Aki imádkozik, azt nem temetik maguk alá a hullámok –vallja Holló Gábor, a Gyöngyös-Felsővárosi Szent Bertalan Főplébánia fiatal káplánja.
Pappá szentelése után, 2017 augusztusától a Gyöngyös-Felsővárosi Szent Bertalan Főplébániára került. Akkor milyen tervekkel, gondolatokkal érkezett meg hivatása első állomására?
Több elképzelésem is volt, melyeket szerettem volna, illetve szeretnék megvalósítani, főként olyan dolgok, amiken keresztül a saját lelkiségemből tudok valamit megosztani a hívekkel. A legnagyobb eredménynek a szentségimádás iskoláját látom, amit most, március végén fejeztünk be. Az iskola elindításakor egy megerősítést kaptam az Úrtól, hogy ez valóban az ő akarata, és egy ígéretet, hogy az iskolán keresztül sok-sok ajándékban fogja részesíteni azokat, akik részt vesznek. Menet közben ez mind beigazolódott.
Hogyan telik egy káplán élete, milyen feladatai vannak?
Hárman lelkipásztorkodunk a plébánián, a szokásos feladatokból mindhárman vesszük ki a részünket. Ebben benne van a napi misézés, gyóntatás, időnként keresztelés, esketés, temetés. Az idős és beteg embereket az otthonaikban vagy a kórházban szoktuk meglátogatni a szentségekkel. Ezek mellett vannak elsőáldozásra és bérmálkozásra készülő csoportjaim, de a jegyesoktatásból is kiveszem a részem. Tartozik még hozzánk négy egyházmegyei fenntartású iskola, ezeken keresztül, a lehetőségeinkhez mérten, igyekszünk elérni és megszólítani a fiatalabb generációt is.
Mi a papi hitvallása?
Szentelési jelmondatomnak a Mt 14,29-et választottam: „Kilépett a bárkából, és elindult Jézus felé a vízen.” Papnak lenni csak lelki emberként lehet. Ez egy nehéz küldetés, sokszor a vízen járáshoz hasonlít. Addig tudja az ember a papi hivatását megélni, amíg Jézusra néz, és bensőséges kapcsolatban van vele, vagyis amíg imádkozik. Erre minden nap időt kell elkülöníteni. Aki imádkozik, azt nem temetik maguk alá a hullámok. Jó az Isten közelségében élni. Én ezt tartom a legfontosabbnak, és ezt szeretném továbbadni azoknak, akiket Isten rám bízott.
Hogyan próbál egyensúlyt teremteni önmaga számára?
Nagyon fontosnak tartom, hogy papként állandóan a forrás közelében maradjak. Számomra ez azt jelenti, hogy legyen lelkiségem, amiből meg tudok újulni. A mi plébániánk életében is, egyelőre még mindig túlsúlyban vannak a “hagyományos” formák, amikre természetesen szükség van. De amiben igazán hiszek, az a megújulás. Számos külföldi országban láttam már, hogy új embereket, fiatalokat sokkal könnyebb lelkiségi mozgalmakon keresztül megszólítani. Én személy szerint leginkább a karizmatikus megújuláshoz tartozom, ez az, ami “egyensúlyban tart”, de ugyanilyen értékesnek látom a taizé-i ökumenikus szellemet, a fokoláre mozgalom igeélését, a cursillio-t, ezeket vég nélkül sorolhatnám tovább.
Mit csinál egy káplán szabadidejében?
Igyekszem minőségi időt szánni a pihenésre, töltekezésre. Vannak pap barátaim, akikkel nagyon jó estéket szoktunk eltölteni: pizzát sütünk, bowlingozni megyünk, vagy csak beszélgetünk. Vannak civil barátaim, akikkel szintén jól és hasznosan tudom eltölteni a szabadidőmet. Szeretek a családom körében lenni, de szeretek sportolni: jó időben a szabadban futni, hidegben konditerembe járok, időnként fallabdázni, síelni megyek. Azon kívül szívesen utazom: legutóbb Libanonba jutottam el, egy Taizé programra, a Nemzetközi Ökumenikus Ifjúsági Találkozóra. Nyáron, a szabadságom idején, szeretek a családommal vagy a barátaimmal elutazni valahová pár napra.
2019. március 30.
Kékes Online, K. B.
Fotó: Holló Gábor
