A legrangosabb elismerést, Pro Civitate – Gyöngyös Város Díszpolgára kitüntetést vehetett át nemrég Dr. Győri Imre, a gyöngyösi Bugát Pál Kórház belgyógyász-gasztroenterológus főorvosa.
Szeretettel gratulálunk ehhez a nívós elismeréshez, Főorvos Úr! Hogyan fogadta a hírt?
Úgy gondolom, végtelenül nagy dolog egy olyan város díszpolgárának lenni, ami nem is a szülővárosom. Pécelen születtem, 25 évig ott is éltem, majd a házasságom révén kerültem a Mátrába. Először Parádfürdőn dolgoztam, ott is töltöttem a kötelező katonai szolgálatot, majd 1973-ban kerültem Gyöngyösre, s azóta itt élünk. Egy ilyen elismerés abban a városban, ahol majdnem fél évszázada élek, a csúcsok csúcsa. Jó érzés, hogy elismerik a munkámat, érdemesnek tartanak erre a kitüntetésre.
Miért választotta ezt a hivatást?
Személyes indíttatásból is, és egy szentimentális családi kötődésből. Emlékszem, 5 éves lehettem, amikor szeretett nagymamám nagyon beteg lett, és ekkor elhatároztam, hogy orvos leszek, s majd én meggyógyítom őt. Más alternatíva is lehetett volna, hiszen 6 éves koromtól zongoráztam, sok helyen énekeltem, 36 éve egyik alapítója voltam a Cantus Corvinus Vegyeskarnak, akikkel, ha időm engedi, még ma is fellépek, főleg akkor, ha helyi szereplésről van szó. A zene jól kiegészíti az orvosi munkát, felüdülést, megnyugvást ad a nehéz napokon. De a gyógyítás mellett tettem le a voksot, és egyáltalán nem bántam meg!
Megfogalmazott önmagának valamilyen hitvallást a hippokratészi eskü letétele után?
Az eskületétel után igyekeztem mindent megtanulni a szakmámban. Az orvosi hivatáshoz kell az a plusz, ami a gyógyításon túl a beteg emberrel való empátiát, az iránta való szeretet, a segítőkészséget jelenti. Ezek nagyon fontos tényezők, ezek nélkül nem válhat senki jó orvossá.
Jómagam mindig igyekezem mindent megtenni, hogy a beteg meggyógyuljon, ha nem, legalább a fájdalmai enyhüljenek. Méltósággal, szeretettel kell gyógyítani. Ez egy 24 órás munka, amikor hazamegyek, még otthon is a betegeimmel vagyok gondolatban, még akkor is azon jár az agyam, mit lehetne tenni, hogyan lehet még javítani az állapotukon. Nem beszélve az ügyeletekről, folyamatos készenlétről, ez állandó permanencia, hogy behívnak, vagy nem hívnak be. Az orvos is ember, ez az állandóság minket is igénybe vesz fizikailag és lelkileg is. Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy bár voltak betegségeim, de ezek sosem jártak nagyobb munkakieséssel. Egy régi ismerősömtől hallottam, és nagyon igaznak tartom, hogy az orvos három feladatot lát el: néha gyógyít, gyakran enyhít, de mindig segít. Ez egyfajta summázása a tevékenységünknek.
Mi a legszebb és legnehezebb része a hivatásának?
A legszebb része a munkának, ha egy súlyos állapotban lévő beteg meggyógyul, vagy tudunk szenvedésen enyhíteni. A legnehezebb pedig az elengedés. Sajnos nem egy betegtől hallottam már, hogy ne tessék velem küszködni, mert lejárt a mandátumon. Ez nagyon nehéz, mert látom, hogy a beteg szenved, de nekem kötelességem a gyógyítás, az esküm erre kötelez.
Mik a tervei a jövőre nézve?
Sajnos nagy az orvoshiány! Én már nyugdíj mellett dolgozom részmunkaidőben, de még mindig igényt tartanak a munkámra, és természetesen én szívesen segítek. Ameddig az egészségem engedi, addig itt leszek, a betegek és az én lelkem is igényli még, hogy ne hagyjam abba a munkát.
2019. június 16.
Kékes Online, K. B.
Fotó: beküldött, dr. Győri Imre
