Ha június, akkor pipacsmező – a tűzpiros tengerek a nyár kezdetének elmaradhatatlan hozzávalói. Az apró, gyenge virágok alkotta összefüggő, sokszor végtelennek tűnő mezőket sokan keresik fel ilyenkor. Nem véletlen, hiszen a pipacs hazánk egyik legmegkapóbb vadvirága, kiváltképp tömeges előfordulása esetén. Cikkünkben a Mátrát ölelő pipacsrengetegekről írunk, de nem hagyjuk figyelmen kívül a kamillát és a bíborherét sem.
Bár igazán szemrevaló vadvirág, a pipacs nem más, mint egy közönséges gyomnövényféle. A pipacs, vagyis népies elnevezésén a vadmák, a boglárkavirágúak rendjébe, azon belül a mákfélék családjába tartozó faj. Mivel a mezőgazdaság bizonyos területein a szakma egyéb (hasznos) mákféléket is nevez pipacsnak, így az általunk jól ismert növényt a közönséges pipacs, mezei pipacs vagy vetési pipacs nevekkel is illetik. Népies megnevezései közé tartoznak még a büdös mák, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák és a már említett vadmák jelzők is.
A pipacs körülbelül 30–80 centiméter magasra növő, egyéves növény, mely magját természetes módon elszórva képes a következő években is többnyire ugyan azon a helyen megjelenni. Levelei szárnyasan, mélyen szeldeltek, enyhén szőrösek, kissé szúrósak. A szárak végén tündöklő virágok átmérője 5–8 centiméter, egy száron csak egy virág fejlődik. Mindegyik virágnak négy lángvörös sziromlevele van, a tövén fekete folttal. Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű, lyukakkal tűzdelt tok, amit népiesen „borstartónak” neveznek. Sérülés esetén a növény fehér, tejszerű nedvet ereszt magából.
A pipacs természetes, kedvelt élőhelyéül az úgynevezett gyomtársulásokat választja, ahol számos hozzá hasonló gyomnövénnyel vagy vadvirággal egyidőben nyílva pompás, tarka mezőket alkot. Leggyakrabban utak, szántóföldek szélén, parlagon hagyott területeken található meg, de napjainkban nemesített színkeverék változatait már kertészetekben, hobbi- és díszkertekben is megtalálhatjuk. A termőföldek hasznos szántóföldi kultúrái – mint például a gabonafélék – közül a modern vegyszerpermetezési eljárások miatt napjainkra szinte teljesen kiszorult. A termőföldek vagy ugarok szélén leggyakrabban búzavirággal, kamillával vagy mezei szarkalábbal együtt van jelen, ezek a társulások azon túl, hogy csodaszépek, kiváló méhlegelők.
A Mátrát szegélyező termőföldek szélén is szinte mindenhol felizzanak a pipacsvirágok, így, ha térségünk országútjain szeljük át a vidéket, utazásunk elmaradhatatlan része lesz a „lángoló” pipacstengerek látványa. A hegység nyugati oldalán járva a Zagyva-völgyében, dél felé az Alföld peremén, keleten a Tarna-völgyében, a Mátrától északra pedig a Nógrádi-medencében, valamint a Parádi-medencében bukkanhatunk rá az említett vadvirágokra. Mivel a pipacs társas élőlény, így gyakran keveredik más, hozzá hasonló életmódot kedvelő növényekkel, térségünkben például az értékes gyógynövényként számontartott, hófehér szirmú, kellemes, édeskés illatot árasztó kamillacsokrokkal, valamint az Északi-középhegység egyik kedvelt takarmány- és mézelőnövényével, a bíborherével is, melyek egyvelegei még inkább fokozzák a lebilincselő természeti látványt.
Annak ellenére, hogy gyomként tartjuk számon, a pipacs kiváló gyógynövény. A növényből készített főzet gyulladáscsökkentő és köhögéscsillapító, valamint nyugtató hatású, alvászavarok kezelésére is javallott. Szirmait színezékek készítése esetén alkalmazzák, levelét a gasztronómia saláták, főzelékek készítése során használja. Nyers állapotú fogyasztása azonban nem ajánlott, hiszen akár mérgezéshez is vezethet.
2021. június 14.
Demecs Norbi
Fotó: Demecs Norbi, Lucza Zsolt
