Egy újabb elképesztő rekordra készül hazánk jégembere, Szilágyi Zoltán. Az extrém futó azt tervezi, 2022 januárjában 36,7 kilométert fut a Mátrában, s abban reménykedik, komoly mínuszok kísérik majd útját. A napokban a helyszínen tartotta nyári felkészülését, ám az idő korántsem volt kegyes hozzá. Bár ő ezt csöppet sem bánta!
Tavaly januárban beszélgettünk legutóbb, amikor lefutottad a Kékes csúcsfutás távját, no de nem akárhogyan! Arra vállalkoztál, hogy oda-vissza, megállás és frissítő nélkül teljesíted a több mint 21 kilométert, méghozzá félmeztelenül. Idézzük fel röviden ezt a nem mindennapi teljesítményt!
2:05:30 alatt, 23,2 kilométert futottam akkor, a hőérzet -10 Celsius fok volt, ehhez pedig 12km/h-s szél és 671 méteres szintemelkedés társult. A rekordot, melynek hivatalos megnevezése, A folyamatosan fagypont alatti, félmeztelen hegyi futás, pihenés és frissítés nélküli hazai rekordja, a Magyar Rekord Egyesület hitelesítette.
Pár napja ismét a Mátrában jártál, pontosabban futottál, hiszen egy újabb rekordra készülsz. Nyári felkészülést terveztél, de őszies idő fogadott.
Az évszakhoz képest valóban szokatlanul hideg volt, de extrém futóként nem lehet panaszom a május végi 8 fokra. Utamat eső és óriási köd is kísérte, így nemcsak önmagamat kellett legyőznöm, a természeti erőkkel is meg kellett vívnom a harcot. Szerencsére a vártnál sokkal jobban sikerült az erőpróba, 36,7 kilométerre készültem, de sikerült 1 kilométerrel megtoldanom. Mindezt 3 óra 44 perc alatt a Mátrafüred-Mátraháza-Galyatető-Mátraháza-Kékestető útvonalon.
Jövő januárban is ez a táv a cél?
Igen, ugyanis a maratonra készülök, de nem a 42,195 kilométeres távot tűztem ki célul! Elsőre mindenkinek ez a szám ugrik be, de érdekességként meg kell említenem, hogy a maratonfutást Pheidippidész görög katona, hírnök legendájához kötik. Eszerint i. e. 490-ben a perzsák elleni győzedelmes marathóni csata után egészen Athénig futott az ifjú, hogy elvigye a győzelem hírét honfitársainak. A sztorihoz az is hozzátartozik, hogy a Marathon-Athén távolság csak 36,7 kilométer, így ezt nevezik a történelmi maratoni távnak. Plusz 8 fokban sikerült teljesítenem, remélem, januárban mínusz 10 vagy annál hidegebb lesz majd!
Ha ez sikerül, mi a következő nagy álom?
Rengeteg tervem van! Jó lenne egyszer az Antarktiszon futni vagy épp a Himalája hágóin, ezen álmaimhoz egyelőre még keresem a szponzorokat. Még a januári, Mátrában tervezett rekordom előtt Norvégiában, Tromso-ben szeretném lefutni a félmaratont. A város különlegessége, hogy az északi sarkkörön túl 400 kilométer távolságra van, s félmeztelenül még senki nem futotta le ott ezt a távot. Az egyik legnagyobb vágyam pedig egy sivatagi rekord. A tervem az, hogy 12 órán belül futok egy-egy maratont úgy, hogy a távot nappal, 50 fokos melegben és éjszaka, 0 fok közeli hőmérsékletben is teljesítem.
Mi kell egy-egy ilyen kormoly teljesítményhez? Megszállottság? Emberfeletti akaraterő?
A mottóm három szó: cél, hit és szorgalom. Az újabb és újabb célok éltetnek, a hitem ad erőt, a szorgalmam pedig a céljaim megvalósításában segít. Egy erőpróba kezdetén sohasem gondolok a végére, nem azon agyalok, hány kilométer van még előttem, mert akkor nagyon nehéz lenne az elején. Futás közben a pillanatnak örülök, annak, ha megvan egy, majd két, majd három kilométer. A végén ezek összeadódnak, nemcsak a kilométerek, a teljesítésük után érzett boldogság is, s ez leírhatatlan eufória. Annál nagyobb öröm kevés van, amikor képesek vagyunk saját magunkat legyőzni. Természetesen nemcsak a testem, a lelkem és az elmém is folyamatosan edzem, tanítómesterem pedig maga a természet. Hiszen van-e annál komolyabb lecke, amikor rájövünk, milyen aprók és parányiak vagyunk mi, emberek a természet hatalmas erejével szemben? Jómagam minden erőpróba után tanulok valamit magamról, a világról, s igyekszem jobb emberré válni.
2021. június 8.
Korepta Lilla
Fotó: beküldött
