Maksa Benedek jelenleg Parádsasváron dolgozik. Civilként népszerű masszőr és csontkovács, ám munkája végeztével azonnal ecsetet ragad, s vászonra álmodja, majd festi gondolatait.
A legtöbben masszőrként és csontkovácsként ismernek, de ezek mellett szerelmese vagy a festészetnek. Hogyan ismerkedtél meg ezzel a művészeti ággal?
Számos helyen megfordultam Gyöngyösön, illetve több mátrai szállodában is masszőrként. Egy időben tetoválással is foglalkoztam, de, hogy pontosan hogyan is jött a festészet iránti rajongásom, én sem tudom megmondani, talán egy belső sugallat késztetett arra, hogy ecsetet ragadjak. Gyermekkorom óta imádok rajzolni, és festeni, s kilenc évvel ezelőtt kezdtem el festeni. Az első képem egy régi, félig elhasznált vízfestékkel készült, olyan ecsettel, amelyből hullott a szőr. Egy régi falusi, zománcozott kancsóra festettem, így kezdődött minden.
Kitől kérsz szakmai segítséget?
A lelkemet olyannyira megnyugtatta a festészet, hogy a kezdetektől éreztem, nincs megállás. Megpróbáltam felvenni a kapcsolatot kortárs festőművészekkel, mindig is úgy gondoltam, segítséget kérni nem szégyen. Sehol sem tanultam festeni, de éreztem, hogy életem vezérfonala lesz, s remélem, sikerül átadnom valamit magamból az embereknek. Ha segítségre, tanácsra van szükségem, Vereb László csányi festőművész barátomhoz fordulok. Mivel ő a klasszikus stílust képviseli, mindig segítségemre van, ha elakadok, akár a színkeverésben, akár az anyagválasztásban. Tisztelem a tudását, bölcsességét, segítőkészségét.
Úgy látom, több témában festesz, mondhatni, mindenevő vagy.
Kedvelem a klasszikus témákat, de a modern absztrakt, az életképek vagy épp a csendélet is a szívügyem, s minden elkészült festményem egy kicsit a gyermekem is. Mindig hallgatok a belső sugallatra, ezért festek több témában. Kézzel és tenyérrel is alkotok, és különböző technikákat használok. Előfordul, hogy többször is belenyúlok az adott festménybe, mert úgy érzem, úgy lesz teljes. Amikor azt mondom magamnak, hogy a kép elkészült, a lelkem megnyugvásra talál, mert így továbbadhatok valamit az embereknek. Sajnos manapság rohanó világban élünk, mindig sietünk. Az életképekkel az a célom, hogy megmutassam, régen milyen nyugalomban vette körül az embereket. Akár egy vadász, egy juhász, egy kalász, vagy egy pásztor is hatalmas nyugalmat áraszthat egy képen. Azt szeretném üzenni, hogy a lelki nyugalom a legfontosabb.
Számos mátrai szálloda falait díszítik az alkotásaid.
Tavaly nyáron a virágtémájú képeimnek nagy sikere volt Mátraszentimrén, a Vadvirág Hotelben. Zenés- és táncos témájú festményeim a parádsasvári Kastélyszállóban láthatóak. Dupcsák Tímea festővel májusban a mátrafüredi Anna Hotelben tervezünk egy kiállítást, borbemutatóval, borkóstolóval egybekötve. Gyöngyösön pedig az Opál Hotel falait díszítik a festményeim.
Bútorfestéssel is foglalkozol.
Nagyon szeretem a népi motívumokat. Mint említettem, a régi élet nyugalma mindig magával ragad. Amikor egy bútort festek, mindig kicsit olyan, mintha hazaérkeztem volna.
Arról még nem meséltél, hogy hol készülnek a képeid?
Most nevetni fogsz, de ha valaki eljön a lakásomba, azt mondja, ez egy festékbolt, mellette egy ággyal.
Milyen érzés, amikor egy-egy alkotásodat értékesítik?
Számos alkalommal festek rendelésre, de ezekben az alkotásokban is benne van a lelkem. Alkalomadtán akár hónapokig is dolgozom egy festményen. Amikor megvásárolják, akkor érzem igazán, hogy adtam magamból egy darabot valakinek. A legutóbbi ilyen képem a Zongorista című festmény, amely Szegedre került. Jó érzés, hogy az ország egy távolabbi pontján is van valami, ami az én kezem műve.
2019. április 17.
Kékes Online, Lukács Melinda
Fotó: Maksa Benedek Facebook-oldala
