A vasárnapot pihenősebbre fogtuk, mint a megelőző két napot. Bár korán reggel ébredtünk fel, nem az előző két napról megmaradt házimunka jutott eszünkbe, hanem az, hogy megnézzük, milyen a reggel a csíksomlyói nyeregben. A napfelkelte ott is olyan, mint idehaza: valami új kezdete, sötétből világos, a tegnapból egy holnap. Egy különös érzés azonban mégis mássá teszi az erdélyországi reggeleket, mint az itthoniakat.
A reggeli 9.30-ra volt betervezve, úgyhogy fél 8 előtt kicsivel nekivágtunk utunknak, hogy megmártózzunk mi is a reggeli nap sugaraiban. Útban fölfelé megálltunk a csíksomlyói borvízforrásnál és a nálunk lévő kulacsot színültig töltöttük belőle. Finom, hűvös, határozottan fémes ízű vize jól esik a nap bármely szakában. Fölfelé menet egy szép nagy nyúllal is találkoztunk, ahogyan a lépteink zajára felkapta fejét, és eliszkolt hegynek fölfelé. Jó dolga lehet ilyen szép környezetben, feltéve ha nem találkozik a medvével ő sem.
A reggeli panoráma határozottan másképp festett, mint az előző nap délutáni-kora esti, mert a fény az ellenkező irányból világított rá a Csíki-medencére, s így Csíkszereda házai is másképp mutatták magukat. A csendet csak a kegytemplom harangjai törték meg, majd a kezdődő mise alkalmanként messzire is jól hallható orgonajátéka.
A nyeregben a jóleső napfürdőben hamar elszállt az idő, így a rövidebb, de meredekebb úton indultunk vissza reggelizni, a Salvator-kápolna mellett. A keresztúton lefelé gyakran megálltunk megcsodálni a kilátást, mely minden magasságból újat mutatott az ott elénk táruló tájból.
11 órakor buszra szálltunk és a pár kilométerre fekvő Csíkcsomortán felé vettük az irányt. Szekerezésre voltunk hivatalosak a festői hegyek lábánál fekvő kis faluba. A lovak mögé befogott járműveket mifelénk inkább kocsinak hívják, de mint megtudtuk, ott inkább szekérnek nevezik a négy gumiabroncsos keréken guruló, két lóerős közlekedési eszközt.
Miután a társaság minden tagja felült a helyére, hét szekéren megkezdődhetett a vidám, élményekkel teli út festői utakon a faluból először a Remete patak völgyébe. Mi a felvezető, első szekérre ültünk fel, s így mi diktáltuk a tempót a népes szekérkonvojnak. Kocsisunk, Baczoni Szilveszter amellett, hogy remekül bánt a lovaival, a mögötte utazókra is volt gondja. Számos történetet, és székely vicceket is hallottunk tőle, így az utazás közben nem csak nézelődni volt mit, de hamar jókedvre derült mindenki. Csönd szinte sosem volt, már csak azért sem, mert a mögöttünk tempózó szekéren vidám harmonikaszó kísérte nótázó utastársainkat, mely kiapadhatatlan mozgó zenei forrásként gurult velünk kilométereken át.
A völgyben egy szép tisztásra érve megálltunk egyet pihenni, sétálni, megnézni a környéket. Csodálatos, festői küllemű erdők, vadvirágos hegyi rét és harapni való friss levegő fogadott bennünket. Szilveszter végzettségét tekintve erdészmérnök, így az úton sokat mesélt az ottani erdőgazdálkodásról is. Hamar kiderült, hogy számos hasonló gonddal küzdenek az ottani erdőgazdálkodók is, mint nálunk, de a természetet nem kevésbé tisztelik, így nekik is gondjuk van arra, hogy a jövő generációja se maradjon erdő, leginkább egészséges, jó levegővel teli erdő nélkül.
A Remete patak völgyéből visszafordulva visszagurultunk Csíkcsomortánra, majd a faluból egy másik úton kifelé az Aracs patak völgyébe vettük az irányt. A táj szépsége arrafelé is ugyanolyan magával ragadó volt, mint egy völggyel odébb. Utunk mellett békésen legelésző tehenekre figyeltünk fel a távolban, s hamar két hatalmas kutya is feltűnt az út mellett, hangos ugatással jelezve, ők vigyázzák a jószágokat. Miután tudomásul vették, hogy nem rossz szándékkal vagyunk, tessék-lássék még ugatva kísérték szekereinket, majd amikor távolodtunk, lemaradtak, és visszamentek dolgukra a pásztorok mellé.
Az erdőben megállva egy emlékműnél összegyűltünk és meghallgattunk egy régi történetet, melyet Szilveszter mesélt el nekünk. Paparatás néven ismerik a helyet, mely vallási és történelmi szempontból is jelentős Csíkcsomortán számára. 1661-ben a török-tatár portyázás során a csíksomlyói templomból az akkori ferences barátok arrafelé próbálták az értékeiket menekíteni. Sajnálatos módon utol érték őket a tatárok, lemészárolták, learatták őket, ahogy a helyiek mondják.
A paparatás nevet innen kapta a hely, ahol mindenki meghalt. Az akkori rendházfőnök, Somlyai Miklós is életét vesztette, akinek nevét a csíkcsomortáni általános iskola is viseli. Csíkcsomortánnak nem volt sokáig temploma sem. 1968-ban aztán úgy döntöttek, hogy a falu búcsúját augusztus utolsó vasárnapjára tették a helyiek, amikor kimennek arra a helyre és megemlékeznek a helyiek az ott meghalt ferencesekről.
A helyszínről visszafordulva a Közbirtokossági házhoz utaztunk el a szekereken, ahol már várt bennünket az aznapi ebéd gazdagon készített paprikás krumpli formájában. A remek ízvilágú ételt ott pityókás tokánynak hívják. Különleges aromáját a felcsíki havasok erdeiből gyűjtött vargánya és a rókagomba tette feledhetetlenné. Ebéd közben beszélgettünk Szilveszterrel arról, hogyan indult a szekereztetés. Tőle tudjuk, hogy úgy 20 évvel ezelőtt magyarországi barátaikat vitték ki a falun kívülre több alkalommal, időtöltés gyanánt. Később elkezdtek helyi barátaikkal is járni hétvégenként, majd rendszeresen megosztották az ott készült fotókat az interneten ismerőseikkel.
Ezt látva egyre többen keresték őket, hogy szeretnének ők is szekérre ülni, kipróbálni. 2019-ben aztán elkezdték hirdetni szekeres utaztatásaikat, és akkor már azon is gondolkoztak, milyen szekerekre lenne még szükség. Céget is alapítottak hozzá, melyhez pályázatot is nyertek anyagi forrás biztosítására az eszközbeszerzésekhez. Telente, ha van hó, szánhúzás is van náluk. Jelentkezőből nincs, az utóbbi években inkább hóból van hiány.
Aki tehát Csíkcsomortán közelében jár, mely Csíkszereda szomszédságában fekvő kedves kis falu, feltétlenül keresse meg az utazása előtt Baczoni Szilvesztert, egyeztessen időpontot és pattanjon fel mögé a szekerére! Feledhetetlen természetjáró-lovas-szekeres kalandban lesz része, abban bizonyosak vagyunk, épp ezért ajánljuk olvasóinknak bátran e kiváló programot Erdélyből. Szilvesztert elérhetik a baczonis@yahoo.com e-mailen, de szekerezős szolgáltatásait megtalálják a facebookon is itt: https://www.facebook.com/Baczkalandok
Miután mindenki kipihente magát az ebéd után, visszautaztunk a szekereken a faluba, ahol buszra szálltunk, majd elindultunk szállásunkra, Csíksomlyóba. A vasárnapi élményekkel eltelve az utolsó ott töltött vacsorára gyűltünk össze az udvaron, ahol vendéglátónk, Zsóka megköszönte a csapatnak a sok segítséget, és munkát, amit elvégeztünk náluk. Nem kellett beszédet mondania ahhoz, hogy mindenki érezze szívből jövő háláját, mert néha-néha elcsukló hangja, és könnyei a szeme sarkában pontosan kifejezte érzéseit és aki oda figyelt rá, pontosan értette és érezte, mit jelent ez számára, és gyermekei számára.
Vacsora után ki-ki sétálni, beszélgetni indult, majd álomra hajtottuk fejünket az utolsó ott töltött éjszakára.
Útinaplónk utolsó részében visszatekintünk majd a mögöttünk hagyott, élményekkel teli napokra, és vendéglátónkkal történt beszélgetésünk utáni benyomásainkról is beszámolunk majd. Érdemes lesz hát az ötödik nap beszámolóját is elolvasni.
Erdélyi utazásunk első napjáról írt beszámolónk ezen a linken érhető el: https://kekesonline.hu/2023/05/24/jotevok-nyomaban-erdelyorszagban-az-elso-napon-uton-csiksomlyora/
A második nap élményeiről ebben az írásban számoltunk be: https://kekesonline.hu/2023/05/25/jotevok-nyomaban-erdelyorszagban-a-masodik-nap-csapatmunka-es-csikszereda/
A harmadik nap eseményeit itt lehet újra olvasni:
https://kekesonline.hu/2023/05/26/jotevok-nyomaban-erdelyorszagban-a-harmadik-nap-mesebeli-tajakon/
2023.05.27.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter
