Kétmilliárd forintos kormányzati támogatásból újul meg a bélapátfalvi apátság, a munkálatok az ősz folyamán kezdődhetnek el. Az interneten is közzétett előzetes látványterveket a lakosság is véleményezte, sőt, komoly nézeteltérések alakultak ki a lehetséges belső berendezés kapcsán.
Akadnak, akik a templom felújítását is fölöslegesnek tartják, ám a legnagyobb vitát az generálta, hogy az egyik lehetséges terv szerint a jelenlegi padozatok helyett székeket helyeznének el a templomban, lehetőséget adva ezzel a szentmisék mellett egyéb rendezvények megtartására is. A szóváltásban főként érzelmi érvek feszültek egymásnak, s bár a bútorzatra vonatkozó terv még nem végleges, többen úgy vélik, kőbe van vésve ez az elhatározás.
Pro és kontra is elszabadultak az indulatok, többen olyan kifejezésekre ragadtatták magukat, mint a „El fogja veszíteni Bélapátfalva a lelkét.”, „Miért kell egy csili-vili izét csinálni belőle?” „Az új berendezés egy IKEA lesz”, „Szomorú és egyben felháborító.”, „Már nem lesz varázsa”, hogy csak a kulturáltabb véleményekből idézzünk párat. Egyesek lakossági fórumot, mások sajtófigyelmet sürgetnek. A szakemberek a templom autentikus, eredeti megjelenéséhez szeretnék közelíteni a felújítás utáni állapotot, míg a lakosság nagyjából az elmúlt 100 évet tekinti eredeti állapotnak, hiszen ehhez kötődnek emlékeik.
A lakosság megnyugtatása érdekében Horváth László, a térség országgyűlési képviselője és Ferencz Péter, Bélapátfalva polgármestere közös levélben fordultak az Érseki Vagyonkezelő Központhoz, melyben jelezték a templomot ismerő és szerető a helyiek észrevételeit, köztük azt, hogy a jelenlegi orgona – melyet az elképzelések szerint az apátság mellett létrejövő új épületbe helyeztek volna át – legalább műemlékként a templomban maradhasson. A levélben kérték, hogy a tervezők által ismertetett két berendezési terv közül a padozat – esetlegesen székekkel kombinált verziója – valósulhasson meg, s hogy a főoltár kialakításánál is legyenek figyelemmel a korhűséghez úgy, hogy számításba veszik a lakosok érzelmi kötődését a jelenlegi elrendezéshez.
A felújításról korábban Rudolf Mihály építész, vezető tervező nyilatkozott a Szent István Televízióban, ahol kifejtette: az apátság hatalmas jelentőségű, ősi és emblematikus homlokzattal rendelkező, büszke, nagyon szép épület, melyet II. Kilit egri püspök építtetett, a Bél nemzetség területén, Bélháromkúton.
1200-as évek elején III. Béla – aki kiváló bizánci és francia kapcsolatokkal rendelkezett – királyunk behívta a citeauxi cisztereket, akik Pilisszántón alapították meg az alapegyházukat, rendi központjukat, s innen sugárzott ki a Kárpát-medencébe – és Bélapátfalvára is – a ciszter építkezés.
A tatárok és a kunok is lerombolták a templomot, mely a törökök bejövetele után elnéptelenedett, s csak az 1700-as évek elején álmodta újjá Erdődy püspök Giovanni Battista Carlone olasz építésszel.
A történelmi visszatekintés után lássuk, mi is teszi szükségszerűvé a felújítást: Rudolf Mihály elmondta, hogy a templomban számos statikai probléma jelentkezik. Az oszlopokból vett anyagminta-elemzés után kijelenthető: csoda, hogy még áll a templom! Az oszlopokat meg kell erősíteni, a vizesedést meg kell gátolni úgy, hogy az esztétikai értékek megmaradjanak, a falak pedig védve legyenek. A vizesedés és a csapóesők ellen mai, korszerű anyagokat alkalmaznának hasonlóan módon, mint az egri bazilikánál.
Megtudtuk: továbbra is a liturgikus lesz a templom fő profilja, ugyanakkor természetesen figyelembe kell venni az épület turisztikai jelentőségét is, s ehhez is kialakítani a korszerű és ma már nélkülözhetetlen funkciókat.
A jelenleg a templom melletti területen található kis házat bővítik, s kialakítanak egy másik több célú fogadóközpontot is, a pinceszinten vizesblokkokkal, fölötte pedig múzeummal, és zenei eseményekre, refektóriumra alkalmas térrel. Az elképzelések szerint ide került volna át a mostani orgona, az ajtóval ellátott barokk gyóntatószékek, a szószék és a főoltár is. Rudolf Mihály hangsúlyozta: a gótikában nem voltak padok az istentiszteleteket állva hallgatták a hívek. A régi padok nagy része egyébként megmenthető, s akár egy új templomot is díszíthetnének.
A padlózatról szakemberek azt állapították meg, hogy nagy valószínűséggel Nagyvisnyó környékéről származó dácittufa lehet a mostani burkolat, melyben mára igen nagy szintkülönbségek alakultak ki. A hatvanas években valószínűleg ki is emeltek innen köveket és helyüket műkővel stoppolták be. A jelenlegi tervek szerint ezek a kövek maradnának, annyi változtatással, hogy egy kőüzemben felvágatnák őket, s a vágott felülettel felfelé alakítanának ki egy sík, de anyagazonos padlót.
A felújítás kulcseleme pillérek statikai állapotának javítása. Ehhez a fugákban megpróbálják speciális falvarrással megoldani az erősítését, két statikus és egy volt műegyetemi anyagtan professzor dolgozik a megoldáson. A következő feladat annak megoldása, hogy a pillérek ne kapjanak külpontos nyomást. Korábban, Carlone idejében fa gerendákat falaztak a különféle szerkezeti egységekbe, s feltételezhető, hogy ezek a gerendák már porlanak. Most vonóvasas rendszerben gondolkodnak, és hogy a rózsaablak elé semmilyen tárgy ne kerüljön be, ott vasszerkezetes visszahúzatást alkalmaznak, s a rendszer elemei csak a padlástérben lesznek majd láthatók.
Rudolf Mihály kifejtette: korábban fazsindely lehetett a tető anyaga, majd természetes kisgyőri kőpala, most pedig 1965-ben felhelyezett műpala fedi, amit muszáj a deszkázattal együtt kicserélni. A négyezetet le kell bontani, mert a vizesedés miatt elérettek a felfekvési pontjai, ezért leült a boltozatra, s most ez tartja az ácsszerkezet kb. 20%-át. Ez nem fenntartható állapot, hiszen a boltozat nincs erre a terhelésre méretezve. Ennek helyére új szerkezet kerül, kímélve a négyezetet tartó oszlopokat.
Az ősszel induló projektet a Kormány nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá minősítette, így akár két év alatt elvégezhető a tervezett rekonstrukció.
2021. 08. 24.
Kékes Online, Burián Orsolya
Kiemelt fotó: Gyetvai Péter
