„Minden lény javára lenni, mindenkit felemelni, s hálát adni a legapróbb jóért is” – eszerint éli az életét Berzsényi Gergely, a Credo Media megálmodója, tulajdonosa. Partnerei, megrendelői között számos gyöngyösi cég, egyesület sorakozik, videói, fotói, különleges látásmódja pedig Gyöngyös, s az itt élők mindennapjaiba is bepillantást enged. Fordítottunk egyet a szemszögön, s arra kértük, most ő mutasson meg pár képkockát a saját életéből.
Akkor vannak rendjén a dolgok, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret és amihez ért – olvasható a honlapodon. Az nem kérdés, hogy ez a mondat helytálló az életedben. De hogyan indultál efelé?
Már kisgyermekként is élt bennem az alkotás vágya, s az szinte biztos volt, hogy olyan hivatást választok, amely teret ad az önkifejezésnek. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem filozófia-magyar nyelv és irodalom szakán végeztem, s bár kevesen tudják, de költőnek készültem, emellett az összehasonlító vallásfilozófia is érdekelt. Az egyetemi évek alatt igyekeztem minél több tudást magamba szívni, de bármennyire is koncentráltam a tanulmányaimra, erős volt bennem a honvágy és a magány érzése. Távol a családomtól és a barátaimtól egyre fontosabb szerepet töltött be az életemben a hit. Eleinte kapaszkodóm, támaszom volt, majd az egyik legfőbb energiaforrásom lett, és azt gondolom, később a sikereim alapköve is. Az egyetem után kerestem a helyem az életben, s két irányt láttam magam előtt, vagy tanár leszek, vagy újságíró. Az utóbbi mellett döntöttem, így lett az alma materem a Gyöngyösi Tv, ahol rengeteget fejlődtem szakmailag. Egy idő után azonban saját útban gondolkodtam, mert szerettem volna a megszokottól eltérő szemléletmódot vinni a videóimba. Egyre több gyöngyösi cég, egyesület és magánszemély érdeklődését is felkeltette a munkám, s csakhamar azon kaptam magam, hogy a videóimmal több száz, sőt, több ezer embert sikerül elérnem.
Ha sikerről vagy eredményekről beszélünk, az önmagunkba vetett hit mellett mások belénk táplált hitére is legalább akkora szükség van. Ehhez is találtál partnereket?
Azt gondolom, az „én” nem létezik a „másik” nélkül, s nem élhetünk öncélúan a világban. Minden lény javára lenni, mindenkit felemelni, pozitív gondolatokat átadni – én ebben hiszek, sőt, tapasztalom is, hogy működik. Már a vállalkozásom indításakor is sokat jótékonykodtam, közös projektjeim voltak és vannak az Autista Segítő Központtal, a Vöröskereszttel, a Rákellenes Ligával, a zenesulival. Persze néha úgy tűnhet, hogy az önzetlenség nem összeegyeztethető a vállalkozói léttel. Sok fájdalmas pofont kaptam, csalódás is ért, de azért csak sikerül összehozni a kettőt. Sohasem „könyöklöm” mások kárára egy munkáért, nem taposok el senkit, mélyen tisztelem a konkurenciát, s akárkivel találkozom, annak felajánlom a segítségem. Így alszom nyugodtan. S ha az ember a jóra törekszik, az egy idő után elkezd rá visszaszállni és bevonzza a hasonló gondolkodású embereket is.
Ez a siker és a boldogság záloga is?
Talán igen. De ahogyan a sikeren, a boldogságon is lehet és kell is tudatosan dolgozni. Szerintem az nem egy állapot, hanem hozzáállás kérdése. Az én életemben is voltak nagyon mély pontok, komoly traumák. A legnagyobb szomorúság közepette pedig dönthettem volna úgy, hogy tovább tocsogok a mocsárban, de mennyivel jobb meglátni az életben a legkisebb szépet is, nem? Nincs mindig tűzijáték meg csupa jó hír, de minden nap többször is kapunk lehetőséget arra, hogy hálásak legyünk valamiért. Engem például az is boldoggá és hálássá tesz, ha van kivel megosztanom az ebédem.
Jó ideje tanítasz is. A szakmaiság mellett ezt a pozitív életszemléletet is igyekszel elvetni a gyermekekben?
Korán szerettem volna édesapa lenni, de ez nem adatott meg, talán ezért is kezdtem gyerkőcökkel foglalkozni, tanítgatni őket. Szeretem a kisugárzásukat, a különleges látásmódjukat, s nemcsak én tanítom őket, ők is engem. A pozitív életszemléletemnek ők is mozgatórugói. Az Autista Segítő Központtal, de más oktatási intézményekkel is éveken át együttműködtünk, s nagy örömömre ma már van olyan kis tanítványom, aki a kollégám. Lokálpatriótaként nagyon fontosnak tartom az utánpótlásképzést, s a Gyöngyösről való elvándorlás mérséklését. Abban bízom, hogy idővel egyre többen leszünk itt, helyben is, akik hisznek mások segítésének, felemelésének, megbecsülésének fontosságában.
2023. január 30.
Korepta Lilla
Fotó: Jakab Tibor, Kocsa Ádám, Pecze Szabolcs
