A Bükkalján, Egertől Miskolcig elhúzódó szakaszon, a könnyen megmunkálható riolittufa adta a lehetőséget, és több mint egy évszázaddal ezelőtt a nagymértékű elszegényedés hozta létre ezeket a barlanglakásokat. Térségünkben Sirokban voltak jelentős számban. Történetüknek jártunk utána.
Sirok képéhez még a két világháború között is hozzátartoztak a barlanglakások. Keletkezésük időpontját pontosan nem határozhatjuk meg. Egy 1858-as összeírás 16 ilyen lakásról tesz említést, melyek a korabeli telekkönyvhöz készült térképen három helyen voltak feltüntetve. Becslések szerint zömmel a század első harmadában vágták a lyukakat külön ezzel foglalkozó kőfaragók a szegényebb családok számára. Beosztásuk nagyon hasonló volt, általában egy helyiségből állnak. Csak ritka esetben toldották meg befelé még egy helyiséggel, ám ezen a belső lyukon már értelemszerűen nem volt sem ablak, sem ajtó. A barlanglakások fala és mennyezete a legrégebbieknél általában szabálytalan volt, a falak nem voltak függőlegesek. A lyukak befelé általában tágultak, a belső fal gyakran magasabb volt, mint a bejárati. A padló a régieken terméskő, az újabbakon agyagos sárral tapasztott volt, ám ha beszivárgott a lakásba a talajvíz, a kőpadlóba vájatokat vágtak, és úgy vezették ki az ajtó alatt a vizet. A lakásoknak régen szinte egyetlen fűtési lehetőségük a belső kürtős kemence volt. A füstöt rendszerint a lyuk feletti sziklán át vezették ki a szabadba, de előfordult az is, hogy a homlokzati falba vágott nyíláson át távozott. Ezekben az esetekben a bejárat mellett már kályha, vagy tűzhely állt.
A kőlyukak berendezése szegényes volt, hiszen az ott élők is szegény emberek voltak. A mindenütt jelenlévő követ még a berendezés során is hasznosították. A vájható kő alkalmas volt arra, hogy ülő és fekvő padkákat képezzenek ki a falak mentén, esetleg a falsík mögé is besüllyesztve. Gyakran alkalmaztak olyan megoldást is, hogy a lyuk kivájásakor meghagyták kőből a lóca lábát, s ezekre csak egy padlót kellett fektetni. Alkalmas helyen a fal síkjába vakablakot vágtak, ebben tartották a sót, paprikát, cukrot vagy kisebb használati tárgyakat.
Érdekesség, hogy az éléskamrának külön bejárata volt, de mivel a lyuk-kamrában gyorsan megpenészedett az élelem, ezért az élelmiszer tárolására külön kamrákat építettek kőből, vagy vesszőből fontak, sárral betapasztva. A barlanglakások udvara nagyon szűk volt, a kis udvart régen nem is kerítették el, csak a szomszédok felé jelentett választóvonalat egyes helyeken a természetes szikla. Elöl sövény és kőkerítés volt a gyakori.
A lakóházakat évente általában kétszer meszelték, húsvét és a búcsú napja, december 8. előtt, s nemcsak a lakás belsejét, hanem a homlokzatát is rendbe rakták. Természetesen a barlanglakások tisztán tartása nem volt egyszerű, a padlót naponta söpörték. A seprés mellett naponta elengedhetetlen volt a szellőztetés is, mivel a kő nedvet engedett, és így a levegő hamar áporodott lett. Egyes lyukakat emiatt még nyáron is fűteni kellett. Mivel a barlanglakások udvarán nem lehetett kutat fúrni, ezért több száz méterről kellett a vizet hordani.
A barlanglakások kis mérete nem tette lehetővé, hogy nagyobb családi ünnepeket rendezzenek, így általában több család összefogott ilyenkor, és a szomszédok lakásait is igénybe vették. A barlanglakásokat mindig a falu szegényebb rétege lakta, akik 1945 előtt minden év tavaszán elszegődtek summásnak az Alföldre, és a nyár folyamán csak az öregek és a gyermekek maradtak otthon. A férfiak télen is keveset tartózkodtak odahaza, aki csak tehette, napszámba járt fát vágni az erdőbe. Így egy barlanglakásban több generációnak is együtt kellett élni.
A siroki barlanglakásoknak remélhetőleg hamarosan új funkciója lesz, a most folyó turisztikai fejlesztés keretében több tanösvényt alakítanak ki, ezek közül egyik a barlanglakások mellett, Kútvölgyön keresztül ér vissza Sirok központjába, a másik tanösvény szintén a barlanglakások mellett vezet a természetvédelmi védettségű Nyírjes-tó érintésével a Gergely sara forráson át a kiindulópontba. A tanösvények nevei is tükrözik a látnivalókat, így Kőbevájt nyomok és emlékek és Nyírjes-tó néven lesznek majd ismertek. Az Interaktív séták a Tarna mentén projektről mi is beszámoltunk már itt, ennek keretében újul meg Sirokban a volt parókia épülete – jelenleg könyvtár – ahol a felújítás után turisztikai fogadóközpont lesz.
Örömteli, hogy már van olyan barlanglakás, ami szálláshelyként üzemel, szinte hihetetlen, de minden komforttal ellátott, igényes szálláshelyek Sirokban. A barlangapartmanokat üzemeltető vállalkozás évtizedek óta jelen van a település turisztikai vérkeringésében, ők üzemeltetik a kempinget és a várhoz vezető út mellett lévő Végvár ételbárt.
Végül, de nem utolsó sorban, a barlanglakások megértéséhez érdemes egy másik példát személyesen is megnézni, Egerszalókon több barlanglakást felújítottak, így személyesen győződhetünk meg méretükről, berendezési tárgyaikról.
2020. október 16.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotók: Foretepan, Tuza Gábor, Sirocave
