Az eltelt napok alatt sokasodó erdélyi élményeink után hamar ránk virradt május 22-e. A csomagok bepakolása után a 7 órára időzített közös imádság és reggeli végeztével még egy közös fotó készült az udvaron, majd a buszra szállva útnak indultunk otthonról haza. Farkaslakán még egy hosszabb szünetet tartottunk, beszereztük útravaló kürtőskalácsainkat, néhány hűtőmágnest.
Út közben a Székely Legendárium rajzfilmsorozatot néztük, és előkerült a kedvenc magyar meséink közül Szaffi is. Kisebb szünetek beiktatásával este 7-8 óra között a csapat már újra Gyöngyösön volt. A kényelmes, tiszta autóbuszért, az élményszerű utazásért itt szeretnénk köszönetet mondani Lakatos Viktornak és az Avanda Busz Kft.-nek, akik már négy éve gondoskodtak arról, hogy Márk és csapata biztonságban elérje úti célját, és onnan épségben haza is kerüljön.
Korábbi írásunkból már kiderült, hogy csoportvezetőnk, Lakatos Márk 2013-as első látogatása óta jár rendszeresen a Szent István Otthonba. Van azonban valaki, aki immáron két és fél évtizede annak szenteli mindennapjait, hogy a gondjaira bízott gyermekeknek útját egyengesse talán életük legnehezebb útkereső szakaszában, a kamaszkorban.
Balázs Melinda Erzsébet – Zsóka – jelenleg 28 gyermek gondját viseli Csíksomlyón. A jelenlegi román törvények értelmében senki sem árva, amíg a negyedfokú rokonságig visszavezetve le nem mondanak róla. Emiatt nem nehéz megérteni azt sem, hogy az otthonban lakók nagy része a hivatalos álláspont szerint mégsem számít árvának. Vannak köztük – ahogyan Zsóka fogalmaz – anyáról, apáról árvák, illetve csonka, vagy szétzüllött család gyermekeként is kerültek hozzájuk gyerekek.
Ő maga katolikusnak keresztelkedett, de nem tartja magát hitgyakorló embernek. Különös volt ezt így tőle hallani főleg azután, hogy megtapasztaltuk a minden étkezés előtt és után vele együtt mondott közös imádságok nyújtotta meghitt hangulatot s láttuk azt, hogyan neveli a rábízottakat ugyanerre.
Zsóka története ott kezdődött, amikor 1998. március másodikán leszállt a vonatról, mert Böjte Csaba alapítványáról hallott az utazás közben. Akkor azt mondta társainak, ő bizony megnézi ezt az otthont. Akkor és ott élete fordulóponthoz jutott. Az első időszakban 12 évet töltött az alapítvány által működtetett dévai otthonban, majd 2009 májusában – ahogy ő mondja – foglalt hont Csíkszeredában. Az azóta eltelt idő alatt 210 fiatal repült ki óvó-féltő kezei közül, akik általában 15 éves korukban kerültek hozzá 3-6 évre.
Saját tinédzser korára visszatekintve úgy látja, nehéz kamasz volt, és nagyon sok dolog megérintette akkori évei alatt. Tisztorvosnak készült, mert akkoriban úgy gondolta, azzal teszi a legjobbat. Ha valaki azt gondolná, hogy most, a sok gyermekkel együtt felhőtlenül vidám az élete, az nem látja teljes egészében a képet. Bár a mai világban sok jó ember van, akad olyan is, aki ártó szándékkal közelít feléjük azzal, hogy beárnyékolja munkájuk tisztaságát. Zsókát és nagy családját azonban nem csak férje, munkatársai, számtalan önkéntes segíti a gyerekek körüli teendők elvégzésében, mert – ahogyan ő mondja – a szentek naptára sem véletlenül van a falon.
25 éve tartó küldetésében a gyermekek tekintete, mosolya ad neki erőt a mindennapok küzdelmeiben. Köztük megtanult önmaga lenni, meghallani saját hangját, általuk csiszolódott ő is. Azt mondja: nem ő nevel, hanem egymást nevelik. Fontosnak tarja, hogy hallgassunk a lelkiismeretünkre, ha döntést kell hozni. Állandó receptje nincs, minden gyermek más és más. Ennyi év távlatából még mindig nem tartja magát nevelőnek. Inkább egy jó kezdőnek.
A Szent István Otthonban, Csíksomlyón, 650 kilométerre otthonunktól Zsókának és nagy családjának köszönhetően a náluk töltött néhány nap alatt mi is talán újra megtanultuk igazán értékelni olyan egyszerű, őszinte szavakat, mint “kérem”, “köszönöm”, vagy “Istennek legyen hála”.
Még most is, napokkal később, hazaérkezésünk után – s e sorok írójaként bizonyára nem vagyok ezzel egyedül – azon kapjuk magunkat, hogy itthoni bokros teendőink között néhány másodpercre megállva gondolataink, lelkünk újra Székelyföldön jár. Erdélyország magával ragad, és átölel, feledteti velünk a mindennapi gondokat, és leírhatatlan boldogsággal és nyugalommal tölt fel bennünket.
A székelyek a történelem viharai ellenére töretlenül tartják magyarságukat, és úgy őrzik anyanyelvünk szépségeit, ahogyan senki más nem teszi. Bár ebben a jelen korban Erdély nem egy Magyarországgal, a percemberek által rajzolt államhatárok semmit sem jelentenek azoknak, akik szívből szeretik egymást, és egy nagy családként tekintenek nemzettársaikra.
Itthon, az anyaországban a mi dolgunk az, hogy meghalljuk hangjukat, ha bennünket szólítanak, és megfogjuk felénk nyújtott kezüket, ha ránk van szükségük. Csak a Jóisten tudja, száz év múlva mi lesz az államforma és ki pecsételi majd a hivatalos papírokat arrafelé. Abban viszont egészen biztosak vagyunk, hogy a székelyek vigyázzák majd a vidéket akkor is, ahogyan most is. A Jóisten éltesse őket, és tartsa meg a következő száz évre is!
A Lakatos Márk által Csíksomlyóra a pünkösdi búcsút megelőző héten vezetett 44 fős csoport egy nagy családként tért vissza Magyarországra. S bár magunk mögött kellett hagyni bennünket családtagjaikként fogadó vendéglátóinkat, itthonról haza azt üzenjük Zsókának és övéinek, nem feledjük a hozzánk való jókat, és nem engedjük el a kezüket sem. Ha az élet néha meg is próbálja ezt a nagy családot, a csíksomlyói Szűz Mária palástja őket mindig oltalmazni fogja, és nem hagyja elveszni egyiküket sem. Eddig akkor volt honvágyunk, amikor elmentünk itthonról, most pedig már Székelyföld után vágyakozunk ugyanúgy, mint ahogyan az otthonunk után szoktunk. Jövőre pedig talán újra találkozunk. Kedves Zsóka, kedves Márk, mindent köszönünk!
Útinaplónk előző részei az alábbi linkeken olvashatóak újra:
Az első nap:
https://kekesonline.hu/2023/05/24/jotevok-nyomaban-erdelyorszagban-az-elso-napon-uton-csiksomlyora/
A második nap:
https://kekesonline.hu/2023/05/25/jotevok-nyomaban-erdelyorszagban-a-masodik-nap-csapatmunka-es-csikszereda/
A harmadik nap:
https://kekesonline.hu/2023/05/26/jotevok-nyomaban-erdelyorszagban-a-harmadik-nap-mesebeli-tajakon/
A negyedik nap:
https://kekesonline.hu/2023/05/27/jotevok-nyomaban-erdelyorszagban-a-negyedik-nap-koran-keles-es-szekerezes/
2023.05.28.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotó: Gyetvai Péter
