A Mátra keleti főgerince és a Parádfürdő között hosszasan húzódó Ilona-völgy nemcsak Heves megye, de Magyarország egyik legkedveltebb kirándulóhelyének számít. Gyógyvizű források, csodás fekvésű rétek, idős gesztenyefák, építészeti műremekek, szakrális helyszínek tarkítják ezt a vidéket. Igazi tavaszi időt hoz az ünnep, így egy kellemes Ilona-völgyi túrát ajánlunk olvasóinknak.
Bár a Szent István-forrásig akár autóval is el lehet jutni, mindenképpen azt javasoljuk, hogy gyalogosan tegyék meg ezt a szép útvonalat. Utunkat a pár évvel ezelőtt kidőlt Rákóczi-fa hatalmas törzsének maradványinál kezdjük, a legenda szerint 1705-ben e fa törzséhez kötötte lovát II. Rákóczi fejedelem. Ahogy elindulunk a völgy irányába, jobbra egy csodálatos kastély sziluettjét, a Károlyi család nyári lakként alkalmazott vadászkastélyát pillanthatjuk meg, melyet, számos parádfürdői épülettel együtt, a híres fővárosi építész, Ybl Miklós tervezett.
Az Ilona-völgy szimbolikus kapuját átlépve balról a Vörösvár csúcsa emelkedik fölénk, mely a hegyet felépítő vöröses kőzet után kapta nevét, csúcsán egykor, kiváló stratégiai elhelyezkedéséből adódóan, erődítés emelkedett. A hegy aljában keresztezzük utunk során először az Ilona-patakot, mely folyamatosan követi majd lépteinket. A jobb oldalban húzódó hatalmas rét széléről a Keleti-Mátra vonulatát és a Kékest is megpillanthatjuk.
A réttel szemközt, a Vörösvár délnyugati oldalában Mária-kép oszlopra lehetünk figyelmesek, melyet a helyi mendemondák szerint azért állították itt fel, mert a mellette található termetes tölgyfára felkapaszkodva menekült meg a valamikori Károlyi család egyik fiatal leszármazottja az őt üldöző vadkan elől.
Túránk következő szakaszán hársfák sora kísér bennünket két oldalról, tavasztól őszig legelésző teheneket, birkákat és lovakat láthatunk. A közeli Sándor-réti elágazásnál kezdődik a majdnem az egész völgyön végigívelő gesztenyefasor, mely Magyarország megkapó látnivalóinak egyike, főleg virágzáskor. Telepítése Károlyi Gyulának köszönhető, aki imádta a gesztenyefákat, mely a nemesség és az előkelősége egyik szimbólumaként szolgál. A közeli Szent István-forrásig az út két oldalán lovardákban, sötét fenyvesekben és kisebb-nagyobb erdőszéli legelőkben gyönyörködhetünk.
A Szent István-forrás úgynevezett csevice forrás, másképpen szólva borvíz, tehát szénsavas. Az Ilona-völgy szomszédságában több ilyen természetes szénsavas forrásvizet is van lehetőségünk felkeresni. A vulkáni törésvonalak mentén szén-dioxid gáz szivárog ki a föld mélyéből, ez dúsítja meg a forrásvizeket. A vizet egy több méter mély, hagyományos kútból tudjuk kimerni. Mivel magas a vas-és kéntartalma, a víz rozsdás színű, a szaga záptojásra emlékeztet. Gyógyító hatású elixír: ivókúraként fogyasztva optimalizálja a savtermelést, étkezés előtt csökkenti, étkezés közben vagy után serkenti a gyomor savtermelését. Közömbösíti az alkoholos állapotot, nagy lakomák után segíti az emésztést, frissítő hatású és ízületi bántalmak elleni jótékony hatása is ismert.
A hűs forrásvíznek köszönhető felfrissülés után az úgynevezett “Kikerics-rét” szélén folytatjuk tovább túránkat az Ilona-vízesés felé. A rét elnevezése onnan származik, hogy az Őszi kikerics virágzásának idején az egész rét rózsaszín szirmokba borul. A hatalmas tisztás felső pereméről szépen látszik a Kékes és a Sas-kő, illetve különös perspektívából nyerünk rálátást a gesztenyefasorra.
A rét végéhez érve egyúttal a gesztenyefasor végéhez is érünk, itt szűnik meg az aszfaltozott szakasz, innentől már erdei terep visz a vízeséshez. A jobb oldalra eső friss irtás után érjük el az Ördög-gátakhoz vezető nyílást, melyeket a széles ösvényről letérve tudunk közelebbről is megtekinteni, különleges kialakulásukról a túránk útvonalával azonosan futó Ilona-völgyi tanösvény egyik táblája tájékoztat bennünket.
A rövid, tetszőlegesen beiktatott kitérő után, a már egyre magasabb hegyoldalakkal szegélyezett völgyi ösvényen hamarosan megérkezünk az Ilona-vízeséshez. A zuhatag előtti szakasz már igazán kalandos, a mesék hangulatát idéző gyökérhálózattal és hatalmas, mohás kősziklákkal borított területen, többszörös patakátkeléssel jutunk egészen a vízeséséig. Az Ilona-vízesés Magyarország legnagyobb szintkülönbségű természetes zuhataga. Méretben csak a Lillafüredi-vízesés előzi meg, ám annak 20 méteres vízoszlopa mesterségesen jött létre, a Szinva-patak elterelésével hozták létre a múlt században. Az Ilona-patak körülbelül 10 méter magasságú, „V” alakú sziklafalról zúdul alá a mélybe, mely évente több tízezer látogatót vonz a környékre. A sziklafal megmászásra a bátrabbaknak lehetőségük is adódik, ugyanis itt vezet tovább a turistaút Kékestető és Markaz irányába, keresztül tovább az egyre vadregényesebb völgyön. Csapadékos időszakban mindenféleképpen érdemes felkészülten érkezni, ugyanis a vízesés környéke gyakran lehet saras, csúszós.
A bátor, kihívást kedvelő túrázók számára egy közeli, de nehezebben megközelíthető tippet is mutatunk. Az Ilona-völgy keleti peremén terül el a rejtélyes Fekete-tó, ahová már nem vezet ösvény, de egy patakmedret követve hamar fellelhető. A vízesésétől visszafordulva Parád irányába, a Homokkő feltárással szemben (ezt a tanösvény egyik állomása táblával jelzi) ömlik a tó túlfolyójának vize az Ilona-patakba, bár ebben a túlfolyóban szárazság esetén nincs víz, medre mégis jól követhető. Aki a rejtette Fekete-tavat szeretné felkutatni, nincs más teendője, mint ezt a medret, úttalan utakon, az erdő mélyén, egy izzasztó hegyoldalban követni (Mátra térkép segítségével vagy mobilos térkép-applikációknak köszönhetően felkutatása még egyszerűbb). Pár száz méter után már elénk is tárul a hatalmas kiterjedésű Fekete-tó, mely igazából egy égerláp, nevét az alján található vastag iszaprétegről és az ősszel bele hulló levelek kioldott színanyagáról kapta. A nem mindennapi látnivaló szemrevételezését követően egy szintén jelzetlen, de jól követhető egykori szekérutat célszerű követni, melyen haladva hamarosan újból a gesztenyefasorra jutunk.
2019. április 20.
Kékes Online, Demecs Norbi
Fotó: Demecs Norbi
