Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye érintett 109 településének képviselői szándéknyilatkozat aláírásával kezdeményezték a Bükk-vidék Geopark létrehozását, egyben felkérték a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot, hogy készítse el a felterjesztés szakmai anyagát, elsőként a Magyar Geopark Bizottság, majd az UNESCO Globális Geoparkok Szövetsége (GGN) részére, illetve lássa el a program koordinálását és a kapcsolódó operatív feladatokat.
A geoparkká nyilvánítással elérni kívánt célok:
• A terület földtudományi, ermészeti és kulturális örökségének megőrzése és
fenntartható hasznosítása
• Nemzetközi szintű és színvonalú bemutatóhelyek, infrastruktúra létrehozása
• Szakmai találkozók, konferenciák, workshopok szervezése és megrendezése
• A helyi gazdaság fejlesztése a meglévő erősségek alapján, bevételek helyben
maradása
• Geoturizmus, bemutatás, oktatás, ismeretterjesztés fejlődése és erősítése
• A táji és földtani értékek fontosságának tudatosítása, fenntartható vidékfejlesztés
• A lakóhelyhez való kötődés erősítése, helyi foglalkoztatás növelése, a lakosság
életminőségének javítása
• A térség vendégéjszaka-számának növeléséhez járuljon hozzá
• A geológiai örökség jelentőségének, megőrzésének és a jó gyakorlatok bemutatásán keresztül az ide látogató vendégek értékalapú gondolkodásának fejlesztése
• Megőrzést támogató infrastruktúra fejlesztése a helyi közösségek aktív részvételével
• Helyi szolgáltatások, szálláshelyek, kihasználtságának bővülése
• Geoturisztikai kínálat difiniálása, termékfejlesztés, infrastrukturális hátér kialakítása és fenntartása
• Közös konszenzuson alapuló tartalmas együttműködések kialakítása
A Bükk-vidék, vagyis a Bükk hegység és az Upponyi-hegység az Észak-magyarországi-középhegységhez tartozik. Ez utóbbi az Északnyugati-Kárpátok legdélkeletibb vonulatának, a Mátraerdőnek magyarországi része. A Bükk hegység kistájcsoportot két dombság arculatú kistájcsoport veszi körül: délen a Bükkalja, észak-északnyugaton a Bükkhát. A Bükk hegységben csak néhány település található, a hegység pereme és a dombvidék azonban sűrűn lakott.
A Bükk-vidék Geopark Magyarország egyik legbonyolultabb és legösszetettebb földtani környezetét fedi le. A terület geodiverzitása a Kárpát-medencében is egyedülálló. A Geopark központi egységét az Észak-magyarországi-középhegység legbonyolultabb szerkezeti felépítésű, főként paleo-mezozoos kőzetekből álló hegysége, a Bükk alkotja. Az alaphegységi kőzetek nem mai helyükön keletkeztek, a Dinári-hegység kőzeteivel mutatnak rokonságot. A hegységet felépítő paleo-mezozoos kőzetek az ÉK, K, D és DNy felől kapcsolódó fiatalabb medenceterületek aljzatában különböző mélységbe lezökkent helyzetben megtalálhatók. Ennek megfelelően ezek a területek fejlődéstörténeti szempontból összekapcsolhatók a Bükkel.
A hegységgel ÉNy-ról érintkező szerkezeti egység a Bükkhát, amely jellemzően
az Upponyi-hegység és a Heves-Borsodi dombság (oligo-miocén homokkővidék) vonulatából áll, a Darnó-zóna balos eltolódású tektonikai rendszeréhez tartozik. Mind
felszíni és alaphegységi kőzeteiben, mind szerkezeti jellemzőiben eltér a Bükktől,
paleo-mezozoos kőzetei déli-alpi és kárpáti kifejlődésekkel párhuzamosíthatók.
Geoparkunk sokszínűsége földtani felépítésének és fejlődésének rövid összefoglalása alapján is kitűnik. Az Upponyi-hegység és a Bükk a földtörténeti óidőbe tartozó
felső-ordoviciumtól a középidő jura időszakáig mintegy 300 millió éves csaknem folyamatos üledéksort tár fel. A terület kőzettani felépítését északról délfelé fiatalodó rétegsor jellemzi.
A terület legidősebb, a földtörténeti ókorból származó képződményei az Upponyi-hegységben találhatók. Karbon és perm képződmények az Északi-Bükkben is előfordulnak. Különleges földtani értéke a Bükk hegységnek a Bálvány északi oldalán a perm-triász kihalási határt bemutató feltárás. Kőzetképződés szempontjából legfontosabb a Bükkben a triász időszak, ekkor keletkeztek a hegységre legjellemzőbb mészkőképződmények, melyeket vulkanitok, márga, homokkő, aleurit és dolomit tagolnak. A jura időszakban keletkezett kőzetek a mészkövek mellett legnagyobbrészt finomtörmelékes mélytengeri üledékek, ugyanekkor víz alatti vulkáni és szubvulkáni működés eredményeként bazalt és gabbró képződött. A jura időszak után hosszú üledékhézag következik. Kréta korú üledékek csak az Upponyi-hegységben, harmadkori képződmények jobbára csak a hegység déli részén és a dombságokban fordulnak elő.
A felső-eocénben a tenger déli irányból öntötte el a Bükk lábát. A tengeri üledékképződés az oligocénben is folytatódik, az aljzatmélyülésnek megfelelően márgával, majd euxin fáciesű, laminált agyaggal, majd oxigéndúsabb környezetben lerakódott agyaggal. A Bükktől északra és nyugatra lévő medencékben a felszínen az oligocén végétől a miocén elejéig képződött slírek jelennek meg. Az oligocén végi – miocén eleji galukonitos homokkövekből álló Vajdavár-vidék dombvidéket a Darnó-zóna szerkezet határolja el a Bükktől. A miocén legelején meginduló riolitos vulkáni tufaszórás a paleogén-neogén medencékből kiemelkedő Bükk és Upponyi-hegység felszínének kivételével szinte mindenhol előforduló vezérszint, de felszínen elsősorban a Bükk déli hegylábát, a Bükkalját borítja. Ezen a vidéken a fiatalabb miocén vulkáni tufaszintjei (dácittufák, felsőbb riolittufák) határozzák meg a földtani képet.
A Bükktől északra és északnyugatra az alsó tufaszintre két részre tagolódó szénmedencében 3–5 széntelepet befoglaló tengeri és mocsári képződmények következnek. A széntelepes összletre kárpáti partszegélyi-síkparti abráziós képződmények és mélyebb vízi slír rakódott.
A déli hegylábat kísérve, az Alföld felé lejtő, abba mélyen benyúló, felső részén pannon
kori lignittelepeket is tartalmazó beltengeri, delta és mocsári üledékek töltötték fel a
süllyedő medencét. A pleisztocén-holocén során a folyó és patakvölgyeket valamint a
Bükk déli előterét folyóvízi kavics, homok, agyag töltötte fel. A déli hegylábon és hegylábi előtérben a jégkorszakban lösz- és futóhomokleplek keletkeztek. Ugyanekkor a
karbonátos hegységi régiókban karsztosodás és erős lepusztulás folyt.
A Bükk hegység és az Upponyi-hegység természetföldrajzi szempontból az Északi-középhegységhez tartozik. A Bükk az ország legnagyobb átlagmagasságú hegysége, legmagasabb csúcsa a 959 m magas Szilvás-kő 50 csúcsa emelkedik 900 m fölé. A hegység legjellegzetesebb része a meredek sziklafalakkal és lejtőkkel körülzárt, csaknem vízszintes, 800 m feletti átlagmagasságú Bükk-fennsík, amely gazdag karszt formakinccsel és jellegzetes növényzettel bír.
A két hegységet a Bán-patak fiatal üledékkel kitöltött völgye választja el egymástól.
A hegységekben a kréta időszaki hegységképződés során gyűrt – átbuktatott
redős-pikkelyes – rátolódásos (takaróredős) szerkezet alakult ki, amely alapvetően
meghatározza a terület morfológiai jellegét. A hegység legjellemzőbb felszínformája karszt-formakincse. Felszíni karsztformákban leggazdagabb a Bükk-fennsík és a „Kövek” vonulta. A víznyelőkben, töbrökben, karsztos repedésekben mélybe szivárgó vizek a mészkőben barlangokat, barlangrendszereket alakítanak ki. A Bükk hegységben a jelenleg ismert, a jogszabályi feltételeknek megfelelő barlangok száma több mint 1100, közülük 52 fokozottan védett. Itt található az ország legmélyebb és a leghosszabb barlangja is.
A karsztba szivárgó víz a mészkőterületek peremén karsztforrásokban bukkan felszínre. A karsztforrások vizéből gyakran mésztufa válik ki, a mésztufagátakon átbukó víz kis vízeséseket alkot. A Szinva-patak vízesése által épített forrásmészkő domb által bezárt üregek alkotják a lillafüredi Anna-barlangot. A hegység peremén mélybe zökkent, fiatal üledékekkel fedett mészkövekben lévő meleg karsztvíz langyos vizű forrásokban bukkan felszínre, a 13–15000 éves meleg karsztvizet több helyen mélyfúrások hozták felszínre.
A bükki karsztvíz jelentős szerepet játszik a környék ivóvíz ellátásában. A Bükk-vidék Magyarország hűvös hegyvidéki területeihez tartozik. A Bükkhátat és a Bükkalját kivéve a hegységekben a tél hosszú és hideg, de a tél zordságát nagyszámú derült nap enyhíti. A szomszédos alföldi és dombvidékekhez képest a tavasz késik. Tavasz végén kora nyáron a csapadék mennyisége általában megnő, ekkor hullik le az átlagosan 6–800 mm évi csapadék 1/5 része. A nyár a déli előterek kivételével hűvös. A változatos domborzat egyes kis területek éghajlatát jelentősen módosítja. A déli, délies lejtők több napsütést kapnak, itt hamarabb kezdődik az olvadás és a virágzás, magasabbra hatolnak az egyes növényzeti övek.
Az északi lejtőkön és a karsztos mélyedések északra néző oldalán marad meg legtovább a hó, a növényzeti övek leereszkednek és gyakoriak a hidegtűrő fajok. A klímaváltozás hatásai a Bükk-vidék területén is érezhetők. Kevesebb és szélsőségesebb eloszlású a csapadék, úgy térben, mint időben. A téli csapadék kevés, több mint egy évtizede csökken a hótakarós napok száma és a hó vastagsága. A tavaszi, nyár eleji esők hirtelen, nagy mennyiségben zúdulnak le, nem egyszer komoly károkat okozva. A hőmérséklet is változik. Telente gyakrabban fordulnak elő szélsőségesen hideg (-15 – -20 fok alatti) napok, míg a nyári hőmérséklet emelkedik, előfordulnak 35 fok feletti hőmérsékletű napok is.
A Bükk vidék gazdag élővilágát az éghajlati sajátosságok és a változatos domborzati viszonyok határozzák meg. Hazánkban a Bükkben alakultak ki legszabályosabban a hegyvidéki vegetációs zónák, a déli perem erdőssztyepp zónáját képviselő száraz löszpusztai tölgyesektől a 700 m felett uralkodó montán bükkösökig. A lágyszárú szinteken a jégkorszaki maradványfajoktól a melegkedvelő sztyepprét fajokig 1300 növényfaj fordul elő a területen, ebből 18 csak a Bükk hegységből ismert. Ilyen például a havasi ikravirág, a magas istác, az északi sárkányfű, a magyar nyúlfarkfű, a Teleki-virág, a sárga ibolya.
A változatos geomorfológiai adottságokhoz és a sokszínű vegetációhoz fajgazdag állatvilág társul. A Bükkben élő fajok számát 22000-re becsülik. Értékes endemikus fajai a gebhardt vakfutrinka és a szubendemikus lepkefajok, a hegyi araszoló, vagy a bükki szerecsenboglárka. Az északi szurdokvölgyekben él például a kelet-kárpáti endemikus faj a kék meztelencsiga. A bükki barlangokhoz kötődik a hazai denevérpopuláció jelentős része. A bükki denevérfauna ritkaságai pl. az alpesi denevér, a Brandt denevér és a nyugati pisze denevér. A ragadozó madarak közül a parlagi sas és a vándorsólyom a legértékesebb.
2021. 10. 10.
Forrás: bnpi.hu
Fotó: Bükk-Vidék Geopark Facebook
