Március 8. a Nemzetközi Nőnap annak emlékére, hogy 1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért, munkaidő-csökkentésért. A nők jogai és a nemzetközi béke napját 1977-ben tette hivatalos ünneppé az ENSZ-közgyűlés.
Ezekben a napokban a virág-, bonbonözön mellett sokszor halljuk a nők szerepét a családban, otthon, a gyermeknevelés fontosságát, ugyanakkor azt is, hogy hogyan lehet egyensúlyt találni a karrier és család között. Mintha a végpontok között nem lenne számtalan átmenet. Akik egyedül élnek, önként vállalva, vagy mert így alakult. Akik kizárólag családnak és gyereknevelésnek szentelik életük. Akik nem vállaltak gyermeket, mert nekik így teljes az életük. Akik nem adhattak életet gyereknek, és így próbálnak teljes életet élni. A nagymamák, dédik, akiknek minden szeretetük, törődésük tárgya a család.
Nézzünk a múlt paravánja mögé!
Koruk meghatározó nőalakjai, egy részüket ma is legendák övezik, mások a feledés homályába vesztek. A maguk idejében kitűntek, legyen az vonzerejük, bátorságuk, kezdeményezőkészségük, eltökéltségük. Egy közös mindenképpen volt bennük. Többségük hírből sem ismerte a feminizmust, egyszerűen hittek magukban, az általuk elképzeltben, és ehhez ragaszkodtak. Ez pedig épp elég ahhoz, hogy ma felidézzük sorsukat.
Az ókori görög világ bizonyos mértékig elkülönítette egymástól a férfiakat és a nőket, azonban ez az elkülönülés azonban sokkal kevésbé volt meghatározó és kizárólagos mint ma gondoljuk. Azt pedig éppen a híres filozófus, Platón fogalmazta meg, hogy férfiak és nők képességei között semmiféle olyan különbség nincs, amely a nőket a férfiak által űzött bármely tevékenységből kizárhatná. „Nincsen olyan foglalkozás az államban, amelyre kizárólag csak nők volnának alkalmasak, mert nők, vagy csak férfiak, mert férfiak, hanem a természetes alkalmasság egyformán osztódott szét mindkét nemben, és a nő – természete szerint – űzheti mindama szakmát, amit a férfi, csak a nő minden téren gyöngébb”.(Platon, Az állam) Nos, ennek a korát messze megelőző gondolatnak a megvalósulására azért majd 2000 évet kellett várni.
De haladjunk szépen, sorjában, kétségkívül az egyik leghíresebb asszony a történelemben, Kleopátra volt. Amikor 17 évesen Egyiptom trónjára lépett, már számos nyelven beszélt, emellett kiterjedt matematikai, filozófia és csillagászati ismeretekkel rendelkezett. Hatalomra kerülve pedig sokszorosan bizonyította, hogy méltó párja a római politikusoknak is.
A görögöknél a nők bizonyos nyilvános eseményekről ki voltak zárva, az olimpiai játékokat nem látogathatták. Ennek oka az volt, hogy a sportolók ruhátlanul küzdöttek, és a férjek e látványtól akarták megkímélni feleségüket. Egyetlen nő azonban hivatalos volt a versenyre, Héra papnője. Érdekes, hogy a tilalom ellenére Kr. e. 396-ban a spártai királylány, Küniszka megnyerte az olümpiai kocsiversenyt, igaz, távollétében. Ez úgy történhetett meg, hogy a kocsiverseny győzteseként nem a kocsihajtót, hanem a fogat tulajdonosát hirdették ki, és ő Küniszka volt.
Ugorjunk egy nagyot időben és emlékezzünk magyar hölgyekre
A halhatatlan kedves, így ismerik sokan Brunszvik Terézt, akinek emlékét Martonvásár őrzi, a családi kastély mellett található óvoda teremtő munkáját őrző múzeum. Jókai Anna író reneszánsz egyéniségű nagyasszonynak nevezte. 1775-ben született és hosszú élet adatott meg neki. A fiatal Teréz sokoldalú tehetség, jól rajzolt és festett, kitűnő zenésznek, énekesnek és táncosnak számított. Amikor családjával Bécsben időzött, személyesen Beethoven adott számára zongoraórákat, sőt, igen bensőséges barátság szövődött a zeneszerző és a Brunszvik testvérek között. Beethoven több művét ajánlotta valamelyik családtagnak, és valószínűleg nem egy alkalommal megfordult a martonvásári kastélyban. Nem bizonyított, hogy a zeneszerző leveleiben emlegetett „halhatatlan kedves” Teréz lett volna, inkább testvére. Brunszvik Teréz nevét az 1828-as esztendő teszi ismertté. Az angol óvodák megismerése után ekkor alapítja meg a Habsburg Birodalom és egyúttal Közép-Európa első kisdedóvodáját Budán, a Krisztinavárosban (Mikó utca). Ezt, majd a következő intézeteket is saját vagyonából hozta létre, és a későbbiekben majdnem mindenét eladta a nemes célért. Intézetének újdonsága az is, hogy míg korábban csak a 6-7 évesnél idősebb gyermekek szervezett nevelésére gondoltak, ő ráirányította a figyelmet a kisebb gyermekekre és azok különleges igényeire. A kisdedóvók (az elsőket német mintára gyerekkertnek vagy angyalkertnek is nevezték) nem voltak teljesen a mai értelemben vett óvodák, hanem több vonásukban inkább kisgyermekiskolákra hasonlítottak, elemi oktatás is folyt a szemléltetés széles körű felhasználásával, és emellett az éneknek, a muzsikálásnak is megvolt a maga kiemelt szerepe.
Unokahúga Teleki Blanka grófnő kalandos élete 1806-ban kezdődött, és mindössze 56 év adatott meg neki, Párizsban halt meg 1862-ben. A magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve. Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán szobrászatot tanult. Későbbi pályájára a legnagyobb hatással nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául, 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni. A szabadságharc bukása után részt vett a forradalmárok rejtegetésében. Miután a bécsi rendőrség kezére jutott Teleki Blanka levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták, 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte több helyen, Kufsteinben is raboskodott. 1857-ben amnesztiával szabadult, ám soha többé nem tért haza. Ausztriában, majd Franciaországban élt, a húgánál. Ekkor a menekültek ügyét karolta fel. Párizsban érte a halál, ott is temették el.
Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő. Svájc volt az első állam, ahol nők is beiratkozhattak az egyetemre. Vilma 1869-ben értesült arról, hogy a Zürichi Egyetemen tanulhat, ehhez viszont férje beleegyezése is kellett. Ezt megkapta, de anyagi támogatást nem, ezért nagyon nehéz körülmények között élt. 1872-től lett az egyetem hallgatója, 1879. február 3-án védte meg disszertációját, és orvossá avatták. Egy év múlva tért haza, ám diplomájának elismertetése rendkívüli akadályokba ütközött, először itthon a hazai egyetemi tanulmányokhoz feltétlenül szükséges érettségi vizsgát kellett letennie, majd ezt követően kérte orvosi oklevelének elismertetését. Hiába támogatta a pesti orvostanári kar, Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter elutasította. Így szülésznői vizsgát tett, és szülésznőként dolgozott. 1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy itthon is egyetemi tanulmányokat folytathassanak nők is. Egy évvel később így újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, ami 1897. május 14-én történt meg, Majd két évtizednek kellett eltelnie, hogy Budapesten orvosdoktorrá avassák. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott. 67 éves korában, 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot is. Az első világháború alatt több vidéki városban szervezett betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervező munkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, akik az ő oklevelének elismerése után nyertek diplomát magyar egyetemen. Itt érdemes elgondolkodni azon, hogy ma, amikor természetes, hogy diplomát szerezzenek a lányok, alig több mint egy évszázad telt el Hugonnai Vilma küzdelme óta.
A nők a gasztronómiában is maradandót alkottak
Bár ma a híres séfek zöme férfi, ne feledkezzünk meg elődeikről! Az egyik legérdekesebb életút Medici Kataliné. A modern kor meghatározó, divatteremtő francia konyhájának gyökerei a középkorra nyúlnak vissza. A mórok uralta dél-európai konyha szokásainak megfelelően a francia háztartásokban is gyakori volt az erős fűszerezés, illetve a hideg európai telekre való felkészülés jegyében sok volt a sózott, füstölt alapanyag. Ezt az egyhangú és kissé sivár konyhát változtatta meg II. Henrik francia király és Medici Katalin házassága. Ő ugyanis magával hozta olasz szakácsait, akik felvilágosultabb és modernebb konyhát vittek, mint francia társaik. Az ő tanításuknak köszönhetően kezdett gyökeresen megváltozni, fejlődni a francia gasztronómia. A franciák nekik köszönhetik a fokhagyma, a gomba és az olívaolaj népszerűségét, sőt állítólag így vették át az articsóka, a brokkoli használatát. Medici Katalin kíséretében volt a kor egyik leghíresebb szakácsa Panterelli, akinek a nevéhez többek között az égetett tésztás sütemények köthetőek. Katalin másik séfje, egy bizonyos Ruggeri volt az, aki meghonosította a fagylaltot a franciáknál. És a legenda szerint Katalinnak köszönhetően kezdtek el a francia nemesek villát használni, az ő ösztönzésére alakult ki a tálalási rend ma ismert formája.
Ha már a konyhánál és a franciáknál tartunk, ugorjunk egy nagyot az időben. Bizonyára sokan ismerik Julie és Julia – Két nő egy recept filmet, melynek alapsztorija szerint a Párizsban élő Julie fejébe veszi, hogy megfőzi Julia Child híres szakácskönyvének receptjeit. A párhuzamos történetben az egyik szálban Julia Child és férje, Paul Franciaországban töltött éveit látjuk, ahol a későbbi híres szakácsnő elsajátíthatta a francia konyha alapjait a Le Cordon Bleu főzőiskolában. Julia Child férjét 1948-ban az amerikai külügyminisztérium Párizsba küldte, így Julia is vele tartott. Itt fedezte fel a francia konyha fenségességét és onnantól kezdve tudta, hogy az ételkészítés fogja meghatározni az életét. Első szakácskönyve 1961-ben jelent meg, amely az amerikai közönség elé tárta a francia konyha rejtelmeit. 2004-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan jelentetett meg szakácskönyveket.
Az asztali örömök után szárnyaljunk képletesen, egy rövid gondolat erejéig emlékezzünk meg Amelia Mary Earhartról, aki 1897-ben született és 1937. július 2-án veszett nyoma a Csendes-óceánon Lockhed Vega gépével, fedélzetén társával. Számtalan expedíció indult felkutatásukra, nyomukat egyértelműen ma sem találják. Az első jelentős pilóta volt Amerikában. Lindbergh útja után egy évvel – 1927-ben repülte át az óceánt – ő maga is átszelte az Atlanti óceánt, igaz akkor még csak utasként férjével és egy navigátorral együtt. 1932-ben azután egyedül is átrepülte az Atlanti-óceánt, ez volt a világon a második ilyen repülés.
Egy különleges nő a végére
Julia Margaret Cameron, aki Kalkuttában született 1815-ben. 48 éves korában kapott fényképezőgépet és élete utolsó tíz évében fotózott csak. A modern fényképészetre mégis nagy hatással volt, különösen közeli portréi. Az addig szokásos félalakok helyett mellképeket és csak arcfelvételeket készített. Nagyvonalúan, monumentálisan felfogott karakterképekben fényképezte baráti körének nagy viktoriánus íróit, költőit, tudósait. A fotózás történetéből még egy név ide kívánkozik, Gerda Taróé, a német származású fotográfus volt az első olyan női fotoripirte, aki munkája közben vesztette életét, a spanyol polgárháborúban. Ennek magyar vonatkozása, hogy élete nagy szerelme egy bizonyos Friedmann Endre volt, akit ma már a világon Robert Capa néven ismerünk.
Néhány elgondolkodtató idézet, egy kivételével ez is nőktől
„A világot a nők tartják fenn, mi, férfiak történelmi brutalitásunkkal csak összeziláljuk.” Marquez
„A nő olyan, mint egy teástasak. Nem tudhatod, milyen erős karaktere van, míg bele nem mártod forró vízbe.” Eleanor Roosevelt
„Öltözz rongyosan, és ruhára fognak emlékezni; öltözz kifogástalanul és a nő emléke marad meg bennük.” Coco Chanel
„Ha szárnyak nélkül születtél, ne akadályozd semmivel, hogy kinőjenek… Kelj föl korán, dolgozz keményen. Nem fog megártani: a fejed dolgozik, a tested tevékeny.” Coco Chanel
Végül, a magam részéről irány vissza a paradicsom és egyéb zöldségek palántázása, majd ha már szó esett Julia Childról, talán előveszem burgundi marha receptjét. Gondolatban pedig repülök Amelie Earharttal, közben a magasból végigfotózom kedvenc tájaim, majd a földre szállva Coco Chanel bőrébe bújok, és elegánsan felköszöntöm Zoltán nevű barátaim és ismerőseim, ha már nekik az a sors jutott, hogy ezen a napon ünnepeljék névnapjukat. Este pedig mint mozirajongó, egyik kedvenc női rendezőm Nancy Meyers filmjeiből választok magamnak egyet. Legyen az a Holiday, a MI kell a nőnek?, vagy örök és megunhatatlan kedvenc, a Minden végzet nehéz.
Kedves kis és nagylányok, fiatalok és idősek, nézzetek tükörbe és lássátok meg magatokban ez egyedit, a megismételhetetlent. A nőt! Boldog nőnapot magunknak az év minden napján!
2020. március 8.
Kápolnai Nagy Ágnes
Kiemelt fotó: Kékes Online
