Szinte üresen áll a gyöngyösi vasútállomás, hiszen naponta alig tucatnyi vonat érkezik a mindössze negyedórányi menetidőre lévő Vámosgyörkről. Egykor pedig úgy indult, hogy közvetlen összeköttetés lesz a fővárossal vasúton. Ma ennek történetéről mesélünk, miért alakult így.
A dualizmus korában épült Észak-Magyarországon is a vasútvonal, tudjuk a vasút fellendülést hozott korábban kevéssé ismert településeknek, gazdasági, kulturális területen egyaránt. Korábban módos és pezsgő életű települések estek vissza a fejlődésben, mert a vasút elkerülte őket. Gyöngyös története sajátos, van olyan vélemény, hogy az egri érsekség nem szerette volna, ha területén zakatol a vonat, más történet szerint kártyaasztalnál dőlt el a vasút sorsa. Vagy egyszerűen racionális gazdasági számítások döntöttek? A gyöngyösiek emlékezetében a mai napig a várost érő három sorscsapás egyikeként őrzi a vasúti fővonal tervének elvesztését, a 19. század végi filoxéra járvány és az 1917. évi nagy tűzvész mellett. Nehéz ma már kibogozni a szálakat, mindenesetre most mi bemutatjuk ezeket.
A Pest-Hatvan-Miskolc vasútvonal építésének gondolata csaknem egyidős a magyar vasút történetével, Széchenyi István 1848-as vasúthálózati koncepciójában már szerepelt, sőt, a kiegyezés után gróf Mikó Imre közmunka- és közlekedési miniszter hálózatfejlesztési programjában is. Ami tény, 1867. április 2-án átadták Pest-Hatvan-Salgótarján vonalat, Hatvantól Miskolcig azonban még hátravolt több mint 100 kilométer. A nyomvonal kijelölése azonban már évek óta komoly feszültséget jelentett, ugyanis mind Gyöngyös és mind Eger elöljárói komoly lobbitevékenységet folytattak annak érdekében, hogy a miskolci vasút közvetlenül érintse településeiket, mint utóbb kiderült sikertelenül. A Hatvan-miskolci vasút bizottság 1868. július 23-án véglegesítette a teljes nyomvonalat, amely elkerülve Egert és Gyöngyöst, Hatvan, Vámosgyörk, Ludas, Kápolna és Füzesabony érintésével hagyta el az akkori Heves vármegyét, a kimaradó két várost később egy-egy szárnyvonallal kárpótolták. A Hatvan-Miskolc közötti 115 km hosszú vaspályát végül 1870. január 9-én adták át.
Előzmények és legendák
1847.szeptember 1-jén adták át a Pest-Szolnok vasutat, amely óriási vitákat váltott ki. Sokan látták meg benne a jövőt, ám nem kevesen vélekedtek úgy, hogy ezzel alapjaiban rendeződik át az ország kereskedelmi, gazdasági térképe. Gyöngyös város tanácsa már ekkor megfogalmazta véleményét a vasúttal kapcsolatban, kifejezve igényét arra, hogy itt is létesüljön vasút.
Az 1860-as évek elején beindított fejlesztésekről beszámoltak a korabeli lapok, mint olyannal, ami a Felső-Tisza és Mátravidék, valamint Pest és a Duna, másrészt Felső-Magyarország között közvetlen kapcsolatot hoz majd létre. Akkoriban sokan tényként kezelték, hogy Pest-Hatvan-Gyöngyös-Eger-Miskolc nyomvonal jön létre. Ahogyan nem egyszer megtörtént, a már kitűzött nyomvonalak sokszor változást szenvedtek, hogy a célszerűség rovására egyik vagy másik befolyásos személyiség birtokát érintsék. A korban alakult bankokban és vasúttársaságokban gyakran feltűntek a különböző pártok politikusai, arisztokraták. A források szerint az Északkelet Vasútnál történtek a leglátványosabb kétes manipulációk, amelynek igazgatóságában nem kisebb emberek ültek, mint Tisza Kálmán és Sennyey Pál. A kiegyezésig elkészült tervek, sőt, nyomvonal-kitűzések és terepbejárások természetesnek és logikusnak vették, hogy a térségben épülő vasút Hatvantól Kassáig Gyöngyöst, Egert és Miskolcot feltétlen érintse. Ez nemcsak e települések, de az ország érdeke is lett volna.
Itt mindenképpen érdemes kitérni Visontai Kovách László személyére. A legenda szerint a vasutat Kovách László országgyűlési képviselő kártyán nyerte el Tisza Kálmántól. Erre azonban semmiféle bizonyíték sincs, bár kétségtelen, hogy jól hangzik, hiszen birtokot, asszonyt nyertek már kártyán, de vasutat nem. A családban fennmaradt történet szerint Budapest – Miskolc vonal építése idején a vasúti pályához és az egyéb létesítményekhez szükséges földterületet Gyöngyös város vezetősége nem volt hajlandó rendelkezésre bocsájtani, ellenben Visontai Kovách László felajánlotta a területet a birtokán keresztül azzal a feltétellel, hogy a magtára és a malma felé egy vágánypárt építsenek ki. Ebből a történetből Gyöngyös és Vámosgyörk közötti vetélkedés rajzolódik ki, ennek azonban szintén nincs nyoma a forrásokban. Végül 1867-ben történt változás a nyomvonallal kapcsolatban Tisza Kálmán javaslatára, ennek oka pedig az volt- legalábbis a hivatalos kommunikáció szerint -, hogy megállapították, Gyöngyös völgykatlanban fekszik, amin a vasút átvezetése lehetetlen. Ennek hatására sejtettek a háttérben sokan manipulációt és a háttérben Kovách László személyét. Valószínűbb azonban, hogy Kovách a kialakuló helyzetet jól tudta kezelni és a saját hasznára fordítani, ebből pedig mind a falu, mind ő jól járt, hiszen a település elindult a polgárosodás felé, a földesúr pedig, mint gazdálkodó a vasút segítségével az országos kereskedelembe tudott kapcsolódni.
A megvalósítás
Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök 1868. március 30-án nyújtotta be a képviselőháznak a Zákánytól Zágrábig és Hatvantól Miskolcig terjedő vasútvonalak államköltségen történő kiépítésére vonatkozó törvényjavaslatot. Ennek alapján a kiküldött bizottság április végén tartott ülésén a hatvan–miskolci vonal kialakításával kapcsolatban „a javasolt irány szerint, a vasút épen a kérvényben felemlített Kövesd és Keresztes mvárosokat érinti, azonkívül szintén a javaslati terv szerint Egerhez sem tér ki, a forgalom szempontjából figyelmen kivül nem hagyható nevezetesebb városok, ez esetben Gyöngyöshöz közeledés kedvéért némi eltérés szándékoltatik”. Gyöngyös városa Gyöngyöspüspöki határában szeretett volna állomást, ám a terv szerint Gyöngyöshalásznál épülhetett volna az állomás. A város kérelmére a bizottság javaslatba vette, hogy „a közmunka- és közlekedési miniszter oda utasittassék, hogy ha a vasútvonal a minisztérium által ajánlottnál tetemesen hosszabb vagy költségesebb nem lesz, s az országos forgalom érdekeit más szempontokból sem veszélyezteti, az épitést Gyöngyös város kívánságának meg felelőleg eszközöltesse”. Végül az a határozat született, hogy a gyöngyösi állomás egy verandával ellátott indóházat kap, és tételesen felsorolták ennek elemeit: előcsarnok, jegypénztár két pénztárablakkal, málházóhelyiség az előcsarnok közelében, másodosztályú és harmadosztályú váróterem, a várótermek között egy étterem, hivatali helyiség, külön iroda az állomásfőnök részére, távírda és postahivatal, két-három árnyékszék a hivatalnokok és utasok részére.
Rögzítették, hogy az indóházban vagy ennek közelében lakásokat kell építeni az állomásfőnök és hivatalnokok részére. A 13 km hosszú vonalat 1870. március 16-án adták át a forgalomnak.
2021. november 15.
Kápolnai Nagy Ágnes
Forrás: sinekvilaga.hu
