120 másodperc – a riasztástól számítva mindössze ennyi idejük van a tűzoltóknak, hogy járművükkel kigördüljenek a laktanyából és elinduljanak segítséget nyújtani. Szlovencsák Attila az egyik gyakorlott gyöngyösi lánglovag, 20 éve szolgál és menti a bajbajutottakat tűzből, magasból, mélyből vagy épp közúti baleseteknél autóból.
„Sokakkal ellentétben én nem egy gyermekkori álmomat valósítottam meg, hiszen elektronikus műszerész technikus a végzettségem. Az, hogy végül mégis tűzoltó lettem, tulajdonképpen az öcsémnek köszönhető. Ő ezt a hivatást választotta, s látva az elszántságát, a kitartását, a szakma szépségét, s benne rejlő segítségnyújtás lehetőségét, végül én is úgy döntöttem, magamra öltöm az egyenruhát” – meséli Attila.
2001 novemberében szerelt fel, s bejárta a ranglétra minden fokát. Beosztott tűzoltóként kezdte, de volt gépkocsivezető, különleges szerkezelő, 2015-től pedig a gyöngyösi tűzoltók C csoportjának szolgálatparancsnoka. „18 kolléga munkáját irányítom, nagy megtiszteltetés, s talán még nagyobb felelősség ez. Jó pár olyan bevetésen vagyunk túl, ahol a mi életünk is veszélyben volt. Sokan talán nem tudják, hogy az égő épületekből mi, tűzoltók hozzuk ki a gázpalackokat a kezünkben, majd visszük olyan területre, ahol egy mesterlövész kilövi. Az én feladatom mindig az, hogy helyes döntéseket hozzak, s mindent megtegyek azért, hogy a mentés vagy a tűzoltás eredményes legyen és a bajtársaim se sérüljenek meg. Egyébként végtelenül büszke vagyok a csapatomra, mert nemcsak fizikailag és mentálisan erősek a srácok, de kiváló és magasan képzett szakemberek” – mondja Attila.
Hozzáteszi, rengeteg tragédiát éltek át együtt, de annál több sikertörténet is van a tarsolyukban. „Az egyik legemlékezetesebb mentésünk az volt, amikor egy 27 méter mély és mindössze 60 centiméter átmérőjű kútból mentettünk egy férfit. Nagyon összetörte magát, mi pedig hosszú órákon át küzdöttünk és dolgoztunk a kimentésén, ami végül sikerült. Ez óriási eredmény volt.”
Attila azt mondja, bajtársaival családtagokként tekintenek egymásra, a nehéz és a boldog pillanatokban is osztoznak, s ha valakinek támogatásra van szüksége, ott állnak mellette. Hozzáteszi, hogy nemcsak a hivatásuk során, de a magánéletben is jó pár magasságot és mélységet éltek meg együtt. „A srácokkal az élet nehéz és persze örömteli pillanataiban is osztozunk. Velem örültek akkor is, amikor megszületett a kisfiam. A párommal, Alexandrával 10 éve vagyunk együtt, s nagyon sok mindenen mentünk át, míg végül szülővé válhattunk. Életem legnagyobb ajándéka már másfél éves múlt, s remélem, ha felnő, büszke lesz majd az apukájára. És persze az édesanyjára is!”
2024. április 6.
Korepta Lilla
Fotó: Czímer Tamás
