Gyöngyöstől néhány kilométerre, egy kies völgyben fekszik a honfoglaló Pata vezér nevét viselő település, Gyöngyöspata. Legfőbb nevezetessége a gótikus stílusú, római katolikus templom, mely lényegében az 1470-ben elnyert formáját őrzi. A templom főoltárán áll a magyarországi barokk egyházművészet egyedülálló remeke, az ún. Jessze fája szoboregyüttes, mely a maga nemében páratlan a világon. Három tévéműsort szenteltem neki eddig, többször írtam már róla, és egyik ismeretterjesztő könyvem, A fa mitológiája borítóján is az „Ő” képmása díszlik, mégsem tudok betelni vele. A tudatos-tudattalan alkotásnak e különösen ihletett példája bővelkedik jelképi jelentésekben. Számomra utolérhetetlenül gazdag. Valahányszor meglátom, mindig újabb és újabb képzettársítást sugalmaz. Ez az írás azt rögzíti, ahol 2005 tavaszán tartok a felderítésben. (Jankovics Marcell)
Az oltár
Az oltárra helyezett, faragott talapzaton áll a gótikus szentély boltívének zárókövéig nyújtózó építmény. 1653-ban készült. Ebben az időben a török volt az úr a faluban, mely az egri vilajethez tartozott. Nagyvonalú ember lehetett az a pasa, akinek az idejében a községnek ilyen ékességre futotta.
Egy több mindenre, hatalmas úrmutatóra, agancskoronára, női ölre is emlékeztető fát formáz a szimmetrikus, javarészt fából faragott oltárdísz. Széles, lapján két – hajdan gyertyát tartó – angyal között majdnem életnagyságú szakállas férfiú (Jessze) hever, ki a fejét jobbjával támasztja, baljával a magasba mutat. Testéből ezüsttörzsű és -ágú fa emelkedik, aminek tönkje szentségtartó szekrényként szolgál. A fa tövén nyíló szekrényajtón kálvária-kép látható, föléje ívesen boruló felirat: a tárgy mibenlétére utaló ószövetségi idézet olvasható Szent Jeromos latin fordításában, a forrás (Ézsaiás) megjelölésével: Egredietur virga de radice Jesse et flos de radice eius ascendet. Isay
Valamivel följebb a fa öt felé ágazik. Két szélső, egyben rövidebb alsó ágának végén egy-egy virágkehelyből fehér szakállas férfiak emelkednek ki derékig, szemüket a fa csúcsára emelve. A beljebb lévő két oldalág a középső főágon, a fa tengelyében lévő tojásdad alakú oltárképet fogja koszorúba, mely Mária születését ábrázolja, és amelynek keretére a képet magyarázó latin feliratos szalag tekeredik. Az oldalágakból, melyek a kép fölött összeérnek, nyolc-nyolc mellékág sarjadzik, négy kifelé, négy befelé mindkét oldalon. Mindegyik ágcsúcson egy-egy virágkehely és belőlük derékig kiemelkedő férfialak látható. A fa csúcsán lévő virágkehelyből a koronás, jobbjában jogart tartó Szűz Mária emelkedik ki, bal karján a gyermek Jézussal. A fából faragott alakok száma Jesszével és az angyalokkal együtt 22, de ha csak a fa ágait, virágait számoljuk, akkor 19 – Máriát és a kis Jézust egynek véve, mivel a gyermek nem külön virág gyümölcse.
A virágokat, és az alakok ruházatát dúsan aranyozták, a fa törzse és ágai ezüstösek. Szemre úgy tűnik, mintha a fa nem is fából, hanem fémből készült volna. Az ágakat eredetileg levelek borították, erre az ágakon levő lukak emlékeztetnek, illetve egy utólag odaillesztett levélke. A műtárgyleírás szerint az eredeti levélzet egy tűz alkalmával leégett. Értelemszerűen gyertyák okozta kisebb tűzesetről lehet szó, ami csak a gyorsan hamvadó (aranyozott vagy ezüstözött papírból készült?) levelekben tudott kárt tenni.
