A Bükk vidéke megannyi izgalmas látnivalót rejteget, melyek összefoglalására egy vaskos kötet is kevés lenne. Nemrégiben a csodás Bükk-fennsík egyik legkülönlegesebb helyszínén, a Cserepes-kői barlangszállásnál jártunk, mely nem csak térségünk, de az ország egyik legérdekesebb hegyi szálláshelye is. Cikkünkben a barlang érdekességein túl régi történeteket is feltárunk.
Édesapám meséi mindig magukkal ragadtak. Gyakran a Gyűrűk Ura cselekményéhez hasonlítom a gyerekkoromat, hiszen apám történetei is tele voltak kalandokkal, váratlan, izgalmas helyzetekkel, természettel és szeretettel. Este, lefekvéskor gyakran arra kértem a szüleimet, hogy a jól ismert mesék helyett inkább az általuk megélt élmények közül foglaljanak egyet keretbe – rendszerint ezeken a visszaemlékezéseken aludtam el, s ezeken nőttem fel. E történetek egyik fontos szereplője volt a Bükk, azon belül is a Cserepes-kő, s annak izgalmas barlangszállása.
Hazánk ikonikus karszthegységében, a Bükkben több száz barlangot tartanak számon. Igaz, hogy eme üregek többnyire csak szakavatott barlangászok számára elérhetőek, vannak olyan képződmények is, melyeket a gyalogtúrázók is látogathatnak. Ezek közé sorolható a Bükk-fennsík déli peremén, 820 méter magasan található Cserepes-kői-barlang, mely nem csak a Bükk, de az Országos Kéktúra legendás barlangszállása is egyben.
A Cserepes-kői-sziklaodú Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között szerepel, s kifejezett érdekessége, hogy a bükki természetjárók átmeneti szállássá alakították át. Magyarország barlangjai közül ez az első, amely lakóbarlanggá vált. A Kálmán-hegy délkeleti nyúlványát alkotó, fennsíkperemi Cserepes-kő csúcsa alatt sziklás hegygerincen nyílik. Szabályos félkör alakú, lezáratlan bejáratába deszkaajtót építettek. Egyetlen teremből áll. Hossza 6 méter, szélessége 7 méter és magassága 2,5 méter.
A barlangszállás téliesített, a fekvőhelyeken hat személy fér el. A szálláshely közepén egy dobkályha van, melynek csöve egy kéménynek használt kürtőn át a felszínre vezet. Egész évben bárki számára ingyen használható és szabadon látogatható, a felszerelésekről és eszközökről azonban mindenkinek önállóan kell gondoskodni. A legközelebbi forrás kicsivel több mint két kilométerre, a barlang tengerszint feletti magasságához képest sokkal lejjebb, a Pes-kő háznál található.
Elérhető a fennsík bármely irányból, Szilvásváradról, Bélapátfalváról és Bánkútról is, de délről, a Felsőtárkányi-medence felől is megközelíthető, csatlakozva az Országos Kéktúra jelzéséhez.
Édesapám visszaemlékezései között számos olyan történet (is) szerepel, melyről – őszintén szólva – mindmáig nehezen tudom eldönteni, hogy valóság-e vagy csupán legenda. Szólnak ezek a mesék kemény telekről, forró nyarakról, veszélyes helyzetekről és nyugodalmas pillanatokról is. Az Északi-középhegységben tett igazi bakancsos, hátizsákok, sátras túráik során a Cserepes-kői barlangszállás ikonikus táborhelyükké vált.
Túratársaival, barátaival olykor derékig érő hóban kapaszkodtak ki Szilvásváradról a fennsíkra úgy, hogy ők maguk törték az egy méteres havat hosszú kilométereken át, megérkezve pedig hóból forraltak teavizet. Máskor egészen Felsőtárkányig kellett el gyalogolniuk a barlangtól azért, hogy egy forró nyári napon forrást találjanak és vízhez jussanak, de olyan is megesett, hogy már foglalt volt a barlangszállás, mire megérkeztek, így alternatív szállás után kutatva nem jutott más, csak egy nagy töbör és a szabad ég. Bárhogy is történt, annyi biztos, hogy ezek a megélt élmények, s tovább örökítésük a tanúbizonyságai annak, hogy túrázni, természetet járni, s azt óvni, védeni az egyik legszebb dolog a mai világban.
2022. július 30.
Demecs Norbi
Fotók: Demecs Norbi, Demecs István archív
