Kiváló bölcsődei nevelő kitüntetést vehetett át a napokban Tuza Ivánné, a gyöngyösi Dobó úti bölcsőde Ica nénije. 40 évnyi pályafutását ismerték el ezzel a díjjal. Munkája során önzetlen és határtalan szeretettel fordult a kicsik felé, s a szülők is számíthattak bölcs tanácsaira, segítőkészségére.
Gyöngyösön 10 éves hagyománya van annak, hogy a bölcsődék napja alkalmából köszöntik a város kisgyermeknevelőit. Ahogyan a korábbi években, idén is átadták a legkiválóbbaknak járó elismerést, melyet ezúttal a Dobó úti bölcsőde két munkatársa vehetett át. Tuza Ivánné az évek során egyre több pályakezdő példaképe lett, a rá bízott bölcsisek szülei pedig azért hálásak neki, mert, ahogyan fogalmaztak: „nemcsak az életre tanította meg a gyermekeinket, de második édesanyjuk is lett.”
Miért ezt a pályát választotta hivatásául?
Egy pályaválasztás előtt álló fiatal szinte még maga is gyermek, így nehéz volt egy életre szóló döntést hozni. Azt már tizenéves fejjel is tudtam, hogy gyermekekkel szeretnék foglalkozni, aztán az élet e hivatás felé sodort. Szerencsére! Bár sok a nehézség, annál több benne a szépség. Az pedig leírhatatlan, mennyi örömöt, boldogságot tudnak adni a gyermekek; egy kíváncsi szempár, egy kedves mosoly egy kis emberke arcán, minden bánatot, gondot képes feledtetni.
A méltatásában elhangzott, hogy nemcsak a gyermekek felé fordult határtalan szeretettel, ha kellett, a szülők lelkét is ápolgatta.
Amikor egy édesanya vagy édesapa behozza hozzánk a gyermekét, a legféltettebb kincsét bízza ránk. Jómagam mindig arra törekedtem, hogy a kicsiket önzetlenül, feltételek nélkül szeressem, s bizalmi kapcsolatot alakítsak ki a szülőkkel. Ha kellett, a támaszuk voltam, ha kérdeztek, tanácsot adtam, de olykor egy megértő, baráti beszélgetés, vagy épp egy mosoly is elég volt. Nemcsak a gyerekek, de a szüleik kezét is igyekeztem fogni, s hálás vagyok, hiszen az évek alatt sokuk szinte a gyermekemmé vált.
Az elmúlt 8 évben a játszócsoportot vezette a bölcsődében. Nehezebb feladat manapság lekötni egy gyermek figyelmét, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt?
Az utóbbi években azt tapasztaltam, hogy a szülők erejükön felül akarnak megfelelni a gyermekeinknek, engedékenyek, s nem húznak határokat. Sokan esnek abba a csapdába, hogy otthon a nap 24 órájában a csemetéjük rendelkezésére állnak, esélyt sem adnak például arra, hogy a kicsi felfedezze, egyedül is tud játszani. Igyekeztem minden foglalkozást úgy megtartani, hogy a gyermekek lehetőséget kapjanak arra, hogy fejlődjön a fantáziájuk, a kreativitásuk és az önállóságuk is. Persze, ehhez minden segítséget meg kell kapniuk, ha igénylik. Mintákat kell mutatni nekik, ugyanakkor korlátokat is tudni kell szabni, mindezt végtelen türelemmel, szeretettel és odafigyeléssel ötvözve.
Május 1-jével búcsúzott a Dobó úti bölcsődétől. Gondolom, nem végleg.
Bízom benne, hogy a nyugdíjas éveim alatt is megmarad a kollégáimmal való jó kapcsolat. Rengeteg szép, feledhetetlen élmény és emlék köt az intézményhez, ezért, ha időm engedi, örömmel találkozom velük a jövőben is. Hálás vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű csapat tagja lehettem, lehetek. Mindemellett főállású nagymamává lépek elő, hiszen öt csodálatos unokám van, akik már alig várják, hogy velük töltsem az időm nagy részét, úgyhogy egy biztos, unatkozni nem fogok!
2019. május 6.
Korepta Lilla
Fotó: Czímer Tamás
