Heves megye bővében van egykori sánc- és földváraknak, ezek nagy részét azonban már eltemette az idő. Most több őskori és középkori sáncvár is megújul és láthatóvá válik, mert a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság pályázaton 180 millió forint európai uniós támogatást nyert a munkálatokhoz.
Felsőtárkányban egyszerre két egykori erősséget szabadítanak meg a burjánzó cserjéktől, az akáctól, a kidőlt fáktól, valamint a szeméttől. A területeket – mint minden helyszínen – LiDAR, azaz lézerradaros felméréssel térképezik föl, valamint fémkeresős vizsgálatokat is végeznek, és kameracsapdákat is kihelyeznek, tudtuk meg Holló Sándortól, a BNPI osztályvezetőjétől.
A felsőtárkányi Szikla-forrás fölötti hegyormon a nemzeti park munkatársa 2012-ben fedezte fel az eddig rejtőzködő Kő-közi sáncvárat. A három párhuzamos sánccal és árokkal bekerített vár jelentősen különbözik az őskori erődített telepek megjelenésétől, a vélhetően kora-középkori erőd előzményei újkőkori és bronzkori sáncok voltak. A szintén tárkányi Vár-hegyen egy 500 méter hosszú, piskóta alakú területet ölelnek körül a körülbelül egy méter magas sáncok, a déli oldalon pedig mészhabarcsba rakott kőfal is látható. A területet több korszakban lakták. Régészeti leletek alapján a középső neolitikum, a késő bronzkor, a kora vaskor és a 12-14. század embere is élt itt.
Nagyvisnyó, Dédestapolcsány és Mályinka határában három helyszínen tisztítják meg a történelmi emlékeket, a középkori Dédes váránál, a Kis-várnál és a legrégibb Verepce-várnál. Utóbbi bronz- és vaskori település volt. Sok helyen kivehetők az egykori védelmi vonalak, teraszok, de vannak halomsírok is.
Regős József, a szilvásváradi Archeopark vezetője, helytörténész elmesélte, fontos, hogy hivatásos régészek vizsgálják meg detektorokkal az egykori településeket és nem kincskeresők szedik össze a leletanyagot.
A Bükk északi részén évezredekkel ezelőtt egymás mellett sorakozhattak a sáncvárak, de a völgyekben is éltek emberek, akik veszély esetén húzódtak föl az erődítményekbe. A Bükk-fennsíkon csak állatokat tartottak, leletek csak szórványosan kerültek elő.
– A Török-sánc elsősorban bronzkori erősség lehetett, gerendafallal körülvett település. A gerendák mögötti területet földdel töltötték föl. Belülről mellig ért a kerítés, kívülről öt méter magas is lehetett. A fa elkorhadt, a föld megmaradt – magyarázta Regős József.
A Verebce-várból hasonló cserépanyag került elő, mint a szilvásváradiból, de a fémleletek 90 százaléka ott vas, a Török-sáncban bronz. A vaseszközök az időszámításunk előtti 8. században jelentek meg, a Kelemen-székén található sáncvár tehát addig működhetett. A vasművelés tudománya valószínűleg a Fekete-tenger mellől, a kimmerektől származhatott, Nagyvisnyónál érckibukkanás is volt, így az oda átköltöző Török-sánci csoport ott helyben vasat is készíthetett. Találtak is erről tanúskodó vasbucákat, vélhetően kis kemence is lehet a helyszínen.
Regős József elmondta, ha ezek a régi várak jobban láthatóak lesznek, az a turizmus számára is újfajta vonzerőt jelenthet. Mint mondta sok értéket elveszítünk, amely a múlthoz kötne bennünket, pedig fontos hogy megtudjuk, a gyökerek hova vezetnek, és hogy lássuk, hogyan küzdöttek az emberek, míg végre eljuthattunk oda, ahol most vagyunk.
Kelemen-széke is előkerül
Szilvásvárad és Bélapátfalva között, a Kelemen-székén nagy kiterjedésű és szabálytalan körvonalú őskori település nyomai találhatók. Az erődített telepet a régészeti leletek alapján a késő bronzkori Kyjatice-kultúra idejére teszik, de az előkerült késő-avarkori és középkori szórvány leletek arra utalnak, hogy a későbbi korok embere is megfordult a területen. Ezen a helyszínen ásatásokra is sor kerül.
Forrás: Heves Megyei Tükör
