Történeti emlékezésünk során most Gyöngyös néhány érdekes házát és annak történetét mutatjuk. Sétáljunk együtt, ismerkedjünk meg a Sóházzal, az Angyal csárdával és a Haller kastéllyal!
Sóház
Belvárostól pár perces séta a Sóház tér, megbújva a forgalmas utak elől áll ma is méltóságteljesen a Sóház zömök épülete. A történeti feljegyzések szerint 1814-ben döntött a város felépítéséről, arra vonatkozóan azonban nincsenek egyértelmű dokumentumok, használták-e valóban sóházként, mint annyi más városban. Tudjuk, a só egykor komoly érték volt, az uralkodók hamar rájöttek, hogy nagy pénz van a sóüzletben, ezért állami monopóliummá tették. Jól szervezett kereskedelmi útvonalak hálózták be az országot, és szigorú felügyelet mellett érkeztek a szállítmányok, külön sóhivatalok voltak, amelyek a só állami termelését, szállítását, a sóra kivetett adókat kezelték. Ugye ismerős a sóhivatal a mai szóhasználatban? De most ennek történetébe ne menjünk bele, térjünk vissza a gyöngyösi sóházhoz. Markmüller József tervei alapján készült Rabl Károly kivitelezésében, és raktárként szolgált.
A tömör, téglalap alaprajzú épületen kis méretű, kőkeretes ablakok láthatók. A nyugati homlokzat közepén egykor Heves vármegye címere volt látható. Jelenleg gazdasági vállalkozás működik itt. A sóház előtt tágas parkoló, adottság tehát lenne ahhoz, hogy új funkciót kapjon az épület.
Angyal csárda
Visszaúton a sóháztól, a Pesti út körforgalmánál szintén egy jobb sorsra érdemes épület áll, ez volt az egykori Angyal Csárda. Határterületen állt, Gyöngyöspüspöki község Gyöngyöshöz csatolása – 1923 január 1. – előtt Gyöngyös határa a mai Jókai utca déli vége volt, az ettől délre eső területek Gyöngyöspüspökihez tartoztak. Gyöngyöspüspöki történetéről és emlékeiről korábban írtunk. Az Angyal csárdát 1757-58-ban gróf Barkóczy Ferenc egri püspök a gyöngyöspüspöki uradalma bortizedeinek hasznosítására építtette.
Tervezője Berra Jakab volt. Funkciójából adódóan kiszolgáló létesítmények is tartoztak hozzá, így istállók is. Kialakításakor szempont volt, hogy itt vezetett a Budát Kassával és Lengyelországgal összekötő országos út, a mai Pesti út. Ennek az útnak a meghatározó átmenő forgalma indokolta a helyválasztást. Három oldalról szabadon álló, földszintes, U alaprajzú épület, a középtengelyében kapuval, a kapu zárókövén 1757-es évszám volt látható. Érdekes adalék Barkóczy Ferenchez, hogy nagyon fiatalon lett püspök, Mária Terézia 34 éves korában nevezte ki egri püspökké és Heves és Külső Szolnok vármegyék főispánjává. A korábbi Gyöngyöspüspökiben is ő építtette az intézőházakat. A 20. század eleji gyöngyösi tűzvészek közül az 1904. évinek lett áldozata az épület, évtizedekkel később állították helyre, ám mára sajnos nagyon leromlott állapotban van.
Haller-Berényi-Orczy kastély
Visszaúton a Jókai utcán a Fő térre érkezünk, majd ennek folytatásában a Nagytemplomtól a Petőfi utcán indulva, az utca felső szakaszán szomorúan álló, magányos épületre lelünk. Romos külső, bedeszkázott ablakok. Pedig, ha ezek az ablakok mesélni tudnának, elmondanák Gyöngyös egyik legrégebbi főúri épülete ez, Haller Sámuel tábornok építtette az 1740-es években.
Haller Sámuel neve is többször felbukkan a város történetében, nevéhez köthető Farkasmály építése, de az egyedülálló gyöngyöstarjáni Haller pince sem létezne nélküle. És akkor még nem említettük Pétervásárán a Keglevich kastélyhoz kötődő szerepét, de erről majd máskor mesélünk. A Petőfi utcai egyemeletes barokk kastély az 1940-es évek óta sokféle helynek adott otthont, volt pártszékház, gyűlésterem, javítóműhely, étkezde is. Egyesületi helyiség és könyvtár is helyet kapott itt, majd az ingatlant önkormányzati lakásokként használták. Az épület korábban a szomszédos Petőfi Sándor utca 30. szám alatti szárnnyal egy egységet alkotott, emléktábla hirdeti, hogy ezt a házat a tulajdonosok a Mátra Múzeumra hagyták.
Az épület műemléki védelem alatt áll, és mivel a város egyik legrégebbi háza, ezért is örömteli, hogy hamarosan talán újra régi fényében pompázik majd, több új funkcióval. Források szerint a bejárati kapuk, a kő ajtókeretek, tagozatok és oszlopfejezetek, az udvari kőkapu és az emeleten a mennyezeti barokk freskó is kiemelt építészeti értékek, amelyeknek a szakszerű helyreállítása és védelme a leendő felújítás fontos eleme lesz. Még egy érdekesség az épületről, ásatások is folytak már az udvarban, ahol megtalálták a valamikori patakmeder helyét is, ez pedig azért érdekes, mert a házban malom is működött. A Pecze-malom a kastély részét képezte, még a 19. században is megvolt. Remélhetőleg a kert is megújul majd az épülettel együtt, uniós forrásból.
Milyen jó lenne egyszer ennek a cikknek tükörképét megírni, ilyen volt, ilyen lett címmel, hogy új turisztikai látványosságokkal gazdagodott a Mátra látnivalóinak sora.
2021. január 10.
Fotó és szöveg: Kápolnai Nagy Ágnes
