Több száz bővizű forrás található a Mátrában, van köztük, ami ezer litert ad percenként. Magos Gábor előadásából szemezgettünk, s érdekességeket hoztunk a mátrai források világából.
A Mátra, mint vulkanikus hegység, teljesen eltérő jellegeket mutat, mint például a szomszédos Bükk, amely mészkő hegység. A mészkő porózus kőzet, melyben elszivárog a víz, általában a hegyláb peremeken jelentős, nagy vízhozamú karsztforrások törnek felszínre. Így a Bükk vízben, forrásokban sokkal szerényebb – kezdte előadását Magos Gábor, a Bükki Nemzeti Park őrszolgálatának vezetője. A Mátra andezit tömbjében sokkal több a felszíni vízfolyás, általában a csapadék harminc százaléka lefolyik, nem szivárog a kőzetbe. Ez az andezit kőzet víztartó rétegként is funkcionál, ahol a felszínre tör, ott források keletkeznek. A Mátra igen gazdag forrásokban, számuk mintegy 350, a Mátrai Tájvédelmi Körzet területén ebből 220 található, különböző vízhozammal, egy-két litertől percenként akár ezer literig. A Mátra magasabb részein kisebb az esélye a forrásoknak, hiszen nincs olyan kőzettömeg, ami megtartaná és szolgálhatna vízbázisul. Az alacsonyabb régiókban találhatjuk inkább a forrásokat, sok esetben akkor, amikor az andezit vízzáró réteg a felszínre nyílik, vagy az üledékes kőzet határán kialakulnak rétegforrások. Ennek szép példája a Kékes északi tömbjében a Kőris-mocsár, vagy a Pisztrángos-tó. A Mátrában 600-700 közötti magasságon nagyon sok forrás lép ki a felszínre.
Alapvetően kétféle forrásról beszélünk, természetesről és mesterségesről. Természetes, ahol a víz a felszínre tör, a kőzettani, talajtani viszonyoktól függően megindul egy bővizű forrás, egy erecske, csermely keletkezik, ami elindul a lejtés irányába. Találkozunk azzal is, hogy a felszínre kerülő víz átitatja a talajt, így nedves, láposodó környezetet teremt. Ezeken a helyeken alakulnak ki a különleges forráslápok, forrásgyepek. Az erősebb kipárolgás miatt a hűvösebb mikroklímával rendelkeznek környezetüknél, ezeket a helyeket kedvelik a magashegyi növények, mint a hegyi perje. Ezeket a nedves forráslápokat kifürdi a nagyvad, az így keletkező pocsolyákban, dagonyákban jól érzi magát az alpesi gőte és a sárgahasú unka. Az innen induló kisvizekben a megtalálja életfeltételeit a fekete hegyi szitakötő, ami fokozottan védett rovarfajunk. Így ezek nagyon fontos mikroklimatikus adottságú területek.
A Mátrában a földtörténeti időszakot nézve az eljegesedés után megindult a melegedés és érdekes módon jelenleg a Dél-Mátra már száraz, szubmediterrán hatás alatt áll, délies lankák találhatók, erőteljes napsütés a jellemző, ezért ide délies éghajlatú élőlények költöztek be. A magasabb régió – mint a Kékes és az északi letörések – még őriz néhány magas hegyi fajt. A hidegebb mikroklimatikus zugoknak reliktum őrző képessége van, ez azt jelenti, egy korábbi éghajlat elemeit őrizték meg. Ezekben az adottságokban, ha még vízpárolgás is adott, akkor képes ezt a mikroklímát stabilizálni. Lehet, száz év múlva már eltűnnek ezek az elemek, ha annyit változik a klíma, ezért nagyon fontosak, mert múltunk egy részét őrzik.
A források történetével kapcsolatban Magos Gábor elmondta, az első világháborút lezáró Trianoni békediktátum után a Mátra szerepe jelentősen felértékelődött a kedvelt felvidéki üdülőhelyek elvesztése után. Így természetesen megnövekedett a turisták száma. A gyalogos turizmus pedig magával hozta a természetes források foglalását, a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy kifolyóval látták el a forrásokat. Ugyanakkor a Mátra bővizű forrásait régóta használják az itt élő emberek, a lakosság ivóvízellátásában ma is szerepet játszanak. Parádsasváron például hat forrásból álló csoportot gyűjtöttek egybe, ezek vízhozama átlagosan 100 liter/perc, ez ma is meghatározó az ivóvíz ellátásban.
Magos Gábor megemlített néhány különleges forrást, elsőként a Disznó-kutat, ami 956 méter magasban ered, igaz, nem túl bővizű 0,5-1,2 liter közti a vízhozama, ám a földrajzi adottsághoz képest ez igen jónak számít. A Pisztrángos-tó felett fakad a legbővizűbb mátrai forrás a Petőfi (Nagy)-forrás, aminek átlagos vízhozama 20-40 liter percenként, ám a legnagyobb vízhozama 1000 liter volt, igaz extrém időjárási körülmények között. Ez már vetekedhet egy gyenge karsztforrás vízhozamával, ami jól mutatja, hogy a hegylábi karsztforrásoknak milyen hatalmas vízhozama van. Nagy vízhozamú még a Farkas-kút Sástó mellett – ez a Sástóról induló Béka tanösvény végállomása – innen töltötték fel Sástót annak kialakításakor, sőt, a régi tábor is innen kapta a vizet. Bővizű még a Szent László forrás is Mátraháza felett. Érdekesség a markazi Melegvizi forrás, ami egész évben 14-16 fokos vizet ad, és igen bővizű, 40 -900 liter közti hozammal számolhatunk.
Érdemes tudni, ha egy forrás legalább 5 litert ad perecenként, az a törvény erejénél fogva védett, így mátrai forrásaink, gyöngyszemeink többsége törvény által védett. Az Áldozó-kút Mátra északi oldalán Parádsasvár mellett található, ami azért érdekes, mert itt üledékes homokkő kőzet bukkan elő, amiben általában éppen elszivárog a víz. Az Ágasvár alatti Vándor-forrásról korábban is kimutatták, hogy összeköttetésben áll a közelben található vulkanikus Csörgő-lyuk barlanggal. Kísérletképpen megfestették a barlang vizét, ami csak 67 órával később bukkant fel, vagyis ilyen hosszú idő kellett, hogy megtegye 200 méter távolságot. Ez azt igazolja, hogy a barlang szerteágazó, kacskaringós járataiban ilyen lassan talált utat magának, ám kibukkanva rendkívül tiszta volt a vize.
A Mátra jellegzetes csevicéiről is szó esett, amit savanyú víznek is neveznek, Erdélyben pedig borvíznek. Mai napig általános vélemény, hogy a csevicék a vulkanikus utóműködés hatására jöttek létre. Magos Gábor elmondta, ez a nézet a fiatal vulkánok esetében igaz, amelyek 30-50 ezer éve befejezték működésüket, a Mátrában azonban ezzel szemben 17-18 millió évvel ezelőtt befejeződött a vulkáni működés. Az újabb kutatások szerint az üledékes kőzetben a hatalmas hő és nyomás hatására bomlás történik, újra szén-dioxiddá bomlik az anyag, elindul felfelé a felső rétegek felé. Ahol vízzel találkozik, oldódik benne, savassá teszi. A jellegzetes, kénes szagot sok esetben a pirit kémiai mállásának köszönheti.
Magos Gábor végül azzal zárta előadását, ahhoz, hogy a tiszta és iható mátrai források továbbra is ilyenek maradjanak, nagyon fontos a kirándulók magatartása. Ne szemeteljünk, amit otthonról magunkkal hoztunk, azt vigyük is haza, az üdítős dobozt, a csomagolóanyagokat! Magos Gábor hozzáfűzte, sokan nem gondolnak arra, hogy amikor egy-egy pataknál játékos kedvünkben gátat építünk, vagy épp bontunk, akkor sok esetben szó szerint sokkot kapnak az ott élő állatok, akik egészen más viszonyokhoz szoktak. Az az élőlény, aki nedves iszapban érzi jól magát, nem örül annak, ha 5-10 cm vízborítást kap. Példaként említette a tegzes lárvát és kérészlárvát, amik viszont a folyóvizet szeretik, a friss oxigént, nekik kifejezetten rossz, ha megszűnik a vízátfolyás, oxigénmentes állapot jön létre. Legfontosabb kincsünk a víz, vigyázzunk rá!
Magos Gábor előadását a Gyöngyösi Nonprofit Kft. szervezésében, online lehetett követni a Natura nap keretein belül.
2021. április 3.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Kápolnai Nagy Ágnes, Demecs Norbi
