Madarak a ház körül

A kertes házban élők közül sokan vagyunk úgy, hogy szívesen etetjük, itatjuk, nézegetjük, lehetőség szerint fotózzuk azokat a madarakat, akik velünk közös élőhelyet választanak maguknak.
Tollas lakótársaink sokszor vicces, meghökkentő, vagy egyszerűen csak örömteli pillanatokat szereznek nekünk azzal, hogy megmutatják magukat udvarunkon, kertünkben kukac és bogárkeresés közben, reggeli énekük alkalmával, vagy akár fészekrakással is.

Balázsi Péter, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységének természetvédelmi őre készséggel válaszolta meg számos kérdésünket a részükre elküldött saját fotóinkon látható madarakkal kapcsolatban, melyet hálásan köszönünk.

A kérdések, felvetések a következők voltak:

– Védett-e a faj?
– Bükk/Mátra és környékén mennyire és hol (városok, falvak, mezőgazdasági területek, stb..) elterjedt?
– Nyáron mit csinál?
– Télen mit csinál?
– Kell-e etetni majd/mit szeret az etetőben?
– Hogyan tudunk a ház körül/kertben olyan körülményeket kialakítani, hogy szívesen oda költözzenek, ott költsenek, és velünk éljenek?
(Ez a kérdés a levegőben repülő, nagy ragadozó madár esetében, aminek a nevét nem tudtuk mi sem, valószínűleg nem releváns, de azért feltesszük.)
– Ha van bármi érdekesség az adott fajjal kapcsolatban, amit jó tudni, azt is szívesen közöljük olvasóinkkal.

Énekes rigó (Turdus philomelos)Védett faj (1901 óta), pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 25 ezer Ft.

A Mátra és a Bükk környékén is elterjedt faj, elsősorban bokros helyeken, sűrű aljnövényzetű erdőkben fordul elő, de nagy mennyiségben költ kertekben, települési parkokban is. Vonuláskor gyakran látni, ahogy a füves területeken, sokszor csapatosan rovarok, giliszták, csigák után kutat, majd mikor megriadnak, berepülnek a közeli cserjésbe.

Nyáron költ, táplálkozik, időnként alszik és a többi. Általában a sűrűbe rejti a fészkét, fiókái – sok más énekesmadárfajhoz hasonlóan – még a teljes önállóságuk, illetve röpképességük előtt elhagyják a fészket, ezért jó szándékú emberek gyakran próbálják „megmenteni” őket, amivel gyakorlatilag elszakítják őket a szülőmadaraktól. Ha ilyen fiókát találunk pl. az úton vagy nyílt helyen, akkor érdemes őket egy közeli sűrű bokor alá berakni.

Rövid távú vonuló, a telet a Mediterráneumban tölti, ám az utóbbi években, kis számban ugyan, de rendszeresen át is telel nálunk.

Az etetők környékén viszonylag ritkán bukkan fel, de ha igen, akkor a túlérett almát szívesen fogadja. Mint a legtöbb településeinken megfigyelhető madárfaj, ez a faj is szívesen látogatja az itatókat, pancsolókat ugyanúgy nyáron, ahogy télen is.

Úgy kedvezhetünk neki a kertünkben, sőt akár megtelepíteni ott, hogy bokrokat, örökzöldeket ültetünk neki fészkeléshez, rejtőzéshez, bogyósokat a táplálkozásukhoz, és nem saját szépségideálunk metsszük őket, hanem a madaraknak megfelelően. Ezenkívül szívesen keresgélnek a lehullott avar között is, egy kis „rendetlenség” a kertben rengeteg madarat oda tud vonzani. És nem utolsósorban tartsuk kordában a macskákat (ne engedjük ki őket, etessük rendesen, kis csengőt akasszunk a nyakukba, és ne hagyjuk, hogy milliónyi kismacskát gyártsanak), mivel az nem aranyos, ha a macska rigót vagy fiókáját hoz nekünk „ajándékba”.

Érdekesség: nem véletlenül nevezi mind a magyar, mind az angol énekes rigónak/song thrush-nak, mivel jól hallható, leggyakrabban reggel és alkonyatkor hallható éneke igen megkapó. Ezt onnan könnyű felismerni, hogy gyakran utánoz más fajokat, illetve sokat ismétel énekében, ugyanazt a strófát egymás után két-három alkalommal is. Hazánkban további 3 pöttyös hasú rigófaj fordul elő, ezek a lép-, a fenyő- és szőlőrigó.

Fekete rigó (Turdus merula)
Védett faj (1901. óta), pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 25 ezer Ft.

Hasonlóan az énekes rigóhoz, bokrosok, sűrű aljnövényzetű erdők madara, amely a települési parkokban, valamint kertekben az énekes rigónál is gyakoribb. Akárcsak a Mátra és a Bükk környezetében, így Magyarországon is az egyik legismertebb madárfajnak számít.

Nyári élete megegyezik az énekes rigóéval. Akárcsak az énekes rigó, ez is tavasszal és nyáron főleg állati eredetű táplálékot (rovarokat, gilisztákat), ősztől viszont leginkább bogyókat, gyümölcsöket fogyaszt.

Télre a hazai állomány kisebb része elvonul Dél-Európába, viszont északról is nagy számban kapunk átvonuló és nálunk telelő példányokat.

Mint a legtöbb madárfajunk, nem igényli a téli etetést, táplálékhiány esetében odébb vonul. Viszont ez is szívesen fogyasztja a túlérett gyümölcsöket.

Az énekes rigóhoz hasonlóan tudunk neki kedvezni a kertünkben. A sűrű bokrokkal, füves részekkel tarkított kertekben szívesen megtelepszik.

Érdekesség: a hím fekete tollazatával szemben a tojók és a fiókák barnás színűek, így gyakran nem is fekete rigónak nézik őket. Az emberi településekre a XX. század folyamán költöztek be, és gyakran lehet látni köztük „színhibás”, fehér tollakkal rendelkező egyedeket is.

Barna rétihéja (Circus aeruginosus) – portyázik a kertek felett Védett faj (1971 óta), pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50 ezer Ft.

A Bükk és a Mátra lábánál, a dombsági, illetve az Alfölddel kapcsolódó részein figyelhető meg elsősorban, de vonuláskor akár a városok felett is megfigyelhető.

Nyáron főképp’ nádasokban, mocsárréteken, ritkábban szárazabb gyepeken, szántókon költ, kisemlősökből, apróbb madarakból, gyíkokból, békákból álló táplálékát nyílt területeken keresi, de a fiókás vagy tojásos fészek tartalmát sem veti meg.

Hosszú távú vonuló, a telet az afrikai Száhel-övezet nyugati felén tölti.

Etetős kérdésre sok morbid/mókás dolgot lehetne írni.

Ház körül segíteni rajta? Ne töltsük fel, építsük be élőhelyeit!

Érdekesség: a hazai ragadozómadár-fajok közül rendszerint csak a rétihéják költenek talajon. A 4 Magyarországon is előforduló faj közül a barna a leggyakoribb, ami rendszerint nádszálakból építi a fészkét. Repte jellegzetes, miközben vadászik alacsonyan, a talaj közelében repül, kissé imbolygó hatást keltve.

Kuvik (Athene noctua)Fokozottan védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 100 ezer Ft.

A kuvik ún. kultúrakövető faj, elsősorban települések szélén, tanyákon, állattartó telepeken fordul elő. Így a Bükk és a Mátra hegységekben nem él, viszont az azok körül található dombsági, alföldi területeken több helyen megfigyelhető.

Odúkban, padlásokon, elcsúszott cserepek alatt költ, állományát leginkább a megfelelő költőhelyek hiánya, a mezőgazdasági állattartás visszaszorulása, a rágcsálóirtó szerek okozta mérgezések, vagy éppen az autóforgalom veszélyezteti. Tápláléka kisemlősökből, kismadarakból áll, de kétéltűeket, hüllőket és rovarokat is fogyaszt.

Télre sem vonul el tőlünk, ilyenkor rendszeresen megfigyelhető, ahogy a kéményeken üldögélve melegszik.

Ő nem az etető tartalmát, hanem azok vendégeit szereti fogyasztani. Egy kis „rendetlenség”, így az egerek jelenléte elő tudja segíteni ennek a fajnak a jelenlétét is.

Elsősorban a rágcsálóirtó szerek mellőzésével, valamint speciális, ún. kuvikodúk kihelyezésével tudunk segíteni nekik, de sokszor elfoglalja a „D” típusú odúkat is. Érdekesség: a tudományos nevében is megemlékeznek róla (Athene), hogy az ókori Hellászban a tudományok istennőjének madara volt. Másik közkeletű elnevezése a halálmadár, amit onnan kapott, hogy egykor a virrasztók ablakánál rendszerint megjelent. Más kérdés, hogy nem a haldoklók lelkéért jött, hanem a fényre odagyűlő rovarokra vadászott ekkor.

Balkáni gerle (Streptopelia decaocto)Nem védett, vadászható faj.

Kultúrakövető faj, a Bükk és Mátra környéki települések nagy részének jellegzetes madárfaja.

Nyáron fákra rakja galambokhoz méltóan hevenyészett fészkét, amikben rendszerint 2 tojást rak. De ezt évente 4-5 alkalommal is megismétli, akár még a késő őszi, téli időszakban is. Leginkább gyom- és gabonamagvakkal él, de kisebb mennyiségben rovarokat, egyéb gerincteleneket is fogyaszt. Mint általában a galambok, ez a faj is az ún. begytejjel táplálja fiókáit.

Télre sem vonul el, ilyenkor gyakran kisebb-nagyobb csapatokban keresi fel a település környéki szántókat, ahol magvak után kutat.

Az etetőt ő sem feltétlen igényli, de ha van, akkor szívesen fogadja a kisebb-nagyobb magvakat, és a tört diót sem veti meg.

Ha a házunk udvara nem térkőből, mértani pontosságúra vágott gyepből vagy éppen betonból áll, hanem az egy fás-bokros élőhely, itatóval és porfürdővel, akkor az a gerléknek tökéletesen megteszi. És a macskák hiányát sem bánják.

Érdekesség: a balkáni gerle eredetileg DK-Európában, és onnan keletre Törökországon át egészen Indiáig élt, de a XX. század első felében kiterjesztette elterjedési területét nyugatra is. Magyarországon az első bizonyított észlelése 1932-ből származik, majd pár évtizeddel később már a leggyakrabban látott madaraink közé tartozott.

Házi rozsdafarkú (Phoenichurus ochruros)

Védett faj (1901 óta), pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 25 ezer Ft.

A Bükk és a Mátra térségében is nagyrészt a településeken költ, ahol könnyen lehet, hogy az épületeinket az eredeti élőhelyének megfelelő szikláknak nézi. A hegységek sziklás vidékein, bányáiban is fészkel.

Nyáron általában kétszer költ, résekben, nyugodt épületsarkokban vagy akár üresen álló füstifecske-fészkekben is. Fiókái, akárcsak a fenti rigóféléknek, még a teljes röpképesség és önállóság elérése előtt elhagyják fészküket, ekkor nagy számban esnek áldozatul különböző veszélyeknek (autók, házi macskák, más ragadozók). Sajnos ennek a fajnak az egyedei gyakran ragadnak kirakott ragadós egércsapdákba, légypapírokba.

Télre az állomány nagy része elvonul a Mediterráneumba, de azért lehet találkozni áttelelő egyedekkel is.

Az etetőre ritkán jár, de alkalmasint az érett gyümölcsöt megcsipkedi.

A macskák, ragadós egér- és légycsapdák és a madarakra is veszélyes rovarölőszerek hanyagolása mellett „C” típusú mesterséges madárodúk kihelyezésével tudjuk segíteni megtelepedését.

Érdekesség: a házi rozsdafarkú ismertsége elég széleskörű, szürkés színéről, idegesen rúgózó rozsdaszínű farkáról, és jellegzetes, kissé recsegő énekéről könnyű határozni. A fészerek, melléképületek nyitva felejtett ablakán is szívesen ki-bejárkál, gyakorta már csak arra leszünk figyelmesek, hogy a tojó az egyik sarokban vagy éppen a szekrény tetején kotlik mesterien megépített fészkében.

Eddig a szakember válaszai, mi pedig a magunk részéről arra biztatunk minden kedves olvasónkat, hogy kerttulajdonosként igyekezzenek madárbarát kerteket, vagy a kertek egy részét a szakember tanácsai alapján kialakítani, mert a szárnyas lakótársaink  bizony a kártevők irtásával meghálálják a számukra fenntartott élőhelyet.

2023.08.21.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter