Bízva abban, hogy ezzel talán valamelyest előcsalogathatjuk a tavaszt, ellátogattunk a „Tél Birodalma” által uralt utolsó mátrai területre, Kékestetőre. Hófoltos körtúránk során már éreztük a levegőben a tavasz fuvallatának mennyei illatát, miközben csodás tájakra leltünk. A márciusi hosszú hétvége alkalmával akár olvasóink is felfedezhetik az ország legmagasabban fekvő erdősége által rejtett szépségeket.
Hűs szellő, fehérlő hófoltok és csúszós sársávok, árny és fény égi tánca, cseppenő eresz és madárcsicsergés. Tél és tavasz találkozása az ország legmagasabb pontján, Kékestetőn. Az egyébként is sajátos időjárási viszonyokkal rendelkező csúcs ilyenkor, évszakváltás idején még szeszélyesebb, mint más időszakokban. Nem tántorított vissza azonban a fenyőágakkal hadakozó szél süvítő hangja sem, s az olvadó hófoltok még inkább arra ösztönöztek, hogy felfedezzük a már közelünkben bujkáló tavaszt.
Túránkat az 1014 méter magasságot jelölő nemzeti színű csúcskő előtt kezdtük, majd a piros és a zöld sáv jelzések kettősén tartottunk először dél, majd kelet felé.
Magunk mögött hagyva az Angyalok-tisztását és a TV-torony monumentális épületét, az Állami Gyógyintézet kerítése mellett haladtunk, majd a Kékestetőt Mátraházával összekötő műút mellett igéző fenyveserdőbe értünk, ahol cinkék röpte és mókusok fürge suhanása nyugtázta a természet békés közelségét.
Újból a Szanatórium kerítése mellett haladtunk, majd egy jelleghatáron, fenyves és bükkös peremén fordultunk délre, követve a piros és a zöld sáv jelzések kettősét.
Bár az ország tetején, valamint sz északi régió további területein is csak telepített fenyvesekben gyönyörködhetünk, az örökzöldek üdesége valamelyest újból előidézte a tavasz hangulatát. A keskeny, ívesen kanyargó kitaposott ösvény nyomán itt-ott a hó helyett már csak a sár mintázta előttünk járó túratársaink lábnyomát. Válaszúthoz érkezve a piros sáv jelzést követtük tovább, majd nem sokkal később erről is letértünk, hogy kiágazó jelzésén, a piros körrel jelölt rövidke ösvényen felkeressük az ország legmagasabban fakadó forrását, a Disznós-kutat, mely a legendák szerint hajdanán – s talán időnként még most is – vaddisznók ivóhelyéül szolgált.
Visszatérve a gyéren csepegő forrástól a szomszédunkban álló, hajdani, napjaikban üresen, funkció nélkül álló Orvos-Nővér szálló épületét megkerülve tértünk vissza a Szanatórium kerítése mellé, majd a műutat követve a Jávoros-forrás felé vettük az irányt. Fejünk fölé ódon bükkfák ágai hajoltak be, melyek, mint védelmező gardedámok, úgy vigyázták a csúcsra futó utat.
A Jávoros-forrás mellett kialakított tűzrakóhelyen és pihenőnél mi ugyan nem időztünk, de ha valaki egy hangulatos erdei piknikre vágyik, itt arra is talál lehetőséget, sőt, akár nyársalásra, bográcslásra is van mód – ha éppen nincs tűzgyújtási tilalom.
Magunk mögött hagyva a Jávoros-forrást és a pihenőt a „Déli”-sípálya felé vettük az irányt, melyet az erdő azon részét átszelő széles úton értünk el.
A sípálya még hóval borított nyiladékáról a távolban a Nyugati-Mátra bércei tárultak szemünk elé, még mögöttünk már leendő úti célunk, a Kékes magasodott. Mi ugyan a rövidebb utat választva a sípályán kapaszkodtunk vissza az 1014 méter magasságot jelölő csúcskőhöz, azok számára is van további lehetőség, akik bővíteni szeretnék a körtúrát.
A kék szív piktogrammal jelölt kardioösvény a Sombokorra, valamint a Sárkányos nevet viselő kilátópontra vezet tovább, majd a sárga sáv jelzéshez csatlakozva éri el az ország csúcsát.
Rövid, de tartalmas körtúránk alkalmával mi magunk 4 kilométer tettünk meg 200 méteres szintkülönbséggel, a Sombokorra tett hosszabbítással azonban e táv azonban 5,5 kilométerre és 300 méter szintkülönbségre módosul.
Bár Kékestetőn töltött időnk során a természet még érezhetően a tél hűvösébe kapaszkodott, számtalan apróság igazolta, hogy közeledik a tavasz. Ez mindenképpen biztató gondolat ahhoz, hogy útra keljünk, s felfedezzük térségünk megannyi természeti szépségét, kulturális lehetőségét, valamint történelmi értékét. Az erdők csendje, a levegő frissessége, a természet békéje bármikor támasztéka lehet testünknek és lelkünknek egyaránt.
Irány a Mátra, jó utat kívánunk!
2022. március 12.
Demecs Norbi
