A gyöngyösi gettó 75 évvel ezelőtti, 1944-es kiürítésének napjára emlékeztek vasárnap a város határában lévő zsidó temetőben. A városból és környékéről közel 2000 embert hurcoltak el, s a haláltáborokból csupán néhányan térhettek haza.
„Én, a 93 éves holokauszt-túlélő, 75 évvel ezelőtt, 18 évesen megjártam két koncentrációs tábort, Mauthasent és Günskirtchent, és végigéltem mindkét tábor embertelenségét. Most itt állok veletek együtt a temetőben, mélységes fájdalommal, könnyes szemmel és torokszorítóan emlékezem mindenkire, de különösen azokra, akiket szerettünk, de soha nem tértek vissza” – kezdte emlékező szavait Vértes György.
A gyöngyösi zsidó temetőben június 16-án, vasárnap délelőtt megtartott mártír megemlékezésen, a borzalmakat felidézve, a túlélő arra kérte az áldozatok előtt tisztelgőket, hogy mondják el a jelen és jövő generációknak, mi is történt a 600 ezer magyar, s benne kétezer gyöngyösi holokauszt-áldozattal, hogy ez soha ne ismétlődhessen meg.
Radnóti Zoltán főrabbi imával és a jelennek szóló gondolatokkal erősítette meg Vértes György bölcs intelmeit. A zsidó hit bátor megélésére, az emberiesség mindennapokra lebontott természetességét és egyértelműségét, az ezek mellett való kiállást hangsúlyozta. Kérte a mártír megemlékezést szervező Weisz Péter hitközségi elnököt, tegyenek meg mindent, hogy a holokauszt gyöngyösi áldozatainak nevét megőrző emlékfal mielőbb elkészüljön.
Borbándi Erik, a helyi Magyar-Izraeli Baráti Társaság elnökének szavai zárták a gyöngyösi megemlékezést, aki a Fő téren, 1919-ben felakasztott ellenforradalmi szervezkedéssel vádolt Csipkay Albert huszárszázados és Welt Ignác üvegkereskedő közös sorsán keresztül mutatott rá a mártírok és hősök azonosságára.
2019. június 16.
Kékes Online
Fotó: Czímer Tamás
