Az ország számos pontjáról számoltak be rendhagyó időjárási körülményekről csütörtökön és pénteken. Hózáporok és napsütéses időszakok váltották egymást, a hegycsúcsok pedig sok helyen kifehéredtek. Igaz, hogy március idusán túl már sokan a tavaszt várjuk, legkevésbé sem számít ritkaságnak, hogy – főleg a hegyekben – ilyenkor még fehérbe borul a táj.
Az ember minél többet tapasztal, annál kevésbé lepik meg a különleges jelenségek. Gyermeki fejjel minden hatás intenzívebbnek, meglepőbbnek tűnik. Így volt ez napra pontosan 10 évvel ezelőtt, 2011. március 20-án is, amikor egy tavaszinak remélt túra helyett a tél birodalma fogadott a Mátrában.
A reggeli órákban, az alacsonyabban fekvő területeken még nyoma sem volt a télnek. A Mátra szerpentinjein kanyarogva, egyre a csúcsok felé törve percről-percre vált zordabbá az időjárás: köd telepedett a tájra, majd a ködszitálást Mátraházánál erős havazás váltotta. Kékestetőre érve már több centiméteres hótakaró fogadott. Áprilishoz közeledve a hangulat sokkal inkább volt karácsonyi, mintsem húsvéti.
Túránkat az 1014 m magasságot jelölő, nemzeti színű csúcskőnél kezdtük meg. A hatalmas köd miatt igen gyenge látási viszonyok uralkodtak, ám ez adta meg igazán a kirándulás misztikumát. A hófödte ösvényeken a Sombokor érintésével a Kékes-Észak Erdőrezervátumba ereszkedtünk le, majd Gabi-halálára vezetett utunk, amely a Mátra egyik legtitokzatosabb szóbeszédének történetét őrzi. A túrautak peremén helyenként már felbukkant egy-egy vadvirág szirma is a hó alól előtündökölve. A szapora hóesésben mutatkoztak azért a tavasz jelei, hiszen az erek és patakok megduzzadva szaladtak lefelé a hegyoldalakon.
A “meglepetés” túrát követően az estét a Parádi-medencében, Parádfürdőn töltöttük, ahol nyoma sem volt a hegycsúcsokon uralkodó téli viszonyoknak.
Másnap reggel a Kékesre tekintve jól lehetett látni az Északi-sípálya kifehéredett nyomvonalát, mely északi tájoltságából adódóan kiválóan tartotta az előző napon lehullott havat.
Másnapi túránk már napsütésben vezetett az ország második legmagasabb kiemelkedésére, Galyatetőre. A tavaszi hangulatot tükröző Parádi-medencéből újra a tél birodalma fogadott Galyatetőn.
A kontraszt erősen látható volt, hiszen a csúcsról letekintve az alant elterülő tájakon nyoma sem volt a tavaszi télnek. Körtúránk alkalmával felfedeztük a Martalóc-völgyet, a Fekete-tavat, valamint a régi sípályákat is. A különleges kaland bennünk felejthetetlen élményként tovább élve emlékezet arra, milyen csodás és ezerarcú a természet, amely körülvesz bennünket, s felfedezése céljából bármikor érdemes útra kelni.
2021. március 20.
Demecs Norbi
