Balaton aprócska településének története számos egyedülálló érdekességet rejt. Mi is az a kuriális falu, mitől különleges harangja, hol is fakad az Eger-patak? Többek között erről is kérdeztük balatoni sétánk során Kovács Pétert, aki a falu történetének kutatója.
Hogyan kezd valaki településtörténettel foglalkozni, különösen egy olyan falu esetében, amely turisztikailag kevéssé ismert?
Balatoni származású vagyok, a szüleim a mai napig itt élnek, így természetesnek tűnt, hogy foglalkozzam szülőfalum történetével, ami számos szempontból teljesen egyedülálló. Emellett történelem szakon végeztem az ELTE-n, így szakmai érdeklődésemmel is egybeesett. Ezek a kutatások tíz évvel ezelőtt könyv alakban is megjelentek, ám mindössze 500 példányban, így ma már csoda, ha valaki hozzájut. Tervben van a könyvnek egy új kiadása, átdolgozott formában, hiszen az eltelt évtized alatt számos ismerettel gazdagodott a könyv anyaga.
Kezdjük a település nevével, Balaton sokaknak ma ez is a magyar tengert jelenti. A falu és a tó neve mennyiben mutat rokon vonásokat?
Ugyanabból a tőből ered mindkettő, a blaton, blatno szláv szó mocsarat, lápot jelent. Balaton település esetében helytálló, hiszen a hegyek övezte falu környezetében rengeteg forrás fakad, emellett a mélyebben fekvő területeken megtalálhatók nádas, sásos területek, konkrétan mocsarak, amelyek a 20. század elején lettek csak feltöltve. Földrajzilag nagyon érdekes területen fekszik Balaton, a Balatont északról határoló hegyek az Eger-patak és a Sajó folyó vízgyűjtő területeinek vízválasztó hegyei. Az külön adalék ehhez, hogy Balaton sokáig Borsod megyéhez tartozott, és az 1950-es évek területrendezése során került át Heves megyéhez. Ugyan van egy legenda is a település nevéről, eszerint Bél Ajtony személynévből ered, ennek azonban alapja talán csak annyi lehet, hogy a Bél nemzetség alapította a falut az 1200-as években.
A földrajznál maradva, a megye legjelentősebb patakja, az Eger-patak innen ered, a Vajda- kútnál található kis forrásháznál. Beszélgetésünk közben elhagytuk a falut Borsodnádasd felé, és egy apró földúton alig száz métert kellett besétálnunk, és máris a zöld forrásháznál vagyunk. Beszéljünk egy kicsit erről a patakról!
Ez egy érdekes kérdés, valóban a Vajda-kútnál van az Eger patak hivatalos forrása, ám egykor vélhetően volt még egy állandó folyású északi ága is a pataknak a Nagy–völgy felől. Maga a Vajda-kút is egy érdekes elnevezés, Borsodnádasdon volt egy máig nem feltárt földvár, a Vajda vár, valószínűleg innen ered a név. Ami ennél is érdekesebb Balaton múltja szempontjából, hogy jómagam szerveztem 2007-2008 táján egy régészeti kutatást, ami egy bronzkori falut rejtő lelőhelyre bukkant. Ennek későbbi régészeti feltárása során derült fény arra, hogy a településnek az addig ismertnél jóval régebbi nyomai is vannak, a bronzkoron kívül egy kőkorszaki, talán egy kelta kori, és későbbről egy avarkori település nyomaira is bukkantunk. Sőt, egy másik bronzkori lelőhelyre is Bükkszentmárton felé. Ez négy-öt, időben jelentősen eltérő megtelepedést jelent, így Balaton területe óvatos becsléseim szerint is legalább 3000-3500 éve lakott, még ha megszakításokkal is. Ezek a lelőhelyek további régészeti kutatást igényelnének. Sajnálatos, hogy erre a térségre eddig nem irányult figyelem, pedig számos különleges értéket rejt még a föld mélye.
Visszaúton a római katolikus templomnál állunk meg, ahonnan meseszép a panoráma a Bél-kő irányába. Mielőtt ebben elmerülnénk, kiderül, a templom melletti harangláb is egészen egyedülálló értéket rejt, amit kevesen tudnak.
Valóban fontos lenne, hogy turisztikai szempontból is felfedezzék Balatont, hiszen itt van rögtön a „Nagyharang”, ahol állunk. Ezt a harangot még az 1500-es években öntötték, eredetileg nem is ide készült, hanem Bükkszentmártonba. Ahogyan a történelem viharaiban lenni szokott, nem jutott el oda, és több mint egy évszázadon keresztül mocsárban rejtőzött.
Amikor előkerült az 1700-as években, akkor Mária Terézia uralkodó úgy döntött, ez Balaton települést illeti megtalálóként, amire persze a bükkszentmártoniak hosszú időn át azt hangoztatták, a balatoniak ellopták a harangjukat. A történet azonban itt nem ér véget, az első világháború idején a helyiek az egri érsekhez fordultak, hogy ez a különleges harang maradhasson helyén, és jóváhagyást is kapott kérésük, így a Nagyharang maradhatott Balatonban. Azt hiszem, kevés kistelepülésen kongatja 500 éves harang a déli harangszót. A templomunknál állva említsük meg, hogy az eredeti templom fából készülhetett, a mai templomra merőlegesen állt, kelet-nyugati tájolású lehetett, és az 1332-es pápai tizedjegyzék már említést tett róla, körötte volt a régi temető. A mai templom az 1700-as évek végére nyerte el mostani formáját, későbarokk stílusban, kivéve a tornyot, amit a két világháború között építettek rá, statikai okokból csak fából. Visszatérve kiindulási pontunkhoz, azt gondolom, a Bükk-fennsíkja teljes pompájában valóban innen, Balatonból, a templom elől, de még inkább a Dúbolás-hegyről látszik a legszebben. Remélem turisztikai szempontból is mind többen felfedezik majd.
Nem beszéltünk még a település sajátos faluszerkezetéről és jogállásáról, ami megint csak egyedivé teszi a környékbeli falvaktól eltérően. Említette, hogy kuriális falu volt. Mit jelent ez az érdekes kifejezés pontosan?
Balaton egy kettős identitású falu volt, részben erős barkó palóc hagyományra, részben kisnemesi tudatra épülő település. Ez utóbbit azért is érdemes kiemelni, mert a kisnemesi családokban a legfontosabb érték a tanulás volt, a könyvek tisztelete. Köreikből tanult emberek kerültek ki, az elsők között voltak, akik diplomát szereztek a környéken. Építészetileg is sajátos vonásokat mutatnak a palóc kisnemesi települések. Ezt hadas településszerkezetnek nevezzük, ami azt jelenti, hogy nagycsaládok éltek együtt, vagyis az egymással rokonságban álló, azonos nevet viselő családok. A kezdeti egy házból így az idők folyamán egy adott ház hosszú udvara válhatott kis utcává, ahol kis közök és szögek alakultak ki. Visszatérve az eredeti kérdésre, hogy mit is takar a kuriális falu elnevezés, ezek olyan falvak voltak 1848 előtt, amelyben kizárólag nemesi jogállású vagy nemesi telekre telepített jobbágyok és nemesek laktak vegyesen. Az ilyen falvak igazgatását az ott lakó nemes birtokosok választott testülete intézte, a kuriális községek élén a meghatározott időre választott vezető, a bíró állt. A Balatont meghatározó családok (Kormos-, Bóta-, Fodor-, Vas-, stb. családok) többsége az 1600-as években kapott nemességet, de vannak arra adataink, hogy ezek sokszor már korábbi nemesítések megerősítései, sőt könnyen lehet, hogy az alapító Bél-Bekény családok leszármazotti családjaival kötött házasság révén települtek Balatonba e családok. A falu sajátos környezeti viszonyainak – erdő és mocsár – köszönhetően a török időkben sem néptelenedett el, ami erősíti azt a teóriámat, hogy a mai balatoni népesség jó része folytonos leszármazottja az Árpád-korinak. A környező erdők védettséget biztosítottak az itt élőknek, és hogy ugorjunk egy nagyot az időben, még a második világháború idején is ezek az erdők jelentettek menedéket a katonaszökevényeknek is. Annak köszönhetően, hogy a település nem néptelenedett el, a mai napig színmagyar, római katolikus a lakosság, ahol a Kormos, Fodor, Bóta családnév manapság is gyakori. Érdekesség, hogy a Kormos család egyik tagja az 1600-as években lefejezte a szarvaskői vár török kapitányát, bár utána őt is kivégezték, hőstette bekerült a település történetének érdekes lapjai közé, a családi címeren is megörökítésre került. Sőt, hogy egy mára aktuális érdekességet is említsünk, van olyan család, ahol a mai napig úgy rakják ki a szemetest az utcára, hogy viccesen ráírják a kukára, hogy „gróf Kormos”, utalva ezzel is az ősökre.
A település sorsa, történetének alakulása szorosan összefügg a környékbeli falvak történetével, így Borsodnádasddal, Mikófalvával.
Balatont, hasonlóan a környékbeli településekhez a bélapátfalvi apátságot is létrehozó bél nemzetség alapította. A kuriális hagyományban talán leginkább a nemzetség Mikó nevű tagja által létrehozott Mikófalva hasonlít hozzá, amellyel ma is szoros kapcsolatban van a falu. De a környéken még inkább meghatározó volt a borsodnádasdi lemezgyár alapítása 1864-ben, ebből Balaton is sokat profitált. A munkahelyeken túl az eddigi két identitás mellé hozzájött még egy ipari munkási profil is, miközben Nádasdon keresztül tovább erősödhettek a kulturális kapcsolatok, hatások is. A gyár bezárása nagy sokk volt, de a rendszerváltás utáni évtizedekben Balaton hamarabb talált magára és indult el a fejlődés útján, Borsodnádasdnak ez nehezebben ment. Mindehhez hozzájárulhatott az is, hogy Balaton számára Szilvásvárad és Bélapátfalva, sőt Eger közelsége turisztikai szempontból is kedvező.
Útközben csatlakozott hozzánk Udzeliné Murányi Enikő, Balaton polgármestere, aki a kiadós séta után meginvitált a hivatalba. A polgármester asszony szobája inkább emlékeztet egy vadászati kiállításra, mint hivatali dolgozószobára. Megtudom, hogy a bélapátfalvi cementgyár egykori igazgatója, Márton István szenvedélyes vadász volt, tíz évvel ezelőtti halála után felesége és gyermekei adományozták trófeagyűjteményét a településnek.
A polgármesteri hivatalnak otthont adó épület több mint 140 éves, a boltíves szobák jelzik korát, ehhez valóban illenek a vadászat emlékei, a trófeák mellett fotók, oklevelek. Az érdeklődőknek szívesen meg is mutatják ezeket. Balatoni kalandozásunk végén még a hivatal előtti parkban is forrásra bukkanunk, mögötte pedig ott a „lakatkapu”, amit egy öreg hársfa véd óvóan. Érdemes tehát útra kelni, és felfedezni a mi Balatonunkat!
2020. november 5.
Kápolnai Nagy Ágnes
