Istenmezeje legfőbb nevezetessége a természetvédelmi oltalom alatt álló „Noé szőlője”. Kialakulásáról több monda is szól. A legismertebb szerint Jézus és Péter apostol az istenmezejei szőlődomb alatt gyalogolva megszomjazott, és a gyümölcsszedő asszonyoktól szőlőt kért. A fukar asszonyok azonban nem adtak nekik, erre Jézus kővé változtatta az ültetvényt. Ismerjük meg a másik legendát is, majd fedezzük fel a homokkősziklákat!
Noé szőlőjéről több legenda is fennmaradt, vannak olyanok, melyek az itt élőknél öröklődnek tovább. Istenmezeje valamikor nagyon szegény falu volt, terméketlen talaja kevés megélhetést biztosított az itt élőknek. A mai Vállós-kő oldalában egy Noé nevét viselő, gazdag földesúr szőlővesszőket ültetett. Élt ekkoriban Istenmezején egy hét gyermekes, szegény özvegyasszony. Egy napon a legkisebb gyermeke, egy szép, szőke, angyalarcú kislány nagyon beteg lett: „Édesanyám, szőlőt szeretnék enni! Csak egyetlen szemet hozzon nekem!” Édesanyja elindult szőlőt kérni, gondolta, ha Noé gőgös birtokos is, de csak megesik a szíve a beteg gyermekén. Kérte is illendően a nagyurat, ám Noé uraság így válaszolt: „Hozd el a hat egészséges gyerekedet, kiválasztok hármat, kapsz tőlem annyi szőlőt, amennyit csak akarsz.” A szegény asszony hiába kérlelte, hogy minden gyermeke egyformán kedves neki, hogy választhatna ki közülük hármat? Az uraság erre haragra gerjedt, és elzavarta az asszonyt, közben a kezében lévő korbáccsal ütni kezdte. Nagyot sikoltott erre a szegény asszony, majd nagy ijedtében elájult. Mikor magához tért, az otthon betegen fekvő kislányára gondolt, aki szőlőért esedezett, és átkot szórt a földesúrra: Ó, bár kővé válnál az összes szőlőddel! És ekkor váratlan, nagy szél támadt, dörgött, villámlott, majd hirtelen vad dübörgés rázta meg a hegyet. A gőgös uraság csak úgy ordított ijedtében. De nem volt könyörület! Hirtelen öles lángok csaptak ki a földből, majd az egész zöldessárga szőlőhegy szürkésbarna kővé merevedett. Mindegyik változat szerint a kimondott átok változtatta kővé a szőlőt.
Ilyen, sziklabordákkal tarkított hegyoldalak gyakoriak Magyarország északi részén, a homokkő hegyeket több helyen is felfedezhetjük. Ez a kőzet az oligocén és alsó-miocén korban, mintegy 19-23 millió évvel ezelőtt keletkezett. Az ebben felhalmozódott tengeri homok az idők folyamán a meszes oldatok hatására alakult homokkővé. Ezeket a homokkő-előfordulásokat már Szabó József, a magyar geológia úttörője is vizsgálta a 19. század közepén. Az Istenmezeje fölé magasodó Vállós-kőn előbukkanó képződményről – amit már ő is Noé szőlőjének nevezett – megállapította, hogy a homokkő puhább részeit a víz kimosta, az eróziónak ellenállóbb, keményebb részei pedig alakra nézve öreg szőlőtőkékhez hasonlítanak.
Istenmezején, a Noé szőlője tövében kis, mesterséges barlangot vájtak a homokkőbe: ez volt a falu régi, Szent László tiszteletére felszentelt templomának szentélye. Építési ideje ismeretlen. Az 1746. évi canonica visitatio a legkorábbi ismert forrás, amely említést tesz róla. Ebben az olvasható, hogy a templom inkább csak barlang benyomását kelti, sötét és nedves. Néhány forrás megemlíti, hogy a kőbe vájt apszis elé szilárd anyagból épült templomhajó, amit 1853-ban bonthattak el. A környéken úgy mesélik, hogy a barlangban valaha egy remete élt. Később teknővájó vándorcigányok húzódtak meg benne, a II. világháború alatt pedig a falubeli családoknak szolgált menedékül. A sziklakápolna mellett a hely történetéről ismertető táblát találunk.
Négy évvel ezelőtt a Szent László sziklakápolna feletti sziklaormon felállították az áldást osztó Jézus szobrát, Kovács Magyar Árpád szobrászművész alkotását. Mellette kettős keresztet helyeztek el, mindkettő magánadakozásból készült el.
Érdekesség, hogy pár évvel ezelőtt az egyik országos portál – az Origo – szavazást indított, a legszebb magyar nyelvű települést keresték. A mintegy 28 ezer szavazat közül 9755 szavazattal nyert Istenmezeje.
2019. november 25.
Kápolnai Nagy Ágnes
