Az Ilona-völgyből és az oda vezető útról megannyi jelölt és jelöletlen túraösvényen vághatunk neki az erdő felfedezésének – ha a szilveszteri pezsgőbontás fáradalmait már kipihentük. Gyakorlott túrázóknak és a környéket ismerőknek biztosan nem okoz nagy meglepetést, hogy akár Parádóhutára is el lehet sétálni az erdőben az egyébként rendkívül népszerű völgyből indulva.
Akinek nincs gyakorlata, de legalábbis bizonytalan az útvonalat illetően, annak is – még a legegyszerűbb turistatérképen is – feltűnik a piros keresztes jelzéssel ellátott út, melyen haladva kényelmesen megközelíthető a kis üdülőfalu az erdőn át. Parádóhutát ténylegesen elérni az út egy szakaszán letérve lehet, de ehhez kellő figyelemre van szükség és követni a térképen, éppen merre járunk.
A völgyből indulva pár száz méter után, az út elején egy behajtani tilos tábla jól látható helyen hívja fel a sofőrök figyelmét arra, hogy autóval ne tovább.
Magunk mögött hagyva az útelágazást, pár száz méterenként kanyarodó, elhajló úton állandóan változó erdőszakaszokkal, és itt-ott becsatlakozó erdei utakkal, vadátjárókkal találkozunk. Ahol még nem nyúltak a fák felnőttes magasságukig, még a Kékestetőt is megpillanthatja, aki tekintetét az útról néha a távolba veti.
Január elejéhez képest az enyhe időben, hótakaró nélkül megannyi mohás, apró zöld növényes kis sziget készteti megállásra azt, aki szereti közelről is megnézni, hányféle lakója van az erdőnek.
Érdemes néha besétálni a turistaútra kapcsolódó kis erdei utakra is. 50-100 méter megtétele után sokszor gyönyörű kis tisztásokat, a hangosan és sebesen a fák közt csörtető Pál-Bükk patakot is megcsodálhatjuk. A természetszerető ember nehezen hagyja ott ezeket a kis erdei csodákat, melyek évszaktól függetlenül páratlan élményt nyújtanak.
Az Ilona-völgybe vezető utat jó pár kilométerrel magunk mögött hagyva egy csodálatos kilátást nyújtó szakaszára érhetünk, ha nem térünk le Parádóhuta felé. Északi irányba visszatekintve pazar kilátással a völgy bejáratát, fenyveseket, lombhullató erdőket, távoli vidékeket tár elénk ez a fölfelé törő erdei út.
Akik újabb kalandokra , netalán erőpróbára vágynak, folytathatják tovább az utat a Kékestető felé, ahová innen is el lehet jutni. Akik pedig úgy döntenek, hogy jól laktak az erdei levegővel, a csönddel, és a sokak által kopárnak hitt, de mégis számtalan kinccsel, mohákkal, a fák törzsén lakó taplókkal téli díszbe öltözött fák látványával, azok elindulhatnak visszafelé.
A kiindulási ponthoz vezető visszaúton lépteik számolása közben pedig megleshetik az élelem után kutató csuszkát, vagy épp a cinegét, akik az ember látványához hozzászokva, pár méterre az arra haladó turista mellett röppennek egyik ágról a másikra, és gyűjtik be a napi betevőt a téli erdő éléskamrájából.
Alighogy visszaértünk túránk kiindulópontjához, hajlamosak lehetünk máris tervezgetni a következő erdei kalandot, mert a természet kifogyhatatlan élményeket tartogat számunkra minden évszakban, az év minden napján.
2021.01.03.
Kékes Online, Gyetvai Péter
Fotók: Gyetvai Péter
