Aki a Mátrába kirándul, szinte kötelezően áll meg Mátrafüreden egy sétára, egy jó sztrapacskára, vagy éppen innen indul rövidebb-hosszabb túrára. A ma üzemelő szálláshelyek története sok érdekességet rejt, ezekről mesélünk most Rostás Gabival, aki Mátrafüreden él, a szívesen kutatja a település történetét.
Nagyon korai források már említik Benét, ahogy korábban hívták. Mit tudunk a középkori várról?
Kialakulása az Árpád-korra tehető, első okleveles előfordulása 1299-ből való, ahol Bene néven szerepel. Bene kiterjedt területtel rendelkezett, északon elérte a Mátrabércet, délen Abasárt, a Sár-hegyet, nyugaton a Hidas-völgyön át egészen a Csór-hegyig nyúlt. A benei vár 1275-1301 között épült, az Aba-nemzetség Csobánka ágának megerősödésének köszönhetően. Ma már csak falmaradványok láthatók a túraút mentén, ám egykor birtokközpont, földesúri székhely volt. A település a vár alatt, a ma Kőporoslaposának nevezett helyen jött létre. 1301-ben 13 vízimalom működött a bővizű Bene-patak mentén. A Csobánkák az Árpád-ház kihalása után Csák Máté familiárisaként szemben álltak Károly Róberttel, így elveszítették birtokaikkal együtt a benei várat is. Ezeket a javakat királyi adományként, Szécsényi Tamás, erdélyi vajda kapta meg. A Szécsényiek birtokolták a várat a 14. században, ám 1424-ben Zsigmond király pénzhamisítás miatt elkobozta Benét. Ebben az évben kapta Berzeviczy Pohárnok István, ő lett az utolsó benei várnagy. 1497-ben egy oklevél már elhagyott vár helyét említi csupán. A vár pusztulása után is virágzott bene a benei csapók és molnárok tevékenységének köszönhetően. Az 1400-as években a gyöngyösi molnárok szabályozták a Bene-patak vizét, és Benepuszta valóságos iparteleppé fejlődött, húsznál is több vízimalom működött. Fontosságára utal, hogy az 1500-as években 24 kőmalom épült a gerendavázas vízimalmok helyére. A molnárok Szent János tiszteletére 1767-ben kápolnát, az ott őrlető alföldiek részére pedig fogadót építettek. 1726-ban Gyöngyös 1000 forintot fizetett Bene végleges birtoklásáért, ezzel megszűnt önállósága.
Tudom, a helyiek mindig is visszavágytak az önállóságra, voltak is ilyen törekvések folyamatosan. Most térjünk vissza a fénykorhoz, amikor gyakorlatilag a benei posztó látta el alapanyaggal az ország lakosságát.
Bene a mátraaljai molnárság legjelentősebb településének számított. Még az 1700-as évek végén települt be a Riskó család, és rájöttek, mivel a Bene-patak télen sem fagy be, kiváló lehetőség arra, hogy malmokat építsenek. Ekkortól indult be a nagyarányú fejlődés.
Az 1857. évi telekkönyv szerint 17 kalló- és 26 vízimalom zakatolt Benén. Az utolsó malom a Gyökeres-forrásnál volt a Hórakónak nevezett helynél. Ez a hely azért érdekes, mert ott, ha nyáron is megkaparták a levelek alatt a talajt, jeges hó volt alatta. Visszatérve a történelemhez, az 1848-as szabadságharc leverése után a Mátra erdei megteltek bujdosókkal, akik a Benei csárdába jártak mulatni.
Mivel a vízimalmok a lakott helyektől távolabb voltak, számos betyárhistória maradt fenn a molnárok körében, a Mátrában Vidróczki Marci és Szalonna Jóska alakja köré fonódó történetekkel. A 19. század közepét idéző folklóranyag arról vall, hogy a Mátra rengetegeiben rejtőzködő betyárok tanyát ütöttek a magányos malmokban, ott osztoztak a zsákmányon. Ezek a történetek is elmaradhatatlan témái voltak a malombeli beszélgetéseknek, időtöltésnek, számos más mondával együtt, amit egykor megélhettek a mátraaljai vízimalmok és molnárai.
A mátrai turizmus elindulása 1880-as években kezdődött Hanák Kolos kitartó és áldozatos munkájának köszönhetően. Kis túlzással azt mondhatjuk, ha ő nincs, illetve később a legendás polgármester Puky Árpád, ma Mátrafüred sem ezt a képet mutatná. Valóban így van?
1887-ban Hanák Kolos gyöngyösi ügyvéd megalakította a Mátra Egyesületet. Menedékházakat, kilátókat építtetett, forrásokat foglaltak a völgyekben. Hanák Kolos szinte fától fáig járt, úgy mérte le a távolságokat. Közben megjelentek Gyöngyösön is a gőzmalmok a 19. század végén, és ez a benei posztóverést tönkretette. A malomtulajdonosok a településen lévő malmaikat – mert ott is szép számmal voltak, nemcsak a Kallók völgyében – nyaralókká alakították. Ekkor, 1893-ban kapta Benepuszta Ótátrafüred mintájára a Mátrafüred nevet és 1929-ben már igazi nyaralótelep, 159 állandó lakossal. A fejlődéshez nagymértékben hozzájárult Trianon is, hiszen ekkor indult hatalmas méretű fejlesztés a Mátrában az elveszett felvidéki üdülőhelyek pótlására. Puky Árpád polgármester szorgalmazta a fejlesztéseket az 1920-as évektől, aki Warga László műszaki főtanácsossal elkészíttette a település rendezési tervét. Így az 1920-as évek végén számos villa épült Füreden. Hozzájárult ehhez, hogy Puky Árpád számos telket értékesített ekkor, és a célja az volt, hogy minél többen építkezzenek. Számos fővárosi vásárolt itt akkor telket, a mostani Üdülősort nem véletlenül hívták akkor Pesti sornak. Emblematikusak voltak a Pápai villák, a család hat ilyen házat épített, sajnos ma már egyik sincs meg.
Említsünk meg néhány jellegzetes épületet, amit mindenki ismer, az egykori Hegyalja vendéglőt a posta mellett, vagy a Benevár éttermet.
A mai posta az 1930-as években épült, azt gondolom a terméskő épület ma is az egyik legszebb posta. A mellette álló egykori Hegyalja hotel korábban pedagógus üdülő volt, – eredetileg a Csongrád vármegyei általános tanítóegyesület üdülőháza – amit csak PEDA-ként emlegették a helyiek.
A mai VillaRosa idősotthon korábban a Nemzeti Bank üdülője volt. A Hegyalja út egységes szerkezetének oka, hogy az 1970-es években Parádról ide telepítették az erdészet központját, és ezzel szolgálati lakások épültek itt. Az erdészet irodaháza volt a Béke utca és Üdülősor kereszteződésében álló kocka épület, később mozi lett belőle, ma az erdészeti középiskola használja. Az utcanevek kapcsán talán fel sem tűnik, de itt nem emberek neveit viselik az utcák. A Futrinka utca állítólag arról kapta nevét, hogy akkoriban ment a tv-ben a Mazsola és Tádé mesesorozat. Egyetlen kivétel akad, Csiky Sándor, festőművész. A településképhez hozzátartozik, hogy az 1930-tól épülő villákhoz nagy területek tartoztak, később az államosítás sajnos ezeket teljesen feldarabolta. A mai Magyar Tudományos Akadémia üdülői egykor szintén villák voltak. Az Ivanics villa ma Malom fogadó, ez is az akadémiai üdülő része. Az 1949-es államosítás után az egykori villák SZOT szállodák lettek, mint az említett Hegyalja. A mostani Anna Hotel épülete volt a hármas szálló, az Idősek otthon az egyes. Itt egyébként Hermann Lipót festőművész nagyon sok időt töltött el. üdültetés folyt. A Family üdülőt az első, tragikus sorsú szépségkirálynő édesapja Molnár Csilla édesapja vette meg, sajnos ma már ő sem él.
A szocializmus évtizedeiben kedvelt és felkapott hely lett, 1976-ban elkészült az Avar Szálló, ami emblematikus helye lett a Mátrának.
Ez annyira igaz, hogy amikor a mostani tulajdonos megvette, és beszélgettem vele, elmondta, nem is tudta, mit vett. Bárkivel beszélt az Avarról, mindenkinek volt emléke, nagyon sokan itt tartották esküvőjüket. Kultikus hely volt, egészen 2010-ig amikor bezárt. Szerencsére idén megnyitott, az más kérdés, hogy ez az év nem a turizmusról szólt. Mátrafürednek strandja is volt, úgy hirdették meleg vizű strand, pedig csak 17 fokos volt, a patak vizét vezették a medencébe. Bezárása óta -1980-as évek eleje – is sokan nosztalgiáznak, hiszen Mátrafüred lakossága ott nőtt fel. Reálisan ilyen földrajzi környezetben nincs realitása ma már a strandnak. Azért itt mindenképpen említsük meg a strandon lévő Fenyő vendéglőt, a Reinauer család üzemeltette, és olyan legendás volt, hogy Pestről lejöttek ide rántott húst enni.
Számos hely volt Füreden, amit szerettek a helyiek és a vendégek is, a mai Benevár előtte Pap vendéglő volt, a mostani Tornyos panzió Éva presszó. És a gomba! Ma már nincs nyoma, a Béke utca szélén állt, és ott zajlott Mátrafüred társadalmi élete. A férfiak kártyáztak, a nők beültek egy presszó kávéra. A félköríves kis épületnek este leengedték körben a fém redőnyeit, jellegzetes foltja volt Fürednek. Egy dolgot még mindenképpen érdemes kiemelni, a buszmegálló szomszédságában – az egykori váróterem ma turisztikai célokat szolgál – volt egyszer egy Meseváros az 1960-as években. Varsics Ferenc kertész építette, volt benne kastély, hintó, virágok. Olyan álomszép virágkosarak álltak ott, amelyekben mohából, virágokból alakított ki például őzeket. Ezek 6-8 méteres kosarak voltak üde színfoltjai a településnek. Sajnos az örökösök nem tartották fontosnak fenntartását, pedig volt aki Pestről faros Ikarusszal jött le megnézni, akkoriban 41 forint volt a jegy ára. Kár, hogy múltunk sok emlékét nem sikerült megőrizni, még azt sem, ami később készült. Mátrafüreden sokan emlékeznek arra, hogy a Kallók-völgyében Molnár Gusztáv gyöngyössolymosi vállalkozó felépítette egy egykori kalló mását, több mint egy évig kutatott utána levéltárakban. Ez az 1990-es évek elején készült, de alig tíz évet élt itt, pedig sokan kirándultak arra, kedvelt pihenőhely volt. Mátrafüred és környéke a Mátra egyik legszebb helye, népszerűsége töretlen, szeretnénk, ha a jövőben is minél többen érkeznének hozzánk.
Hanák Kolos, a Mátra idegenforgalmának lelkes híve, a turizmus meghonosításának jeles alakja így írt az 1909. évi gyöngyösi kalendáriumban: „…akárki volt hajdani ura, amidőn először szétnézett, bizonyára azt mondta megelégedetten, hogy «bene»”. Hát így van ez, bizony jó és szép hely, így ha sétálunk, akkor álljunk meg egy-egy pillanatra a mesélő házak előtt.
Szerencsére vannak szép példák, ezek egyike az Edit villa, amit 1922-ben építettek, és 2016-ban az építtető dédunokája felújította vendégházként, ügyelve az eredeti jelleg megtartására.
2020. 12. 26.
Szerző: Kékes Onilne, Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: Kápolnai Nagy Ágnes, Fortepan, editvilla.hu
