Fotó: Matthias Hauser

A sport az egyik legjobb tanítómester, megmutatja, hogyan haladjunk lépésről lépésre a céljaink felé, de a leckék mellett életre szóló élményekkel, barátságokkal is megajándékoz. Különösen igaz ez a négyszeres BMX-világbajnok Hinz Mónikára (vagy ahogyan sokan ismerik, Pecze Mónira), akinek a gyermekkori szenvedélyéből életformát kovácsolt a sport. Élete legszebb pillanatai mellett a társához is a kétkerekű vezette el.

A ’80-as évek végén komoly BMX-es közösség formálódott Gyöngyösön, és talán sokan emlékeznek még egy testvérpárra, akik meghatározó alakjai voltak ennek a csapatnak. Mesélj a kezdetekről!

A bátyámmal, Szabival nagy szeretetben nevelkedtünk. Mindent közösen csináltunk, és hát mindig hasonlítani szerettem volna rá. A ’80-as években együtt láttuk a moziban a BMX banditák című filmet, Szabi akkor határozta el, hogy szerez egy olyan bicajt. A szüleinknek hála én is kaptam egyet, így együtt próbálgattuk a képernyőn látott trükköket a téren. Anyukánk, látva az ügyességünket, felvette a kapcsolatot egy országos egyesülettel, akik eljöttek hozzánk Gyöngyösre. Tehetségesnek találtak minket, így elkezdtek tréningezni. Idővel pedig egyre többen lettünk a téren, volt, hogy közel száz BMX-es trükközött a 7-es sulinál lévő pályán.

Fotó: Pecze Józsefné

Ha jól gondolom, inkább fiús sportág a BMX-ezést, de te megálltad a helyed a srácok közt. Sőt!

Az első versenyem Ausztriában volt 1990-ben, és valóban, fiúkkal mértem össze a tudásom. Tizenkét éves lehettem. Aztán 1991-ben Dániában, az első világbajnokságomon szintén fiúkkal indultam, amit meg is nyertem. Ez volt az első bajnoki címem. Felnőttként is többször álltam a dobogó legfelső fokán, sok díjam van, de, hogy őszinte legyek, sohasem a helyezés érdekelt, hanem az a semmihez sem fogható hangulat, ami a versenyeket kísérte. Őrjöngtek a nézők, volt olyan, hogy egy egész stadion kiabált és drukkolt. Persze nemcsak ezek jelentettek élményt, hiszen a családdal és a csapattal szinte minden hétvégén jártuk az országot és bemutatóztunk. Anyukám volt a főszervező, apukám pedig építette a rámpákat, de csinált nekünk egy turnébuszt is egy leselejtezett mentőautóból. Életem legcsodásabb időszaka volt, nehéz szavakba önteni azokat a feledhetetlen pillanatokat, melyekért a szüleinknek is hálával tartozunk.

Mónika és családja a turnébusz előtt (Fotó: Domoszlai János)

Felnőttként is megmaradt a kerekezés szenvedélye?

’97-ben külföldre költöztem, fotózást tanultam az egyetemen, majd dolgozni kezdtem ebben a szakmában, a bicaj pedig háttérbe szorult. De amikor 2006-ban visszajöttem Gyöngyösre, akkor leporoltam a BMX-emet és még jó ideig nem tervezem elengedni a kormányt. Óriási szívfájdalmam, hogy a várostól sohasem kaptunk támogatást, sehova sem engedtek be minket. Volt olyan pálya, ahonnan kitiltottak, olyan is, amit körbekerítettek és kiírták, hogy csak labdázni lehet. Abban bízom, hogy a jövőben változik ez a hozzáállás. Szerencsére volt, aki segített, köszönet a MATE Károly Róbert kampusz főigazgatójának, Dr. Bujdosó Zoltánnak, aki támogatott a BMX világbajnokságra való felkészülésben, ekkor lettem negyedjére világbajnok. De hálával tartozom a jelenlegi munkahelyem, a gyöngyösi Giant kerékpárgyár vezetőjének, Summer Xia-nak is a támogatásért. Ami pedig a jövőt illeti, nagy tervekkel nézek elébe, a BMX olimpiai sportág, és egyszer én is szeretném ott megméretni magam. Óriási vágyam az is, hogy gyerkőcöket taníthassak erre a látványos sportra, és lenne is rá igény a városban. Mivel sohasem adom fel az álmaimat, így hiszem, hogy ismét felvirágzik majd a bicózás Gyöngyösön.

Sokszor mondják, hogy a sport összeköt. Ez a te életedben több szempontból is igaz.

Fotó: Marie Meuret

Földünk számos pontján megfordultam, az utazásaimon készült fotókból több kiállításom is volt.  A BMX kaput nyitott és utat mutatott a világ csodái felé. Fantasztikus barátaim vannak, s bárhová is sodor az élet, Japántól Indiáig mindenhol van egy bicajos családtag, aki önzetlen szeretettel fogad és kitárja előttem az ajtaját. De a szerelmet is elhozta az életembe a sport, hiszen a BMX révén ismertem meg a páromat, aki ma már a férjem. Csodálatos tehetségű illusztrátor, nagyon büszke vagyok rá. Azt mondhatom, hogy a BMX a mindent megadott nekem, amiért végtelen hála van a szívemben.

Mónika és férje (Fotó: Pecze Szabolcs)

2023. május 2.

Korepta Lilla

Fotó: beküldött