Két éve egy falunapon figyelt fel Surányiné Józsa Andrea megbízott vezető óvónő a kutyás bemutatót tartó Palóc Zitára az imádni való, nagyfülű német juhász-óriás schnauzer keverék Lizára. Elmondta: azonnal meglátta bennük a lehetőséget, s hamarosan megegyezés is született a helyi intézmény és a Mondjunk Mancsot! Terápiás és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület között.
A vezető óvónőtől megtudtuk: a 2017 óta tartó, gyümölcsöző együttműködésnek köszönhetően mintegy 40 gyermek juthat korábban nem tapasztalt különleges élményekhez, tanulhat észrevétlenül, s több esetben komoly problémák megoldáshoz is a szerethető tanítópároson keresztül vezet az út. A kicsik imádják a kutyás órákat, s az óvodapedagógusok is gyakran merítenek ötleteket Zita kreatív tárházából. Az ide járó ovisok koncentrációját, szabálytudatát, viselkedését és mozgását is fejleszti a kutya és felvezetője által összeállított feladatsor, s nem utolsó sorban megtanulják az állattal való helyes bánásmódot is.
A kutya egyszerűen fantasztikus, mondja a vezető óvónő, Zita személyiségéért pedig szintén rajongnak a gyermekek. A legkisebbek sokat játszanak, a nagyobbak már komolyabb feladatokat is kapnak, ami fontos lépcső az iskolába vezető úton, s a szociális- és kommunikációs képességeik fejlesztéshez is hozzájárul.
Számunkra ez kész főnyeremény,- tette hozzá, mert bizony a hagyományos módszerek sokszor kudarcot vallanak a szokásosnál több figyelmet, differenciált fejlesztést igénylő vagy érzékenyebb apróságoknál. A beszoktatási időszakban is oldja a feszültséget a kutyus jelenléte, így az óvodát most kezdő picik sem szoronganak, könnyebben oldónak, simábban beilleszkednek a közösségbe. Elfogadjuk, ha valaki tart a kutyától, és inkább csak nézi a többieket, de tudjuk, hogy idővel nem tud majd ellenállni Liza bájának és aktívan bekapcsolódik majd a szórakozással egybekötött munkába.
Zita a foglalkozás előtt fut egy kört Lizával az udvaron, majd elrendezi az eszközöket a tornaszobában. Labdák, kártyák, karikák, kúszóalagút, patak fölött átívelő kishidat szimbolizáló tornapad, s az évszaknak megfelelő zöldségek, gyümölcsök kerülnek elő, ezek segítik az oktatást. Lizussal együtt ráhangolódnak az órára, s már jönnek is a gyermekek lelkesen, mosolyogva. Őszinte örömmel az arcukon köszönnek a várva várt vendégeknek: „Szia Zita néni, szia Liza!”
– Milyen szakmai háttérrel és milyen elhatározással vágott bele az óvodás korú gyermekeknek tartott kutyás foglalkozásokba?
Fiatalként élsportoló voltam, a jövőmet profi szertornászként, majd később edzőként képzeltem el, ám a számításaimat egy baleset örökre keresztülhúzta. Talán azért, mert akkoriban magam is támogatásra szorultam, megfogalmazódott bennem, hogy a segítő pálya felé fordulok. Az egyetemen megkezdett földrajz-ökológia szakomat félretéve, óvodapedagógusi végzettséget szereztem, s munkába is álltam óvónőként. A későbbiekben további diplomákat adó, és módszertani képesítéseket szereztem, fejlesztő-differenciáló szakpedagógus, majd mozgás-, viselkedés-, beszéd- és állatasszisztált terapeuta lettem, s terápiás kutyafelvezetői és foglalkozásvezetői képesítést is szereztem. Jelenleg a Heves Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Egri Tagintézményénél dogozom, ahol különféle nehézségekkel küzdő gyermekek fejlesztő és terápiás segítését végzem.
– Liza kutyának is szükségesek bizonyos végzettségek az órákon való részvételhez?
Természetesen, hiszen az átlagot jóval meghaladó türelemre, alkalmazkodó készségre van szüksége, mindig jól kézben tarthatónak, fegyelmezettnek és szófogadónak kell lennie. Akkor is, ha egyszerre 8-10 gyermek zajong körülötte, fölé állnak, sikongatnak, rálépnek a farkára, meghúzzák a fülét. Idáig komoly felkészülésen és képzésen át vezet az út. Liza, az egykori mentett kiskutyánk a Mondjunk Mancsot! Terápiás és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület keretin belül sikeres segítőkutya-vizsgát tett, hogy gyermekek közé járhasson velem.
– Korábban is találkoztunk már, akkor Mónosbélben pedagógusként segítette a gyermekotthonban élő állami gondozottakat Panda kutyával, felvezetőjével Vámos Zoltánnal és Vass Vera pszichológussal. Az Egercsehiben tartott órák miben hasonlítanak az ott látottakra?
Egercsehiben fejlesztő hatású, játékos állatasszisztált foglalkozásokat tartok, mely hatásában tulajdonképpen nem sokban tér el a mónosbélitől, de szakmailag az elnevezést illetően mégis különbséget kell tennünk. A lényeg mindkét helyen az élménybe ágyazott segítség, melyet nyitott szívvel és lélekkel igyekszünk nyújtani azoknak, aki valamilyen okból igénylik azt. Szorongó, nehezen beszélő, mozgási-, tanulási- vagy viselkedési zavarokkal, netán beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyermekek fejlődését támogatjuk. A kutya jelenléte azonnal oldja a feszültséget, s neki, az ő kedvéért sokkal hamarabb végeznek el fejlesztő feladatokat, mintha csak én kérném. Észre sem veszik, és máris egyensúlyoznak, számolnak, térben tájékozódnak, csapatban dolgoznak. Közben persze szeretgetik, simogatják a kutyust, mely köztudottan boldogsághormont szabadít fel az emberben és segít ellazulni.
A kulcsszó a kapcsolódás. A kutyán keresztül kapcsolódnak a pedagógushoz, egymáshoz, miközben magukban is felfedezik az értékeket, bátrabbak, magabiztosabbak lesznek. Az eredmények és a visszajelzések egyértelműen biztatóak, a szülők, a tanárok, s maguk a gyermekek is várják, szeretik az órákat. Őszintén remélem, hogy sokáig folytathatjuk még itt ezt a tevékenységet. Andrea vezető óvónővel együtt köszönjük Kovács Andrásnak, Egercsehi polgármesterének, hogy a sok nehézséggel küzdő kis település költségvetéséből az önkormányzat finanszírozza az órák megtartását. A polgármester lehetőségeihez képest mindent megtesz a gyermekek fejlesztéséért.
– Önre hogyan hat ez a munka?
Nap mint nap látok komoly kihívásokkal küzdő gyermekeket, ami nyilvánvalóan megterhelő lelkileg. Családok helyzetébe látok bele, átélem nehézségeiket, s van, hogy éjjelente is gondolkodom egy-egy eset megoldásán. Egyébként a kutya is kimerül egy-egy foglalkozás után. Számukra ez óriási stressz, hiszen az ösztöneiket folyamatosan kordában kell tartani, utasításokat kell végrehajtani, állandóan figyelni. Ezt sok játékkal, dicsérettel, jutalommal oldjuk. Így egy-egy alkalom után, Liza is megkapja a stresszoldó játékát, majd órákig alszik, pihen, amikor hazaérünk.
Van egy társa, Gréti, a másik kiskutyám, a gyepmesteri telepről mentett keverék, aki bár szintén iskolázott eb, terápiás munkát nem végez, bemutatókon viszont rendszeresen szerepel. Ebben a szakmában a legtöbbünknek van valami hobbija, ami segít nekünk feltöltődni, kikapcsolódni, különben hamar kiégnénk. Van, akinek a sport, vagy a képzőművészet segít. Nekem a két kutyám mellett a kertészkedés, a biogazdálkodás az a szelep, amin keresztül kiengedhetem a gőzt.
– Erről mit tudhatunk?
Egy korábbi komoly betegségem utáni gyógyulás után eldöntöttem, hogy csakis vegyszermentesen étkezem, s ilyen alapanyagokat teszek a családom asztalára is. Már a nagyszüleim is, viszonylag nagy földterületen gazdálkodtak a munkájuk mellett. Én mindig is szerettem a földet, a mezőgazdaságot. A saját biokertem létrehozásával egy régi álmom valósult meg. Kicsiben kezdtem, egy egri önkormányzati telket béreltem, majd szépen nőtt a földterület mérete, s ma már közel 8 ezer m2-en gazdálkodom. A nagyszüleimtől látott hagyományos gazdálkodási módot – az ásást és a talajforgatást – egy kevésbé ismert, bár elterjedőben lévő, módszerre váltottam le: a mélymulcsos művelésre.
Ez lényegében egy szalmából és biotrágyából álló speciális rétegrend, mely nem meríti ki a talajt, kevesebbet kell öntözni és a gyom sem lepi el az ültetvényt. Számomra ez hozta meg a kívánt minőségű és mennyiségű termést, s jó pár év múlva maga a talaj is újjáéled, értékes humuszréteg alakul ki. Az érett marhatrágyát Váraszóról szerzem be, Papp László gazdaságából. A marhái egész évben szabadtartásban legelik a vegyszermentes gyógynövényeket, a dús, illatos füveket. Semmilyen rovarirtót nem használok, csak növénypárosításokkal, és növényi ázalékokkal védekezem. Gyümölcsök, zöldségek, gyógynövények és virágok hálálják meg a törődést: Legnagyobb örömömre tavasztól késő őszig terem a kis birtok.
– A gazdaság neve Zitta Pols Birtok. Honnan jött az elnevezés?
A nagyapám és a családom ősi neve eredetileg Pols volt, ám a világháború után jobbnak látta magyarosítani Palócra. Zittának, két t-vel, pedig a dédnagymamám hívott, így ez a forma nagyon kedves nekem. Ezen a néven írtam egy életrajzi ihletésű szakácskönyvet is, Ízek, illatok, emlékek, az életem szakácskönyve címmel, melybe a nagy-, déd- és ükszüleimtől örökölt hagyományos recepteket gyűjtöttem össze, és saját konyhai kreációkat is tettem hozzá. A birtok terméseiből magam is szívesen főzök, s télire befőtteket, különleges lekvárokat teszek el. Szerencsére most már megengedi a terület nagysága, hogy a családomon kívül, másokat is elláthassak vegyszermentes termésekkel, így őstermelőként a piacra is tudok vinni finomságokat és szépségeket.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
A birtokkal kapcsolatban egyértelműen az infrastruktúra fejlesztése, a gazdálkodási módszer tökéletesítése. Tervezem, hogy a későbbiekben esetleg egy „Kis kertész” tanfolyamot is indítok alsó tagozatos korú gyermekeknek, s talán állatokat is tartok majd. ha igény mutatkozik rá, a közeli jövőben, a vegyszermentes gazdálkodás iránt érdeklődőknek előadásokat és tréningeket szervezek, hogy adott esetben, már tavasszal az ökológiai gondolkodás jegyében foglalkozhassanak kis kertjükkel.
A kutyás foglalkozásokat tekintve Lizával folytatom a munkát az oviban, alkalmanként pedig bemutatókra járok vele. Vámos Zoltán felkérésére pedagógus-terapeutaként veszek részt, a most induló egri Kutyabaj Segítő Kutyás Fejlesztő Kuckó elindításában. Zoltán végzettségeit tekintve terápiás kutya felvezető; habilitációs-, mozgássérültet segítő-, személyi segítő- és jelzőkutya kiképző szakember. Tőle és kutyáitól, Pandától és Simitől, nagyon sokat tanulok nemcsak szakmailag, hanem az emberi lélekről is.
Szerző: Kékes Online, Burián Orsolya
Fotó: Gál Gábor
2019. 11. 06.
