Bakancslistás hazai élmények után kutatva nem maradhat ki a felsorolásból Magyarország legmagasabb pontjának autentikus, bakancsos meghódítása, egy Kékes csúcstámadás. Erre a kalandra számos opció kínálkozik, különböző nehézségben és hosszúságban. Mi most azt mutatjuk meg, hogy milyen csodás túrautat járhatnak be azok a természetbarátok, akik Parádfürdőről veszik célba országunk egyetlen ezer méternél magasabb hegycsúcsát a sárga sávval jelölt Rákóczi turistaúton.
Gyalogtúránk a parádfürdői Ilona-völgy „bejáratát” jelentő Rákóczi-fa kidőlt csonkjától indul a Kékes felé. A Szent István-cseviceforrásig 3,3 kilométert teszünk meg a völgy szépséges környezetében, miközben elhaladunk a Vörösvár hirtelen emelkedő tömbje, a Mária-képoszlop és Sándorrét mellett. Az ország csúcsára vezető túránk alkalmával érdemes poharat is vinni magunkkal, hogy kortyolhassunk a különleges, gyógyító hatású cseviceforrás vizéből, melynek természetes szénsavas állaga és számtalan ásványi összetevője elsősorban a gyomorproblémákra javallott, de energetizáló hatása is ismert.
A pihenőt követően az Ilona-völgy legendás gesztenyefái között folytatjuk kirándulásunkat. A forrástól 300 méterre, a fasor közepén, a sárga jelzés jobbra, nyugat felé fordul, ezen haladunk mi is.
A völgyet elhagyva utunk a Pál-Bükk nyugati oldalában hirtelen emelkedni kezd. Másfél kilométer múlva az eddig követett sárga jelzésünkhöz a sárga + is csatlakozik, ezek kettőse vezet a Rózsaszállásra, melyet közel 2 kilométer múlva érünk el, közben 155 métert emelkedve. A Rózsaszállásra vezető szakasz során a Mátra északi oldalában kanyargó Hurok utat is keresztezzük.
A Rózsaszálláson találjuk a mátrai kulcsosházak egyik legjobb fekvésű épületét, a Mátra keleti gerincének oltalmában megbúvó Rózsaszállási erdészházat. A kulcsosház jelenleg a Hérics TTSE kezelésében áll, melyről bővebb információkat és bérlési lehetőségeket az erdészház honlapján érhetünk el.
Parádfürdő óta már majdnem 7 kilométer van a bakancsunkban. Bár a Kékes bevételének szándéka idáig is megmutatkozott, hiszen a Rózsaszállásig az összes szintemelkedésünk (820 méter) majdnem felét teljesítettük, az expedíció oroszlánrésze még csak most következik: utunk újabb szakaszában a mesés kilátást nyújtó Disznó-kő és Sas-kő vár bennünket. Az erdészháztól indulva rövid ideig párhuzamosan haladunk a Hurok úttal, melyet lentebb már kereszteztünk, majd a sárga sávot követve jobbra tartva kezd utunk újból emelkedni. 1300 méter múlva csatlakozunk az Országos Kéktúra vonalához, majd 600 méter gyaloglás után érjük el keresett természetes kilátópontunk egyikét, a Disznó-kő sziklaormát.
A körülbelül 750 méter tengerszint feletti magasságban található Disznó-kő csodálatos látképet tár elénk. A szikláról letekintve szemünkkel végig követhetjük a Parádfürdőtől eddig megtett útvonalat, miközben a távolban feltűnnek a Karancsság kiemelkedései, a Heves-Borsodi-dombság lankái, a Bükk tömbje, s tiszta időben a Felvidék hegyei is, valamint a Mátra környező csúcsai.
Kilátópontunkat magunk mögött hagyva az Országos Kéktúra és a Rákóczi turistaút kettősén tovább kanyarogva következő célpontunk a 899 méter magas Sas-kő.
Az ikonikus sziklameredély déli kilátópontjáig 1100 méter táv van előttünk, miközben 125 métert emelkedünk. Igazán megkapó miliő ölel körbe bennünket peremtúránk alábbi szakaszán: jobbra alattunk a Pál-Bükki-patak mély völgye, melynek környezete a Mátra egyik legnagyobb összefüggő bükköse, igazán zord szintkülönbségeket tartogatva. Balra a főgerinc hullámvasútja követ, felettünk a 830 méter magas Kis-Sas-kő bércével, ahol hajdanán földmérési célokat szolgáló mérőtorony is állt, melynek összedőlt maradványai még mindig ott hevernek a kietlen sziklákon.
A Sas-kő sziklatömbjéhez érve elsőként a déli kilátópont üdvözöl. A panoráma magáért beszél: alattunk hosszasan kígyózik a Kékes-völgy a Vár-patakkal, feltűnik továbbá a Rókalyuk-tető és a Hegyes-tető is. A Mátraalján fekvő települések háztetői is megcsillannak a Nap fényében, majd az Alföld hatalmas síkja vezeti szemünket a végtelenbe. A déli kilátópontról meredeken kapaszkodunk az ösvény túloldalán emelkedő Sas-kő 899 méter magas csúcsára.
A Mátra egyik legszebb, kopasz „sziklatornyáról” elsősorban észak és kelet felé nyerünk szabad kilátást. Alattunk a Parádi-medence és a Mátra keleti gerince, feltűnik Parádóhuta, Parád, Bodony, Parádfürdő, Mátraderecske, Recsk, Sirok és még számtalan apró település, melyeket körbeölelnek a már Disznó-kőről is látott Karancs-Medves-fennsík, a Heves-Borsodi-dombság és a Bükk csúcsai, s a határon túl, tiszta időben akár a Magas-Tátra havasai is felbukkanhatnak. Itt, a Sas-kő csúcsán találjuk továbbá az I. világháborúban elesett turisták számára állított emlékművet is, egy kemény andezitből épített kőgúla formájában.
Nehéz bár, de a káprázatos kilátástól való elszakadást követően folytatjuk túránkat a Kékes felé. 700 méter túraút vár ránk a Sötét-lápa-nyergéig, miközben elhaladunk a Béka-kő és az Erzsébet-szikla mellett. Gerinctúránk jellege továbbra is karakteresen érvényesül, ugyanis északról, s délről is igen mély szakadékok kísérik az ösvényt.
A Sötét-lápa-nyergében eltöltött erőgyűjtő-pihenők végeztével csúcstámadó túránk utolsó, talán legcombosabb, 1200 méteres periódusa áll előttünk: a Kékes meghódítása. Miközben 125 métert emelkedünk az Angyalok-tisztásáig, a gerinc andezitteraszain sűrűn ismételgetjük a levegővételt. A szintkülönbségekkel vívott izzasztó harcunkat a Csonka (vagy Rákosi) -villa romos épületéhez érve visszük győzelemre, az előttünk álló 500 méter már csak egy laza levezető egy csodálatos montnán bükkösben, mely egészen a csúcsig kísér.
Országunk legmagasabb pontjára érve büszkén mondhatjuk, hogy 12 kilométer, 850 méter szintkülönbség és egy szépségekben, értékekben gazdag túra van a hátunk mögött.
A természetben eltöltött órák nem csak az adott pillanatra szólnak, élményei életünk bármely szakaszában felidézhetőek, melyekből táplálkozva könnyebben átlendülhetünk a nehezebb időkön is. Testünket erősíti a gyógyító levegő, a kellemes szellő, a Nap sugarainak fénye és a terep változatossága, míg lelkünket táplálja a látottak ezernyi szépsége, a víz csobogásának hangja, a hegyek kéklő koszorújának bája, az apró neszek izgalma, a csend igéző harmóniája. Mi más volna ez, ha nem varázslat?
2021. február 6.
Demecs Norbi
Fotó: Lénárt Márton
