A Mátrát általában kirándulóhelyként ismerik. Azon talán mégsem lepődik meg senki, ha tudományos szempontból is kiemelt fontosságú területként tartjuk nyilván. A növény- és állatvilág csodáin kívül megannyi ásványra és kőzetre lehet itt találni, melyek egyenként is saját történettel bírnak.
Kepler Gyula hívta fel figyelmünket egy, a Mátrában eldugott helyre, ahol nagy mennyiségű üvegopál található. Erre a helyre látogattunk el, ahova elhívta Fodor Rozália főosztályvezető-helyettes geológust, a Magyar Természettudományi Múzeum Mátra Múzeumából és Dr. Dávid Árpád címzetes egyetemi docenst a Debreceni Egyetem Ásványtani és Földtani tanszékéről. Gyula szándéka a meghívással az volt, hogy a szakemberek megtekintsék a területet, és amennyiben van rá lehetőség, hivatalos úton is védetté nyilváníttassák a hatóságokkal.
A lelőhelyen lehetőségünk volt a két szakértővel hosszabban is beszélgetni, akik számos érdekes dolgot árultak el a Mátráról, annak keletkezéséről, és természetesen az üvegopálról, melyet hialitként is említenek.
A Mátra egy vulkanikus eredetű hegység, fő tömegét az andezit, illetve az andezittufa alkotja. A tufa a vulkáni működés során keletkezett törmelékből jön létre. A hegység fő tömege 15-18 millió évvel ezelőtti vulkáni működés során keletkezett. Földtani szempontból ez a miocén kor közepét jelenti.
Abban az időben a Mátra egy vulkanikus sziget volt, sekély tengeri környezet vette körbe. Ebből emelkedett ki ez a vulkanikus tömb. A legújabb kutatási eredmények szerint legalább tíz kitörési centrum volt ebben az időben a Mátrában. Ezek nagy mennyiségben terítették szét a lávát és vulkáni törmeléket a felszínen.
A Mátra kőzeteinek korát a tudomány egy speciális eljárással állapítja meg: a vulkanikus kőzetekben vannak olyan ásványok, melyek alkalmasak arra, hogy radiometrikus kormeghatározást végezzenek rajta. Különböző radioaktív izotópok bomlását vizsgálva azok felezési idejét ismerve kiszámítható az abszolút kor. Hibahatár természetesen van, mely attól függ, milyen messzire megyünk vissza az időben.
A vulkáni működés során nagy mennyiségben keletkeznek oldott ásványi anyagban gazdag forróvizes oldatok, melyek átjárják a kőzeteket a hasadékok, repedések mentén. Ahol ezek az oldatok megrekednek, túltelítetté válnak, ott kezdődik meg az ásványképződés.
A Mátra ásványokban nagyon gazdag hegység. Hatalmas gazdasági jelentőséggel bírtak a terület ércásványai. Ilyenek voltak például a galenit, az ólom érce és a szfalerit, a cink érce. A bányászatot ezek miatt kezdték el a Mátrában már a középkorban. A nemérces, úgynevezett meddő ásványok közül a kvarc és különböző változatai a leggyakoribbak. Ezek még napjainkban is elvarázsolják a természetjárókat, a gyűjtőket.
Az üvegopál is ide tartozik. A helyszínen ezt figyeltük meg egy hozzávetőleg 15-20 méter széles övben. Ennek az ásványnak is jellegzetessége, hogy a kőzetrepedésekben megrekedő, forró kovagélből jött létre. Amorf ásvány, nem kristályos. Ez azt jelenti, hogy kristályokat, kristálycsírákat nem találunk benne. Ennek köszönhető a nagyon szép fürtös, gömbös, vesés megjelenése, ami a kőzetek felszínén látható. Színtelen, átlátszó, ami azt jelzi, hogy egy tökéletesen tiszta, szennyező ásványi anyagoktól mentes kovagél vándorolt a repedésekben keletkezésekor. Az üvegopál egy nagyon érdekes, különlegesen formagazdag kvarcváltozat.
Gyűjtők örömmel teszik be a gyűjteményükbe, és a múzeumok is tartanak belőle, mert ásványkülönlegességnek számít. Minden olyan vulkanikus eredetű területen, ahol volt utóvulkáni működés, hidrotermás ásványképződés, ott előfordulhat. Esztétikai értéke van, különleges, szép. Az a legjobb, ha a természetben hagyjuk és ott csodáljuk meg.
A Mátra miocén kori képe nagyon hasonlíthatott a mai Indonéz szigetvilághoz: egy sziget egy vulkán, melyet a tenger vesz körül. Ekkor a területen a Paratethys nevű beltenger középső medencéje helyezkedett el. Ez egy sekély, 200-300 m mélységű tenger volt, igen gazdag egykori élővilággal. Ezt bizonyítják a Mátra környéki lelőhelyek ősmaradványai, korallok, kagylók, csigák, cápák, ráják is.
Aki komolyabban szeretné elsajátítani a földtan tudományát, annak érdemes geológus szakon diplomázni. Számos, fontos munkakört betölthetnek az ilyen tudással rendelkező szakemberek. A magyarok ezen a területen is több, a tudományágon belül egy-egy témára specializálódott tudóst adtak a világnak, akik külföldön is keresettek, és rendkívül sikeresek.
Fodor Rozáliának és Dr. Dávid Árpádnak köszönjük, hogy betekintést engedtek ebbe a rendkívül érdekes és izgalmas tudományba. Igazán élvezetes volt hallgatni helyszíni előadásukat, várjuk a következő találkozást!
2021. 08. 24.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter
