Miért lett Világos-hegy a hegy neve, hogyan tűnt el egy évtized év alatt a Kós Károly-kilátó, milyen kincseket rejt a Gyökeres-rét? Három különleges hely a Mátra három pontján, melyekben az egyetlen közös, hogy mindhárom helyről más-más arcát mutatja. Ezekről mesélünk most.
A 708 m magas Világos-hegy sok kiránduló szerint a Mátra talán legszebb hegycsúcsa. A Világos-hegy látható a lábánál elterülő, hangulatos település, Gyöngyöstarján címerében is. Meseszép körpanoráma tárul elénk, dél felé az Alföldre, míg északra a Mátra bérceire a Muzslától a Kékesig. A szép kilátáshoz nem könnyű túra vezet, ám mindenképpen megéri, kevéssé ismert helye a Mátrának. Adódik a kérdés, miért is lett ez Világos-hegy?
Dr. Mátyás Vilmos erdőmérnök – a magyar erdészeti nemesítési kutatás kiemelkedő egyénisége, történész, geográfus, fáradhatatlan turista is volt egyben – a Világos-hegyen járva mondta azt, ez egy olyan hely, ahol az egész világ alattunk hever. A Világos-hegyet, egyébként Kopasz-hegynek is hívják, mivel a hegy platója kietlen. Visszatérve az 1986-ban elhunyt dr. Mátyás Vilmosra, ő volt, aki felvetette, érdemes lenne összegyűjteni a hasonló nevű helyeket, hiszen a Világos-hegyek közös pontja, hogy tetejükről gyönyörű a kilátás. Mindezekről Dala László nyugdíjas erdőmérnök mesélt nekem, miközben könyves barlangjában sorban kerülnek elő régi mátrai útikönyvek, képeslapok, megsárgult erdészeti térképek. Itt akadtunk rá a Kós Károly kilátó fényképére, ami alig több mint tíz évig állt, ám mégis az egyik emblematikus kilátója volt a Mátrának.
- A Csór-hegyen állt ez a kilátó, és Kós Károly születésének 100. évfordulójára készült el. Dr. Vas Dénes tervezte, és az építése is érdekes volt. Én akkor Gyöngyösön üdülőhelyi főeladó voltam, ez az 1980-as években volt, és az én ötletem volt, hogy milyen jó lenne ezen a helyen egy kilátó. A Csór-hegy teteje akkor egy tisztás volt, magassági alappont található a 783 méteres csúcson. Alappontnak nevezzük a terepen jól azonosítható és időtálló módon megjelölt olyan pontot, amelynek helymeghatározó adatai kellő pontossággal ismertek egy definiált vonatkoztatási rendszerben. Visszatérve a kilátóhoz, Felsőtárkányból érkezett a faanyag, amit utánfutós traktorokkal tudtak a helyszínre vinni egy nyiladékon keresztül. A hatalmas betontömbön álló, 16 méter kilátószintű, 26 méter magas, lándzsahegyre emlékeztető Kós Károly kilátó faszerkezetével már kezdetben is volt egy kis gond, mert horizontálisan elmozgott-elcsavarodott. Ezen úgy segítettek, hogy sodronyokkal megfeszítették a tartókat. Ugyanakkor érdekesség, hogy két fiatal építész egy időkapszulát is elhelyezett itt, ami Kós Károly sírjáról – Erdélyben, a Házsongárdi temetőben nyugszik – származó maréknyi földet tartalmazott.
Alig tizenöt évet évet élt a kilátó, ezalatt az idő alatt sokan keresték fel, hiszen népszerű túraútvonal mentén feküdt. Miért lett ilyen rövid, szomorú sorsa?
- Több oka is van ennek, egyrészt benőtte az erdő, pedig lándzsahegyszerű teteje több helyről is jól látszott, másrészt pedig sajnálatosan emberi tevékenység is közrejátszott benne. A kilátó úgy tűnik, rossz csillagzat alatt született, mert a látogatók elég gyorsan lepusztították. Gyakran tüzet raktak a kilátószinten, ami egy faszerkezetnek nem tesz jót. Valakik, nem tudni, milyen okból, talán gyújtósnak, meg-megfaragták baltával a toronytető csúcsát alátámasztó császárfát is. Ráadásul kiderült, hogy a faszerkezet gerendáiba a szú is beleette magát. Így sajnálatosan 2001-ben le kellett bontani, pedig valóban egy nagyon szép és kedvelt kirándulóhelyen állt, Galyatetőtől a Kékesre vezető turistaúton, nem sokkal a Szép-kilátásnak nevezett hely után, ahonnan a Parádi-völgyre nyílik meseszép kilátás. Lebontása előtt már évekkel le kellett zárni a látogatók elől balesetveszélyessége miatt, mivel kilátó főtartói meggyengültek és a beépített fenyőgerendákat sem kezelték folyamatosan. Maradványaiból még ma is ott hevernek a Csór-hegyen, szomorú mementóként. Ettől függetlenül mindenkinek érdemes bejárni ezt a nagyon szép túraútvonalat.
Virtuális kirándulásunk során maradunk a Kékesnél, a 24-es úton Mátraházától Parádsasvár felé autózva jobbra tágas réten érdemes megállnunk, ahol pihenő és tűzrakóhely is várja a kirándulókat. A Kékes tömbje alatt, csúcsán a toronnyal, már a látvány megéri a kitérőt. A hely azonban érdekességet is rejt. Bár a Gyökeres-rét nevének eredete nem tisztázott, az bizonyos, ezen a helyen egykor üveghuta állt. Ha a tisztás jobb oldalán indulunk el, és szerencsénk van, akkor találhatunk mi magunk is üvegcserepeket. Dala László meséli, hogy az 1960-as években még egész, ép flaskákat lehetett itt találni. Bár ma kevés remény erre, egy kicsit meséljünk az üveghuták történetéről is. A környék legismertebbje a parádsasvári üveggyár volt. Az üveggyártásnak a Mátra területén többszáz éves hagyománya van, de a nagyobb mennyiségű öblös üveg és palackgyártás több, mint 300 esztendeje, a Rákóczi uradalom alatt indult meg. Onnantól kezdve évszázadokon át folyt üveggyártás a területen. 1767-ben került az üveggyár végleges helyére, Parádsasvárra, ahol 2005-ös bezárásáig működött. A Mátrában már a 16. századtól működtek kis üveghuták, például Bodony vagy Szuha környékén, a Felső-mátraiaké azonban egy külön mese. Közös bennük, hogy a hutákat 30-40 évente új helyre költöztették, ugyanis egy idő után elfogytak a fák az erdőből, ami működésükhöz elengedhetetlen volt. Az üveggyártásnak köszönhetően kialakuló települések nevei is őrzik a huták vándorlásának emlékét. Az első hutát a mai Parádóhután, egészen pontosan a méheskerti erdészlak közelében alapították. A hutát 1730 körül a Som-hegytől délre, majd 1767 környékén Újhutára, a mai Parádsasvárra telepítették át. II. Rákóczi Ferenc 1709-ben alapította meg a parádóhutai üveghutát, a családi uradalmuk részét képező területen.
2020. október 5.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Kápolnai Nagy Ágnes, Demecs Norbi
