Fiser Józsefné hímző népi iparművészt a hagyományok átörökítése érdekében végzett tevékenysége, a palóc népi hagyományok továbbélését szolgáló, példaértékű alkotómunkája elismeréseként Magyar Bronz Érdemkereszttel tüntették ki. A díjat augusztus 19-én a budapesti Vigadóban Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes adta át. Az elismerés kapcsán a Mesterségek Ünnepéről, a palóc hímzés ismertségéről is beszélgettünk.
Fiser Józsefné Sacit sokan ismerik, s nem csupán Gyöngyösön, hanem számos településen, ahol megfordult meseszép termékeivel és bemutatóival. Akik nem ismerik, azoknak röviden annyit róla, hogy a Bükk északi részén, Nagyvisnyón született, szülei kendertermesztéssel foglalkoztak, így adott volt, hogy a vászon meghatározta életét kora gyerekkorától fogva. Ahogy akkor fogalmazott, a vászon három tisztességet szolgált ki, a születést, a házasságot és halált. Hétévesen varrt először, ám az elmúlt évtizedekben szinte nem volt olyan nap, hogy ne vett volna kézbe egy hímzést.
A Magyar Bronz Érdemkereszt díjra a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesülete terjesztette fel, tudott erről előtte?
Számomra is meglepetés volt, mint utóbb kiderült, az egyesület elnöke Török János terjesztett fel a díjra, így érthető, mennyire meglepődtem, amikor jött egy e-mail, a kormánytól, hogy bizonyos adatokat kérjenek tőlem a díjátadásra. Őszintén szólva, hihetetlen jó érzés volt, megható, hogy több évtizedes munkát ismernek el vele, remélem, még sokáig tudom hímezni az általam nagyon szeretett palóc motívumokat. Az ünnepélyes átadás is nagyon megható volt, maga a Vigadó csodálatos épülete ehhez nagyon elegáns környezetet teremtett. Mivel a díjátadás 19-én volt, mi már akkor fenn voltunk a Mesterségek Ünnepén, ami számunkra a legfontosabb esemény az évben, erre készülünk egy éven keresztül. Így aztán csupán egy rövid koccintásra volt alkalom, hiszen szerencsére rengetegen voltak kíváncsiak a mi egyesületünk bemutatkozására, termékeinkre is.
Ebben az évben a konyha volt a hívószó, így rendezték be a bemutatkozó sátrakat. Mi volt ennek az apropója?
Az idei Petőfi év kapcsán a „Befordúltam a konyhára” című verse kapcsán lett a konyha a vezérmotívum. Ez annyiban találó, hogy egykor a konyhában végeztek mindenféle tevékenységet, így valóban autentikusak voltak bemutatóink, hiszen a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületéből többen vettünk részt, volt, aki csipkét vert, más szőtt, én subrikálást mutattam be. Ez egy különleges hímzéstechnika, amelyben szálakat húzunk ki, és kézzel mintát szövünk az anyagba. Öröm volt látni, milyen sokan érdeklődtek a hagyományok iránt. Mivel a Mesterségek Ünnepe a Budai várban van, így értelemszerűen a külföldi turisták inkább ajándékot keresnek, ám a belföldi vendégek megállnak, érdeklődnek, beszélgetnek. Hihetetlen szeretetet éltünk meg a három nap alatt, öröm volt látni, milyen sokan keresik a régi mesterségeket, hogy megismerjék azokat.
Adódik a kérdés a hímzés kapcsán, a matyót és a kalocsait szinte mindenki ismeri, de vajon a piros-kék színvilágú palóc hímzés mennyire van a köztudatban?
Ez érdekes kérdés, egyfelől ma már fiatalok körében is egyre inkább divat, hogy egyes tájegységek motívumai, ha egyszerűsítve is, de megjelennek a különböző ruhadarabokon, így mind ismertebbek lesznek. Természetesen ez annak is köszönhető, hogy hihetetlenül sok információs csatornán át özönlenek az ismeretek. Visszatérve a kérdésre, a kék és piros színvilágról ismert palóc motívumokat, hímzést is sokan ismerik. Tegyük hozzá, hatalmas a Palócföld, szinte minden településnek megvolt a saját mintavilága, ebben még rengeteg kutatnivaló akad. A Mátra palóc települései mellett a nógrádi falvak hatalmas kincsesbányával rendelkeznek.
Egy háromnapos rendezvényen a folyamatos jelenlét fizikailag is megterhelő, mennyire van most idő pihenni és ünnepelni?
Ez valóban az év eseménye számunkra, természetesen most egy kis pihenés következik, de már elkezdjük a készülődést a jövő tavaszi békéscsabai országos textilkonferenciára. Ezekre az eseményekre alapos kutatómunka után készülnek el a textíliák, ami rendkívül időigényes feladat. Öröm látni, hogy fiatal tanítványaim is sikeresek, Csíki Tünde most a Heves vármegyei szűrök történetét kutatja, és ebben a témában készült dolgozata kiváló minősítést kapott a Néprajzi Társaságtól. Másik tanítványom, a recski Verebélyi Balázs, a Népművészeti Ifjú Mestere, és Junior Príma-díjjal büszkélkedhet.
Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő, tartja a mondás, esetünkben Saci mögött áll a férje, aki nem csupán a rendezvényekre kíséri el, hanem a mindennapokban segíti többek között az adminisztrációs munkával, hogy felesége a munkára tudjon koncentrálni.
2023. 08. 27.
Kékes Online, Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: beküldött
