Csillagfényes éjszakákon mindannyian szeretjük az eget pásztázni, a közeli napokban különleges jelenségeket is láthatunk. Mutatjuk!
A Hold és a Merkúr együttállása 8-án, míg a Mars és a Vénusz 11-12-én lesz látható. Természetesen érdemes olyan helyet keresnünk, ahol kevés a mesterséges fény, hogy minél jobban élvezhessük a látványt. A Mátrában az egyik legkedveltebb hely Ágasvár, ahol rendszeresen tartanak csillagászati táborokat is. A következő napokban azonban elég saját környezetünkben szétnézni, és a mesterséges fényektől távoli helyekre sétálnunk, hogy minél jobban élvezhessük a látványt. Mint annyi más esetben, a bolygók esetében is jó visszanyúlni az ókorba, legendákkal átszőtt történeteket találunk, szemezgessünk most ezekből.
A Vénusz
Naprendszerünk bolygóit általában mindannyian fel tudjuk felsorolni: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. Mai neveiket már az ókorban kapták, kivéve Uránusz és a Neptunusz, ezt a két bolygót, már a távcső korában fedeztek fel 1781-ben, illetve 1846-ban. Ebben az esetben ókori hagyományt követve, ókori istenek után kapták neveiket. A Vénusz a hajnali vagy a kora esti égen nagyon fényesen és látványosan tündököl, innen ered népszerű elnevezése, az Esthajnalcsillag is. Talán az egyik legszebben csengő név is. A Vénusz a harmadik legfényesebb égitest az égbolton, a Nap és a Hold után. Egyúttal a legfényesebb csillagszerű, látszólagos kiterjedéssel nem rendelkező égitest is, a legragyogóbb csillag az egész égen. A görögöktől az Aphrodité nevet kapta, aki a szerelem istennője volt, az ő latin megfelelője Vénusz. Érdekes, hogy a Vénuszhoz már korábbi népek is a termékenység és a szerelem istennőjét kapcsolták. Ilyenek voltak a sumér Inanna és a babiloni Istár. A Vénusz szerencsehozó csillagnak is számított. Nem véletlen, hogy a Vénusz a művészeket is megihlette, legismertebb Botticelli Vénusz születése című festménye, ami ma az Uffizi képtárban látható. A közelmúltból pedig egy nagyon szép film viseli ezt a címet.
A Merkúr
A nehezen megfigyelhető Merkúr a görögöket Hermészre, az istenek hírnökére emlékeztette. Az ő római, latin nyelvű megfelelője volt Merkúr. Érdekesség, hogy a görögök a napkeltekor és a napnyugtakor látható Merkúrt sokáig két külön bolygónak hitték, Pitagorasz volt az, aki rájött, hogy ez egy és ugyanaz. A maják azonban tudták, hogy egyetlen égitestről van szó, és négy bagolyként ábrázolták, kettő a napkeleti, kettő pedig a napnyugati Merkúrt jelképezte. Merkúr, a római isten eredetileg a kereskedelem istene volt, latin nevéből származik a merchant és a commerce szó is. Később azonosították őt Hermésszel, a kereskedelem istenével.
A Mars
A vörös bolygónak is nevezett Mars valóban vérvörösen ragyog az éjszakai égen, ezért társították hozzá Marsot, a hadistent. Mars a rómaiak egyik legnépszerűbb, legszélesebb körben tisztelt istensége volt. Egyrészt azért, mert a Marssal legtöbbször társított fogalmak – a háború, a hódítás, a harci szellem, nagy tiszteletnek örvendtek Rómában. A rómaiak benne tisztelték a tavasz, a termékenység, a mezők és a csordák védelmezőjét is. Az eredetileg Rómában Marsnak emelt templomok az istenség más-más tulajdonságát emelték ki s tették hódolat tárgyává. A hadisten oltalma alatt állt a Marsmező – Campus Martius – , az a terület, ahol a harcosok gyakorlatoztak, s az atléták edzettek. A Forum Romanum egy kis szobában tartották Mars lándzsáit, a római háborúskodás fontos jelképeit. Ha bármelyik lándzsa akár egy hajszálnyit is elmozdult, az rossz jelnek számított, hisz azt jelezte, Rómát háborús ellenség fenyegeti. Mars istenhez kiterjedt ünnepkör kapcsolódott. A hadjáratok kezdetének – március 1.- és végének – október 19.- ünnepét minden évben megtartották. Marsot rendszerint teljes harci díszben ábrázolták, mellén fényes vérttel, fején taréjos sisakkal, kezében pajzzsal. Az asztrológiában a bolygó sokszor balszerencsét hozó jelkép volt. Ez bizonyos esetekben olyan babonás félelemhez vezetett, hogy az egyiptomiak sok esetben nem ábrázolták a többi bolygóval. Ez a félelem és tekintélyérzés korántsem alaptalan, a Mars fényessége a keringése során rendkívül változó. A Mars első megfigyelői az egyiptomiak voltak. Az istenként tisztelt vörös bolygó – embertestű, sólyomfejű lény alakjában – már az Újbirodalom 28. dinasztiájának idején feltűnik az ábrázolásokon, a horizont Hórusza név alatt. Az egyiptomiak mellett a görögök is élen jártak a Mars vizsgálódásában. I. e. 300 környékén Arisztotelész megállapította, hogy a Mars távolabb van a Földtől, mint a Hold. Erre egy egyszerű természeti jelenség hívta fel a figyelmét: a Hold eltakarta a Marsot. I. sz. 130 környékén Ptolemaiosz lefektette a világegyetemről vallott elképzeléseinek alapjait; rendszerében az égitestek hierarchiája a következő volt: Föld, Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars.
2021. július 8.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: ng.hu
