Ő Hadzsi Dávid. A mi érdeklődésünket egy konkrét esemény keltette fel: mivel a felvételizők alacsony száma miatt nem indult idén kántorképző szak, hát jelentkezett autóelektronikai műszerésznek. Egészen logikus, nem? A sokoldalú fiatal fiúval beszélgettünk.
- Decemberben leszel 19 éves. Honnan jut eszébe egy 21. századi kisnánai kamasznak, hogy kántornak tanuljon?
- Már általános iskolás koromban, az alsó tagozatban feltűnt a tanáraimnak, hogy egészen jó az énekhangom. Támogattak ebben, a helyi népdalkörbe is bekerültem, még szólista is voltam. Aztán Egerbe kerültem, a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumba. A suli egyházi jellege erős, havonta jártunk osztálymisére, ahol jobban megismerkedtem az áhított szakmával. Egy idő után már a kántorasszony mellett foglaltam helyet. Sokat beszélgettünk, kottákat is adott. Ráadásul az orgona is vonzott mint hangszer, arra gondoltam, azon is megtanulnék játszani.
- Akkor orgonázni is tudsz?
- Igyekszem. Bár mostanában, az iskolai elfoglaltság miatt egyre kevesebbet gyakorlok. Helyben, Kisnánán nem a legjobb az orgona, úgyhogy most leginkább „áll a dolog”. A kevés jelentkező miatt sajnos nem indult el a kántor képzés a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, pedig az lett volna a fő cél.
- De zeneiskolába azért jársz még?
- Ötödik éve vagyok magánének tanszakon Egerben, aminek velejárója a zongora és a szolfézs is. Sőt, alapvizsgát is tettem, de hát az iskolai elfoglaltságok miatt a kisnánai népdalkörből is elmaradoztam.
- Merthogy autóelektronikai műszerésznek kezdtél tanulni. Ez hogy jön össze az énekléssel, a zenével?
- Igazából sehogy. Viszont régóta érdekelnek a régi autók és motorok is. Olyannyira, hogy Trabanttal és Simpsonnal járok. Amikor ezeket bütykölni kell, sok mindent megcsinálok, de az elektronika területén problémákba ütköztem, amelyeket nem tudtam orvosolni. A kántorképző híján gondoltam, elkezdek ezzel foglalkozni. Láttam, hogy indul ilyen tanfolyam, hát felvételiztem. Az első évben autószerelési alapokat tanulunk, már ezzel is sok hasznos tudásra teszek szert, a második évben pedig majd szakosodunk az autóelektronikára.
- És akkor még a gyűjtőszenvedélyedet nem is említettük…
- Ó bizony, mennyi minden van otthon! Csak anyagilag nem lehet bírni ezt a szenvedélyt. Katonai dolgokkal kezdtem, sisakokkal, szuronnyal. Aztán régi rádiókból, amolyan fakeretesekből is van otthon vagy 40 darab, de azzal leálltam, mert nincs hova tenni már. Emellett érdekel a 70-es, 80-as évek ifjúságának világa, úgyhogy úttörő-felszereléseket is igyekszem beszerezni. Ebben a rokonok mellett a volt tanáraim is segítenek. Hogy úgy mondjam, retro bűvöletben vagyok, elkezdtem gyűjteni a régi szovjet karórákat is, mert érdekel a finommechanikájuk… Nem tudom, mondtam-e már: órákat is szerelek itthon.
- Egy mai átlagember leginkább temetésen találkozik kántorral. Életvidám fiatalként nem érzed nyomasztónak?
- Van árnyoldala is persze, mint egyébként minden szakmának. Én a kántorság szépségére alapozok, az egyházi dalok szépségére. Nekem ezek nagyon tetszenek, igazán megérintenek. Kottás énekeskönyveket is beszereztem, szóval, hogy úgy mondjam, a zenei rész „erős” bennem. Hívő vagyok, ez is fontos. Mindemellett sokáig tanultam zongorázni is, rámentem a bonyolultabb balkézjátékú darabokra, mert a basszus szólamokat nagyon szeretem. Ezekkel sok szépet lehet megvalósítani. Ezért érdekel az orgona is, hiszen ott még bejön a pedál is. Voltaképpen ezért kezdtem autodidakta módon harmonikázni tanulni. Ezzel is járok fellépni, s ha hívnak, akkor valamit biztosan jól csinálok.
- Senkit sem szeretnék megbántani, pláne nem általánosítani, de meglátásom szerint a korosztályodra nem ez a sokrétűség a jellemző.
- Sokan meg is lepődnek a dolgaimon… Például amikor az autóelektronikai műszerész szakon elmesélem, hogy amúgy én kántor szeretnék lenni… Nem csak az osztálytársak, a tanárok is megkérdezték már, hogy én akkor hogy kerültem ide. De ahogy elmeséltem, érdekel ez is, az is. Azért remélem jövőre nem lesz létszámhiány és elindul a kántorképzés a főiskolán.
2018. november 24.
Szerző: Kékes Online, Bodnár Ádám
Fotó: beküldött
