Hazánk egyik leggazdagabb növényvilággal rendelkező területét térségünkben, a Bükk-vidéken találjuk. A Bükki Nemzeti Park területén több száz védett és számos fokozottan védett növény talál életteret, legtöbb ezek közül a Bükk-fennsíkon és annak környezetében, például a sziklaszirteken vagy a völgyekben él. A fennsíkon a töbrökkel tagolt rétekhez kapcsolható a legváltozatosabb növényvilág.
A védett növények mellett természetesen számtalan nem védett, úgy nevezett közönséges növény is megfelelő életkörülményekre lel, melyek annak ellenére, hogy védettséget ugyan nem élveznek, kifejezetten dekoratív megjelenésűek, sőt, számos ilyen élőlény gyógyhatásokkal is rendelkezik. E növények között említhetjük a közönséges borókát is, mely a fennsíki rétek egyik gyakori, évelő lakója. Létét nem csak gyógyító rostjai jellemzik, de legendák és hagyományok sora is övezi, például a közelgő adventtel kapcsolatban. Fedezzük fel a bükk-fennsíki túráink alkalmával utunkat gyakran kísérő borókát közelebbről!
Élőhelye, megjelenése
A közönséges boróka az egyik legrégebben ismert és használt gyógy- és fűszernövény. A fenyőfélék rendjébe, azon belül a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld faj. Eredete az Óvilág, vagyis a Kolumbusz utazásai előtti területekre tehető, napjaikban azonban a világ számos pontján ismert. A közönséges boróka a borókafélék egyetlen olyan képviselője, mely hazánkban is honos. Lassan nő, kifejezetten fényigényes, jól tűri a szárazságot, meszes és mészmentes talajon egyaránt megél. Rendkívül alkalmazkodóképes és ennek megfelelően igen változékony is. Megközelítőelg 3-5 méter magasra nő alakja még egy-egy termőhelyen belül is igen változatos lehet. A nőivarú egyedek rendszerint elfekvők, a hímivarú példányok inkább feltörekvők, esetenként oszloposak.
Bár a magyarországinál valamivel hűvösebb éghajlaton, jellemzően Európa középhegységeiben, érzi magát a legjobban, mégis hazánk legtöbb tájegységén megtalálható. Magyarországon főleg a karsztfennsíkokon (Aggteleki-karszt, Bükk-fennsík) nő, ahol a réteken, felhagyott legelőkön a galagonyával, a csipkével és a kökénnyel együtt jelenik meg. Maga a közönséges boróka nem védett növény, de egyes társulási viszont igen. Térségünk további területein is megtalálható, főként hűvösebb helyeken, például a Mátra északi völgyeiben.
A Boróka, mint gyógynövény
A népi gyógyászatban vizelethajtó és emésztést elősegítő hatását régóta felhasználják a különböző eredetű vese- és epemegbetegedéseknél. Illóolaja nagyon jó görcsoldó és szélhajtó, de izzasztónak és nyálkaoldónak is megfelel. Tél végi, tavaszi influenzás időszakban a hurutos megbetegedések kezelésében is használatos, sőt az asztmára inhalálószerként használják. Külsőleg bedörzsölve enyhíti a reumás panaszokat. A kozmetikai és illatszeripar is nagy mennyiséget használ belőle. Fájából készítik a gyógyászatban ma már ritkábban használt borókakátrányt. Régóta használják fűszernek, főznek belőle lekvárt és borókapárlatot, és felhasználják a gin, jenever ízesítésére is. Olaját és a zöld részek lepárlása után fennmaradó kátrányt már az ókori Egyiptomban is használták a balzsamozó szerekben, továbbá az olaját gyógyítás céljából is megbecsülték. Ma rovarriasztó szerek és illatszerek alapanyaga. A benne található hatóanyagok között említhetjük a pektint, a viaszt, a gyantát, a gumit, a fehérjét, az invertcukrot, a juniperint és számos illóolajat. Sültekhez, szárazabb ételekhez kedvelt kiegészítő a borókamártás.
Jól gesztesedik, ami mutatós faanyaggá teszi. Szabálytalan évgyűrűjű fája sűrű rostú, közepesen kemény, tartós, kellemes illatú. Jól faragható, jól fényezhető, ezért dísztárgyak, dobozkák készítésére, „berakásra” használható. Fáját a rómaiak füstölőkben használták. Hajdanán Európában és Észak-Amerikában is kedvelt karácsonyfa volt – helyenként ma is használják még e célra. Tavaszi virágzás után csak a második vagy a harmadik évben lesz érett termése. Az idősebb töveken különböző érettségi fokú terméseket találhatunk: vannak egyéves, apró zöld bogyók, kétéves kékesek, illetve hároméves kékesfeketék, hamvasak, ezek átmérője eléri akár az 1 cm-t is.
Legendás növény
Mint a legtöbb örökzöldhöz, így a borókához is fűződnek – elsősorban vallási tartalmú – legendák, hiedelmek. Az egyik bibliai monda szerint Szűz Mária egy borókabokor alá rejtette a csecsemő Jézust, hogy Heródes katonái rá ne találjanak. Azóta a borókának a gonoszt távol tartó erőt tulajdonítanak. Ebből következően egykor a beteg vagy már halálos ágyukon lévő embereket kenték a boróka olajával, de sok helyen a szobákat, nyílászárókat is ékesítették a növény ágaival, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket. A boróka – bár nem a leggyakoribb elem – de az adventi időszak díszei között is megjelenik.
Formás, kék bogyókkal tarkított ágai gyakran megjelennek adventi koszorúk, dísztálak ékesítőjeként, karácsonyi üdvözlőlapokon vagy hófödte tájképeken és természetfotókon.
