Augusztusi látogatásunk után újra jelentkeztünk a Bükki Nemzeti Park által a Tarjánka-szurdokba szervezett, vezetett túrára október másodikára. A szurdok fokozott védelem alatt áll, azt csak a nemzeti park által meghirdetett, szervezett túrákon szabad látogatni! Több ponton is kamerákat szereltek már fel, melyre felhívják a „véletlenül” oda tévedők figyelmét.
Az illetéktelen látogatók először csak figyelmeztetésre, a visszaesők pedig a folytatásban emelt összegű pénzbüntetésre számíthatnak! Mindezt azért tartjuk fontosnak leírni a legelején, mert túravezetőnk már a szurdokba vezető utunk első állomásán kénytelen volt intézkedni két arra tévedő túrázó esetében, akik nem a vezetett túrára jöttek, „csak úgy” arra jártak. Természetesen őket felkérték a távozásra, melynek eleget tettek.
Augusztusi írásunk arról szólt, hogy a Tarjánka-szurdok szinte minden négyzetcentiméterén ott van az élet maga. Védett növények, állatok laknak itt, akik ide születnek, és itt élik le életüket. Nekik ez a hely az egész életet jelenti. Ezért nem szabad felelőtlenül kisajátítanunk magunknak turisztikai célokból. Bármerre is járunk, a lépéseinkre nem csak azért kell odafigyelni, mert balesetveszélyes a kövekkel, sziklákkal borított patakmeder. A figyelemre azért is szükség van, mert itt békák, gyíkok, bogarak, más élőlények tucatjai kerülhetnek elénk, és ha nem vigyázunk, egyetlen lépésünk az ő életükbe kerülhet.
Október elején már pihenni készül a kicsi patak, és az általa réges-rég vájt sziklás, titokzatos világ, a szurdok is. Pihenni készül, mert az ősz ide is bekopogtatott. Hullanak a levelek, színesek, mutatósak, ahogyan a víz felszínén úsznak. S bár nemsokára a fázósabb élőlények elbújnak jövő tavaszig egy fagymentes helyre, most még számos apró élőlénnyel találkoztunk a vízben, és azon kívül is.
Az avarban láttuk meg a barna varangyot, aki kicsit fázósan, komótosan igyekezett a napsütötte levelekre felmászni, ahol megmelegedhetett. Szerencsére időben észrevettük, ahogy előttünk evickél, így nem történt baleset.
Az erdei béka már rutinosabb volt, csoportunk zaját meghallva odébb ugrott, és a vízben nagyot csobbanva várta meg, hogy eltávolodjunk. 1-2 fotó után csendben odébb álltunk, hagytuk, hogy élvezze még az őszi napsütést ő is.
Urbán Lászlót túravezetőtől számos érdekességet tudhattunk meg a szurdokról; a látnivalókon és az élményen kívül már csak ezért is érdemes a nemzeti park szakembereivel együtt járni a természetet. A meredek falak mellett állva mi, emberek, egészen kicsik voltunk. Az ilyen helyeken érezhetjük csak a teremtő erő nagyságát, és a sziklákban lakó évmilliók történetét.
Az interneten megtalálható anyagokban is olvashatunk arról, hogy a Tarjánka patakban rákok is élnek, azonban mi korábban még nem találkoztunk velük. Szombati ottjártunkkor viszont sikerült. A Tarjánka ráklakói óvatosabbak annál, hogy zajos látogatócsoportoknak mutassák meg magukat.
A víz alatt érzékelve a közeledő túrázók lépteit elbújnak a kövek alá, ám ha lemaradunk kicsit a csoport végén, és a patak mellé guggolva figyelmesen várunk, a gyönyörű vízi élőlények bizony hamar újra előbújnak rejtekükből. S ha az üledéktől nem is kristálytiszta a víz, amin keresztül páratlan szépségüket mi is meg tudjuk mutatni, 1-2 fotónkon láthatják e cikk olvasói is, kik laknak a lapos övek alatt a vízben.
A vízesésig tartott utunk október másodikán is, melyet nem tudunk eleget nézni. A víz, mely annyira meghatározó eleme ennek a helynek, mely az erdőben külön életteret biztosít számos állatnak és növénynek, még fentebbről ered, ahova nem tudtunk felkapaszkodni. Kétségtelenül leglátványosabb ott, ahol a nagy szintkülönbség miatt az esése is nagy, de a kisebb teraszok között egyre lentebb siető csobogókat is hosszasan tudnánk nézni, ha a túravezetés hosszabb lenne.
Ezek a szintkülönbségek, és a rajtuk átfolyó víz teszi leginkább élővé a patakot, mert ahogyan a csobogókon átjut a víz ott friss oxigén keveredik bele, mely nélkülözhetetlen a vízben lakók életben maradásához.
A terület fokozott védelmével kezdtük írásunkat, a fontossága miatt ezzel is zárjuk. A Tarjánka-szurdok nem látogatható a Bükki Nemzeti Park szakemberei nélkül! Aki meg szeretné csodálni ezt a páratlan részét a Mátrának, az keresse fel a nemzeti park weboldalát, és előre tervezve jelentkezzen a vezetett túrák egyikére! Urbán Lászlóval, aki október első szombatján a túravezetőnk volt beszélgettünk a helyszínen arról, hogy neki és kollégáinak milyen folyamatos munkát és kihívásokat ad a szurdok védelme.
Az ő munkájuk értéke – tekintettel a Tarjánka-szurdok védelem alatt álló élővilágára – felbecsülhetetlen. Természetjáró, természetszerető emberként nekünk az a dolgunk, hogy betartsuk a szabályokat, és tiszteletben tartsuk a szakemberek döntéseit, melyet a teremtett világ védelmében hoznak meg. A Tarjánka-szurdok tehát nem erdei játszótér, hanem a Mátra múltja és jelene. S hogy lehessen a jövője is, kizárólag rajtunk, a most emberein múlik. Urbán Lászlónak és kollégáinak, a Bükki Nemzeti Parktól köszönjük munkáját! Arra kérjük őket, hogy a jövőben is kellő szigorral vigyázzanak arra a helyre, ahol évmilliók laknak a sziklákban!
2021. 10. 10.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter
