Másfél évvel ezelőtt kis híján az enyészeté lett a Palóc ház Parádon, a tűzvész során megsemmisült többek között a ház teteje. Decemberre elkészülnek a külső munkálatok, jövő tavasszal pedig remélhetőleg újra látogatható lesz palóc múlt ékköve. A ház történetéről, az építkezésről Mudriczki Józseffel, Parád polgármesterével beszélgettünk.
Parád egyik ikonikus műemléke a Palóc ház, melynek sorsáért sokan aggódtak, amikor két éve a megsemmisülés határán állt. Mielőtt az újjászületésről beszélgetnénk, ismerjük meg a ház történetét!
A ház különlegessége, hogy ez az egyetlen olyan ház, ami eredeti helyén maradt fenn Magyarországon. Az 1770-es évek körül épült a ház, amit 1963-ban állított helyre az Országos Műemléki Felügyelőség. Itt egy palóc nagycsalád élete rajzolható meg a ház elrendezéséből, a két-három generációs nagycsalád tagjai nem csak a házat lakták, hanem alvásra igénybe vehették az istállót és a csűrt is. A ház ajtói alacsonyak, ennek magyarázata az, hogy az iparengedéllyel nem rendelkező kőművesek csak 1 öl – 180 cm – magasságú falat emelhettek, az ajtókat viszont ezekhez kellett igazítani. A ház ajtaja a középső helyiségbe, a pitvarba nyílik, ez leginkább tároló volt. Itt tartották a molnárkalácsot sütő vasat, az élelmiszereket. A házban az első szoba volt a családi élet színtere, ráadásul ez volt az egyetlen fűthető helyiség. Az ajtó mellett található a kemence, ennek oldalán alakítottak ki a gazdának fekvőhelyet. A kemence füstjét vesszőből font tapasztott és meszelt kürtő vezette a padlásra. Alatta volt a főzés céljára használt padka, ezen az ételkészítéshez használt eszközök álltak, mint a fazekak, cserépedények. A szoba három oldalán lóca fut végig, ami egyetlen 4-5 cm vastag bárdolt palló, lábak és hát nélkül. Elnevezésük a házban elfoglalt helyükkel és használatukkal függ össze, a kemence előtt a tűzlóca, az ablakok alatt a középső lóca vagy szárazlóca, az udvari fal mellett a vízlóca található. A középső lóca volt a fő hely, ahol étkezéseknél a ház gazdája ült, illetve lakodalomban a fiatal pár. Érdekesség a kecskelábú, keményfából készült asztal, ennek fiókjában tartották a megszegett kenyeret. A fő étkezéseknél a férfiak a lócákon ültek, a nők állva ettek, nem volt szokás leülniük. A szoba volt a férfiak hálóhelye, a nőké a kamra volt. A kamrában lévő három nyoszolya a gazdasszony és két menyecske fekhelye volt. A nők itt tartották a ruháikat az úgynevezett szuszékokban, vagyis ácsolt szekrényekben, illetve festett ládákban. A magas ágyak előtti pad, a ringó szolgált arra, hogy könnyebben felléphessenek az ágyra.
A lakóház mögött a ház tengelyében állt a hidasól, illetve mögött a csűr, ezek miért számítanak különlegesnek?
A hidas szintén jellemző a Mátra vidékére, ezeket nem a gazdák készítették, hanem a környező településeken élő szakemberek, így Váraszón, Gyöngyössolymoson és Markazon éltek ilyen mesterek. Az udvart a kerttől elválasztó csűr szintén a lakóház és a sertésól falkészítő technikájával, fából készült. Anyaga sokkal erősebb, mint a ház gerendái, vagyis abban az időben készültek, amikor a jobbágyság hozzájutott ilyen anyaghoz. A csűr építésének pontos idejét nem ismerjük, valószínű régebbi, mint maga a ház. A csűr maga két részből áll, a három oldalán nyitott szérűből és az istállóból. Ez a csűrtípus Heves megye északi részén volt elterjedt, egyes helyeken neve estálló volt, ami arra enged következtetni, hogy elsődleges funkciója a állatok elhelyezése volt. Érdemes megjegyezni, hogy bár a férfiaknak volt helyük a lócán, gyakran a csűr padlásán, vagy az istállóban aludtak, az itt kialakított fekhelyeknek dikó volt a neve.
A másfél évvel ezelőtti tűznek ma már kevés nyoma van, kész az új fonott kerítés, a ház tetejét is új zsuptető fedi. Mennyire volt nehéz szakembereket találni a felújítás sajátos munkáihoz?
A ház úgynevezett zsilipelt falszerkezettel készült, ennek legfontosabb eleme a talpfa, ami az egész ház szerkezetét hordozza. A zsilipelt faház egy vízszintes gerendakereten, a talpfákon nyugszik, melybe függőleges oszlopok illeszkednek, és ezek közét deszkákkal, pallóval töltötték ki. A falazatot utána betapasztották és meszelték. Ez a különleges faszerkezet a tapasztás miatt nem látszik, de nem volt egyszerű olyan szakembereket találni, akik ismerik ezt az eljárást. Ugyancsak nem volt egyszerű megtalálni azt a szakembert, aki zsuptetőt tud készíteni. Tudomásom szerint ő az egyetlen az országban, aki saját birtokán termeszti az ehhez szükséges alapanyagot, a hosszú szálú rozsot. A parádi ház különlegessége ez a tető, és bár sokaknak nem tűnik fel, nincs rajta kémény, a füstelvezetés a padláson történt.
A külső munkálatok várhatóan december közepére befejeződnek, a berendezési tárgyak remélhetőleg tavasszal visszakerülnek, és akkor újra látogatható lesz a ház. Mindehhez támogatást a Teleki Alapítvány biztosított 33 millió forint értékben.
2021. december 4.
Kápolnai Nagy Ágnes
