Akár a Mátra, akár a Bükk térképeit fürkésszük, gyakran találkozhatunk vár utótagot viselő helynevekkel, mint például Ágasvár, Pogányvár, Éleskővár vagy éppen Gerennavár. Sok esetben már az alapok nyomai is alig látszanak, napjainkra pedig már teljesen elképzelhetetlennek tűnik, de egykor ezeken a csúcsokon dicső várak, komoly erősségek magasodtak.
Már a több száz, esetenként több ezer évvel ezelőtt itt élő kultúrák is felfedezték a stratégiailag kiváló helyszíneket, melyek rendszerint magas hegycsúcsok, bevehetetlen ormok voltak, ide építették erődítményeiket: a kezdetekben földvárakat, később már kővárakat is. Ilyen a Bükk-vidéken magasodó Gerenna-vár csúcs is, mely az egykor rajta álló várról kapta nevét. Következő virtuális túránk alkalmával Szilvásváradról indulunk, hogy bevegyük a hajdani várhegyet. Tartsatok velünk!
Aki a Gerenna-vár meghódítására vállalkozik, előre készüljön fel, hogy izzasztó kalandban lesz része, ugyanis a Szalajka-völgyet körülölelő csúcsok egyikére kell felkapaszkodni ahhoz, hogy fellelhessük a vár egykori, még ma is látható falatit. Meghódítása azonban több szempontból is érdemes, ugyanis nemcsak történelmi emlékekben gazdag helyszín, hanem egyúttal egy meseszép kilátópont is vár bennünket a csúcson. A múltba visszarepítő túránkat Szilvásváradon kezdjük a sárga sáv jelzést követve, utunk első szakasza a szalajka-völgyi gesztenyefasoron halad, majd körülbelül 1,3 kilométer után a tótfalu-völgyi elágazásnál, a kelet-nyugat irányban húzódó Tótfalu-völgyben folytatjuk tovább a túrát, aszfaltozott úton, mely egyúttal kerékpárútként is funkcionál. Hamarosan elérjük a Tótfalusi-forrást az út jobb oldalán, melynek kristálytiszta vízéből érdemes tölteni kulacsunkba, a forrás körül kiépített pihenőhelyen pedig akár pár percet időzhetünk is.
Túránkat továbbra is a Tótfalu-völgyében folytatjuk kelet felé és nemsokára már kezdhetjük érezni, hogy csúcstámadásra vállalkoztunk. Ha útközben feltekintünk, magunk előtt már láthatjuk célpontunkat, a fákkal benőtt piramisra emlékeztető meredek mészkőcsúcsot, a Gerenna-várat. A völgy neve az egykor itt letelepülő tótok falujának emlékét őrzi.
Indulásunk óta már 3,5 km van a hátunk mögött, amikor utunk Ivánka-lápához érkezik, ezt tábla is jelzi egy újabb útelágazásnál, ahol az aszfaltozott utat elhagyva jobbra fordulunk. Újabb 1,3 kilométeres szakasz következik, mely a túra legizzasztóbb egységét képzi, 200 méter szintemelkedést kell leküzdeni Ivánka-lápának felfelé kanyargó útjain.
A meredek kapaszkodó után ismét keresztezzük a korábban elhagyott kerékpárutat, mely a Bükk-fennsíkra vezet. Mi itt azonban a sárga L jelzésre térünk, ennek formája már arra utal, hogy romok vannak a közelben. Innen egy újabb, mindössze 400 méter hosszú kapaszkodóval érhetjük el a 759 méter magas várhelyet, ezzel 5 és fél kilométeres túránk végéhez érkeztünk.
Források szerint a vár építésének története több mint ezer évre nyúlik vissza, létesítése a környéken élő szlávokhoz köthető, valamikor a honfoglalás előtti időkben. Eredetileg egy gyűrű alakú földvárat hoztak létre, a mély völgyekkel körülvett törmelékes lejtői és meredek oldalai kiváló védelmet nyújtottak az ellenséges erőkkel szemben. Bár nincs biztos adatunk róla, megerősítésére feltehetően a 14-15. században kerülhetett sor, a kis területű várhelyen álló vadászkastélyt és kiszolgáló épületeit egyes mondák szerint Nagy Lajos és az igazságos Mátyás király is használhatta, mivel a Bükk erdei kiváló vadászterületként szolgáltak. Elhagyásáról, pusztulásáról sincs adat. Bejárata feltehetően nyugat felé esett, ugyanis innen volt legkönnyebben megközelíthető, fahídon keresztül. A vár bejáratát valószínűleg felvonóhidas kapu védte. A helyszínen a gyűrű alakú alaprajz, az árkok és a vár alapjának falai, kövei helyenként még fel-fellelhetőek.
Az erősség alapjait megkerülve, a csúcs délnyugati szegletében festői panorámát kínáló kilátópontot találunk. Pazar rálátás nyílik innen a Bükk-fennsíkra és a Mátra gerincére is, sokak véleménye szerint ez a Bükk-vidék egyik legszebb kilátópontja.
Legendák, mítoszok és ódon szóbeszédek keringenek az ilyen piramis alakú hegyek történelmi funkcióiról. Mondják, hogy ősi civilizációk törzsi találkozóinak és rituális szeánszainak helyszínei voltak ezek a különleges, szinte szabályos gúlák. Mások szerint nem is a természeti erők, hanem emberi kezek építették ezeket az ősi piramisokat. Egyesek rebesgetik, hogy hajdani nagy vezérek temetkezési helyéül, mondhatni mauzóleumként szolgáltak a hegy gyomrában húzódó barlangrendszerek és hatalmas terek. Nem csak a Bükkben, hazánk más vidékein is találkozhatunk hasonló formájú és történetű hegycsúcsokkal, például a Mátrában, a Pilisben vagy a Balaton-felvidéken is. De a legendák szólnak áldozatbemutatásról, boszorkányok találkozóhelyéről, dimenziókapukról és a csillagok járásához igazított szabályos tájolásról is. Bár az évezredekkel ezelőtt történtekről nincsenek minden esetben kézzel fogható, konkrét forrásaink, annyi biztos, hogy térségünk színes legendái és izgalmas meséi nagyban színesítik és fokozzák a természetjárás izgalmait.
2019. augusztus 13.
Kékes Online, Demecs Norbi
Fotó: Demecs Norbi
