Ha viszonylag rövid idő alatt szeretnénk nagyobb távolságot megtenni, mint amire gyalogtúrás kereteink korlátoznak bennünket, akkor nyeregbe pattanunk, és tekerünk addig, ameddig a látóhatár csal bennünket.
Utunk elején, a falu szélén egy rejtelmes, régi pincebejáratra bukkantunk. Hogy mi lehetett benne régen, nem tudjuk, de ha valaki rémisztő filmet szeretne forgatni a környéken, ez a helyszín épp megfelelhet a számára. Ha lakik itt bagoly, vagy néhány denevér, máris indulhat a borzongás.
Sötét szerencsére csak a pincében volt, körös-körül fátyolfelhőkön át napfürdőzött a vidék. Visszanézve a házak irányába, innen is felismerhető a tarnaszentmáriai templom tornya, melynek falaiban maga a történelem lakik.
Az ősz még nagyon messze van, de így tavasszal az őszi kikerics már előre erősít ahhoz, hogy a lombhullató évszakra pompás virágaival beborítsa az erdő lenti világát.
Az Egerszólátra vezető út vadregényesen viszi az erre tévedőt dombra fel, völgybe le, néha nyíl egyenesen, néha kanyarogva, s minden forduló után valami újat tárva a szemünk elé.
Hol égig érő fák szegélyezik utunkat, és rájuk csodálkozva a magasba nézhetünk fel, hol pedig a látóhatárra rajzolt domboldal állítja meg kereső tekintetünket a magaslatról. A lefelé vezető, végtelen hosszúnak tűnő, lejtős út túlsó vége a megfelelő „messzelátóval” egy pillanat alatt közel kerül hozzánk.
A lejtő alján balra visz tovább utunk, egy hosszú, egyenes szakaszon végig gurulva egy elhagyott tanyát fedezünk fel, életnek itt nyoma nincs. A következő kanyarban viszont vízcsobogásra leszünk figyelmesek: a Kígyós-patak folyik a kis híd alatt, amin majd átkelünk, előtte azonban megnézzük honnan ez a hangoskodás.
Közel 1 kilométer megtétele után ismét emelkedőhöz érünk, majd egy ponton nyugat felé fordulva festői kilátás nyílik a Mátra irányába, a Kékestetőt is jól látjuk innen, könnyű
beazonosítani a TV-toronyról.
A folytatásban kergetőztünk egy hajnalpír-lepkével, aki végül megengedte, hogy lencsevégre kapjuk.
Ezután ismét bele kellett taposnunk a pedálba, ahhoz, hogy az utolsó dombtetőre feljussunk, ahonnan már csak egy karnyújtásra volt Egerszólát.
A falu határában lévő szőlő mellet találtunk egy kis földkupacot, melyre felállva parádés látványt nyújtott a kis falu, és a Bükk nyugati széle is. Éppen delet harangoztak a szóláti templomban, erről eszünkbe jutottak nagyszüleink, ahogyan ilyenkor mindig mondták az Úrangyala imádságot.
Némi pihenő után elindultunk visszafelé, hogy még egy célponthoz eljussunk: Jakabdombra kerekeztünk el, az egykori település romjaihoz. Az idő és a természet már visszavette ezt a régmúltban emberek által lakott kis falut, mi azonban elképzeltük az egykor volt itteni életet. Kendős, házimunkát végző asszonyokat, gazdálkodással foglalkozó férfiakat, és a fákkal együtt felnövő gyerekeket láttunk, amikor 1 percre becsuktuk szemünket. Gazdagok voltak-e, vagy szegények, azt nem tudjuk, de bizonyosan szerethettek itt élni, ezen a gyönyörű vidéken.
A látnivalókban bővelkedő 15 kilométeres túra után jó volt visszaérni az autónkhoz, ahonnan hazafelé vettük az irányt. A Tarnaszentmária és Egerszólát közötti út része a zarándokok által jól ismert Mária-útnak, melyet végig a megfelelő turistajelzéssel tüntettek fel jól látható helyeken. Ide még visszatérünk!
2021. április 13.
Gyetvai Péter
