Váraszó középkori temploma, Pétervására palóc katedrálisa olyan emlékek, melyeket érdemes felkeresni és megismerni. Az egyházi emlékek mellett az apró Váraszó ugyanúgy megállásra csábít, mint a tőle pár kilométerre fekvő Pétervására városa. Barangoljunk most tehát ezen a vidékén, és pillantsunk be történetükbe!
Váraszón a település fölötti temetődombon áll az egyhajós, félköríves szentélyzáródású, nyeregtetős templom. A polgármesteri hivatalnál balra kanyarodva autóval tudunk felmenni a temetőhöz. Rövid sétával is elérhető, hagyjuk akkor az autót a hivatal környékén és innen a Rákóczi úton induljunk el. Hamarosan lépcsősort találunk, amin kényelmesen felsétálhatunk a templomhoz. A hivatalban érdemes jelezni érkezésünket, így belülről is megcsodálhatjuk a 12. század végén, 13. század elején épült templomot. Az épületet a török hódoltság után, a 18. században vették újra használatba. 1850-ben a templom nyugati oldalán kisebb bővítést hajtottak végre. 1909-ben a szentély mennyezet megrepedt, 1912. április 13-án a plébános jelentette, hogy a templom fala kettérepedt, ezért bezárták, berendezését elszállították. 1948-ban gyermekek játszottak itt, akik tüzet okoztak, így a tetőszerkezet meggyulladt és teljesen leégett. A környéken lakók néhány faragott követ elhordták ugyan, de a falak a főpárkány magasságáig szinte sértetlenül álltak.
A helyreállítást megelőző feltárás során kiderült, hogy templom körüli és a templomban történő temetkezések ideje a XIV. század végétől a XVI. század közepéig határozható meg. A csontház alapfalai ma is láthatók a templomnál. A romos állapotban lévő templom feltárását és felújítását az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1963-ban végezte. A templom állapota 1996-ra ismét megromlott, s 1998-ban a község önkormányzata és egyháztanácsa közösen pályázatot nyújtott be. Az itt élők ismét összefogtak és adományok, valamint társadalmi munka segítségével újra élővé, működővé tették az Árpád-kori templomot. A szentélyt Seregély István szentelte fel a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. A templomot korábban Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére emelték, ám a falu központjában 1965-66-ban épült templom Szent Péter és Pál szentélye lett, ezért kapta a felújított középkori templom a Magyarok nagyasszonya nevet.
A polgármesteri hivatal előtti táblán a falu köztéri szobrairól és további látnivalóiról találunk ismertető táblát.
Pétervására kettős tornyú temploma már messziről feltűnik a domboldalon. A közelmúltban befejeződött felújításnak köszönhetően a külsőleg felújított templomhoz kényelmes sétány vezet fel, a domboldal is szépen gondozott lett. Pétervására első temploma a XI. században létesült, majd 1696-ban Szent Márton dombján elkészült az első kőtemploma. Eszterházy Károly egri püspök az 1760-as évek közepén elrendelte, hogy a térség birtokosa, gróf Keglevich ehelyett újat építsen, ám ő hallani sem akart erről. A régi templom renoválását 1767-ben kezdték meg a helyi jobbágyok saját erejükből, amiért egy évi mentességet kaptak a megyei közmunka alól. Végül 1811-ben ezt a templomot lebontották és új templomot emeltek, így készült el a „palócok péterkei székesegyháza”. A háromhajós templom építője Povolni Ferenc volt. A két nyolcszögletű torony oldalai piramisformákat alkotnak, a közöttük látható háromszögű homlokzat csúcsán pedig vaskereszt áll. 1817-ben adták át a templomot, ami a magyar romantikus építészet első példája. Alatt található a Keglevich család kriptája, melyet 1980-ban, az utolsó leszármazott halála után befalaztak.
Pétervásárán a főút mellett áll a Keglevich család egykori kastélya. Korábban középiskola működött benne. A barokk kastély 1760-ban készült el, építője Quadri Kristóf olasz származású gyöngyösi építőmester volt. Az emeleti díszterem rokokó freskóit Beller Jakab gyöngyösi festő készítette. A freskókon a kastély építésének jelenetei, a négy évszak és mitológiai alakok láthatók. A második világháború után sokáig elhagyatottan áll. A ’60-as évek elején az akkori Mezőgazdasági Minisztérium kezelésében került, kollégium működött benne. Ezzel párhuzamosan a kastély felújítása is megtörtént, a díszterem freskóit restaurálták. Ma üresen áll, korábbi funkciója megszűnt. Remélhetőleg egyszer régi pompájában szolgálja majd a turizmust, hiszen Magyarország északi részén egyedinek számít a neobarokk épület. A kastély a 23-as út mellett látható Ivád felé, érdemes megállni, és elidőzni múltunk egyik jobb sorsra érdemes emlékén. Már csak azért is, mert a kastély 1803-as bővítését – amikor két oldalszárnyat emeltek és az összekötő, udvart lezáró gazdasági épületet megépítették – az a Keglevich Károly végezte, aki a templomot is építette.
2019. december 10.
Kápolnai Nagy Ágnes
