Májusi napsütésben az erdőben sétálni feledhetetlen érzés. Ahogyan a szeszélyes és hűvös április után május első napjára ébredve, a reggeli záporok után a természetbe indulva végigsimogatja az odatévedő vándort a nap sugara, olyan, mint újjászületni egy éjszaka alatt.
Egy ilyen napon már az erdő kapujában különös dolgok történnek velünk: szelíd fácántyúk illegette magát utunk mellett, szinte felkínálkozva egy fotózás erejéig. Pár kattintás után aztán szomorúan vette tudomásul, hogy az ő kakasa bizony nem velünk jött az erdőbe, így tovább állt az aljnövényzet sűrűjében.
Az erdő különös zöld ruhát ölt ilyenkor magára. Olyat, amilyet csak ilyenkor látunk rajta. Még itt-ott vannak kopár foltok a távolban, a magaslatokon. Néhány fa még álmosan nyújtózkodik az ég felé, szinte mohón várva a nap melegét, hogy végül hatalmas lombkoronát növesszen ő is az ágai közé.
Virágait kínálja a foltos árvacsalán, a tavaszi kankalin csipkézi a vidéket. Az indás ínfű kék virága pedig olyan pompásan díszeleg, mintha csak erre a napra vette volna fel ünneplőjét.
Ezúttal nem hoztunk magunkkal túratervet, csak egy kicsit bele akartunk feledkezni a természet templomának végtelenjébe. Elindulni erdei ösvényeken, a fejünket az ég felé emelve, érezni, ahogyan a fák szinte az égig érnek odafönt.
Aztán ahogyan az erdőben egyre magasabbra jutottunk, megtaláltuk hol ért véget április, és hol kezdődik el május. Időutazás egy lépésben, ahogyan a még szinte kopár területről a zöldbe tűnik át a hegy oldalát betakaró fás rengeteg.
Visszanézve a magunk mögött hagyott kilométerekre úgy éreztük, végtelenné vált a táj, és mi mégis látjuk a végtelen határait, messze, a felhők alatt, ahol a kék és a zöld eggyé válik.
Ahol lepihentünk, már a szamóca virágzik, és a kutyatej virágain fecskefarkú lepke pihen meg egy szemvillanásnyi időre, aztán tovább járja táncát a levegőben párjával. Ügyet sem vetve a világra fel-felröppennek, majd itt-ott megpihennek, hogy aztán újra tovább fürödjenek a langyos májusi napsütésben ég és föld között.
Talán egy órát is eltöltöttünk ezen a gyönyörű helyen, majd elindultunk visszafelé. Az erdei ösvényt néhol az ösztörűs veronika virágai díszítik.
Kicsivel odébb egy vizenyős részen az avar mellett pihenő békát nézzük meg egészen közelről, ahogyan a langyos fürdővíz felé igyekszik. Közeledtünkre mozdulatlanná válik, majd tovább indul ő is, ahogyan távolabb kerülünk tőle.
A tavaszi eső után mindenfelé keskeny vízlefolyásokat kerülgetünk, néha mi csúszkálva a szegélyén. Ezek az erdei vizek hozzák az új életet a fák közé, nélkülük a táj is másképp festene.
A visszaúton csobogó patak hangja felé vettük az irányt, ahogyan délutánba fordult az idő, és a medrében számoltuk a kavicsok tucatját.
Éjjel ennek a pataknak a vizén talán még a csillagok fényei is táncolnak. Csábít bennünket a gondolat, hogy megnézzük egyszer ezt a csodát, de ez alkalommal még világosban haza indulunk, hogy terveket készítsünk a legközelebbi természetjáró kalandunkra.
2021. 05. 02.
Kékes Online: Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter
