Ha valahol jól érezzük magunkat, azt onnan tudjuk, hogy repül velünk az idő. Azon a helyen az eltelt időszak eseményei, élményei az idő múlásával szinte egyetlen hatalmas képpé állnak össze, melynek részletei az eltelt órák és percek kis történetei. Különös, nehezen megfogalmazható érzés ez, csak aki átélte, az érti igazán, mit jelent.

Madárdallal, friss levegővel virradt ránk május harmadik szombatja Csíksomlyó szent nyugalmában. A terv az volt, hogy a pénteki munkáinkat tovább folytatjuk. Befejezzük, ami félbe maradt, illetve új feladatok után nézünk. A kitisztított, rendbe hozott virágágyásokba új növények kerültek abból a mintegy 300 palántából, melyet Gyöngyösről szállítottunk magunkkal.

A levendulás kert előző napi rendbehozatala után a vele szomszédos mentás parcellát szabadítottuk meg a haszontalan zöldektől, és a korábban kipusztult mentákat új palántákkal pótoltuk. Érkezett még a kertbe lestyán, orvosi zsálya, bazsalikom, és bársonyvirág is.

Az elvégzett munkálatok mérlegét megvonva Márk elmondása szerint hoztuk a tervet, sikerült azokat a feladatokat végrehajtani, amiket eredetileg kigondoltak.

Szombaton hagyományőrző jelleggel a vendégcsapat volt a konyhafelelős, így amíg a társaság nagyobb része a péntek délelőtti munkával folytatta, és keresett magának újabb kihívásokat a kertben és a ház körül, addig egy kisebb „egység” birtokba vette a konyhát, és elővette a jól bevált recepteket. Gulyásleves készült ebédre és palacsinta mindenféle finom töltelékekkel.

Ez finom lesz! (Beküldött fotó)

A közös imádság és a jóízű hazai koszt elfogyasztása után mindenki felfrissült a zuhany alatt, és átöltözés után szabad programmal töltötte a délutánt vacsoraidőig.

Zarándokok nyomában a nyeregben

Mi már alig vártuk, hogy eljöjjön ez az időszak, hiszen a nyeregbe akartunk felkapaszkodni, ahonnan képekről is jól ismerős, legendásan szép kilátás nyílik a környékre, a Csíki-medencére. Az ottani klimatikus viszonyok a nálunk megszokotthoz képest jelentős eltérést mutatnak: az orgona például most virágzik arrafelé, tehát úgy három hetes eltolódásban vannak a vadvirágok is. Ottjártunkkor teljes pompájában találtuk az ösztörűs veronikát, az olocsán csillaghúrt és csodaszép volt az indás infű is.

Agár sisakoskosbor

A Mátra és a Bükk nem ritkán combos emelkedőihez szokott lábainknak a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy között elterülő nyeregbe való séta egyáltalán nem okozott gondot, fárasztónak sem mondható terepviszonyok vártak ránk a jól kijárt zarándokúton.

Fecskefarkú lepke – mifelénk is lakik ilyen, nem csak Erdélyben

Útközben, fölfelé menet körbe-körbe forogtunk, és tágra nyílt szemekkel néztük azt az elbűvölő látványt, ami körbe vett bennünket, és magasabbra érve csak még inkább mesebelivé vált. Egy héttel a Csíksomlyói búcsú előtt bejárni azt a csodálatos vidéket lélekemelő, megható, és szemet gyönyörködtető volt minden pillanatban.

A hegyoldalt csodálatos virágszőnyeg borítja, a Jóisten ennél szebb díszítéssel nem is várhatja oda a zarándokokat Pünkösd hétvégéjén. Nem győztük kapkodni a fejünket, és számolni, hányféle apró szépség sorakozott egymás mellett az út mentén, és mindenfelé, merre szem ellátott.

Nézz az ég felé!

A Kissomlyó-hegy tetején megnéztük a Salvator-kápolnát, valamint letekintettünk az oda másik irányból fölvezető keresztúton, mely a hegy meredekebb oldalán kapaszkodik fel annak lábától. A hegytetőn csend honolt, békésen fújt a szél a fák lobjai között, csak a madarak éneke hallatszott helyenként.

Szent nyugalom a hegy tetején

A kápolnával szemben áll egy kis házikó, egy remete lakik benne, aki gondosan magára zárta az ajtót, hogy ne zavarja senki. Csendben füleltünk ajtaja előtt, ahonnan halk, rituálészerű ének hallatszott kifelé, egyfajta monoton, ismétlődő kántálás formájában, egészen titokzatos hangulatot kölcsönözve a helynek.

A hegycsúcsot magunk mögött hagyva aztán elindultunk a nyergen át délkeleti irányba, hogy onnan is megnézzük, milyen kilátás nyílik a tájra. Akkor még nem siettünk, mert az idő egészen szép volt, és volt alkalmunk eleget legeltetni szemeinket a páratlan szépségű völgy minden egyes szegletén.

Zivatar közeledik?

Sétálás közben aztán azt vettük észre, hogy egyre inkább feltámad a szél, és változni kezdenek a fények a fejünk felett. Észak felé nézve tűnt fel, hogy egyre nagyobb felhők tornyosulnak és állnak össze egyetlen nagy tömbbé, a távolban pedig jól láthatóan elkezdett esni az eső, s mivel egyre inkább felénk vette az irányt, jobbnak láttuk összeszedni magunkat, és tempósan megindulni a falu irányába, le a hegyről.

Arrafelé már ázik a repce

Hamar elértük a szélső házakat, ekkor már sűrűn hullott az égi áldás. A Barátok feredője felől viszont vidám hangokat hallottunk. A hatszögű, szépen körbe deszkázott medencében a hidegnél is hidegebb víz bugyog, mely az azt kipróbálók szerint alaposan átformálja a hőérzetünk határait, és tűrőképességünket is próbára teszi.

Esik az eső, ha nem látszik, akkor is!

Az oda látogatók közül azonban sokan magukénak vallják az „egyszer élünk” filozófiáját, így hát egymást biztatva megmártják lábaikat a pokolian, azaz vérfagyasztóan hideg forrás vizében. Május huszadikán az égi áldás is betársult a forrásvíz mellé, így hát esernyőkkel, fejfedő alkalmasságokkal a bátrak kipróbálták, mitől beszélnek sziszegve azok, akik ott már egyszer megáztatták lábaikat.

A kemény mag állja a sarat… és a vizet is!

Jó hatással lehet a víz az általános közérzetre is, mert a vidámság tetőfokára hágott, ennek köszönhetően néhányak kreativitása is megnőtt az esővel szembeni harc során, és új védőfelszereléseket vetettek be ellenállásukat elősegítendő.

Böbe néni nem viccel ám!

Miután mindenki jól elázott, és kiázott, útra keltünk a vacsora irányába. Már a tervezett időpont előtt várt bennünket a finom lángos, volt belőle bőven, jól is laktunk vele.

Vacsora után szombat estére is jutott mulatság az arra vágyóknak, mások pedig sétálni, levegőzni mentek a környéken. Egy eseményteli, csodálatos nap után kellemesen elfáradva újra nyugovóra tértünk egy héttel a Pünkösdi búcsú előtt.

A folytatásban kiderül, milyen élményeink voltak vasárnap, amikor is szekerezni mentünk egy kedves kis faluba, melynek Csíkcsomortán a neve.

Erdélyi utazásunk első napjáról írt beszámolónk ezen a linken érhető el: https://kekesonline.hu/2023/05/24/jotevok-nyomaban-erdelyorszagban-az-elso-napon-uton-csiksomlyora/

A második nap élményeiről pedig ebben az írásban számoltunk be: https://kekesonline.hu/2023/05/25/jotevok-nyomaban-erdelyorszagban-a-masodik-nap-csapatmunka-es-csikszereda/

2023.05.26.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter