Révész Zoltán, a Kékes Kutató-Mentő Alapítvány oszlopos tagja helytáll akkor is, ha forró, vagy ha épp fagyos a helyzet, hiszen önkéntes tűzoltóként és a mátraszentistváni sípályán is számíthatnak rá a bajbajutottak. A Mátra gyermekeként úgy ismeri a hegyet, mint a tenyerét, így arra is volt már példa, hogy eltévedt turistákat mentett, miközben ő maga több száz kilométerrel arrébb volt.
Ilyen egy örök tűzoltó?
Hát igen, 15 esztendőn át voltam a gyöngyösi tűzoltóság tagja, ám egy súlyos betegség miatt leszereltek. Ennek már több mint egy évtizede, de a gyógyulásomat követően, nyugdíjasként sem szakadtam el a hivatásomtól. Mindig is szerettem az izgalmat, hiányzott a csapatmunka, a vonulás, így most önkéntes tűzoltó vagyok a parádi, a recski és a bodonyi lánglovagoknál.
Tűzoltóként csatlakozott a Kékes Kutató-Mentő csapathoz is, de a sípályán is otthonosan mozog.
Valóban, negyedik éve már, hogy a Mátrába érkező síelők biztonságáról is gondoskodunk
a kollégáimmal. Egy téli, havas környezetben bajba került ember teljesen más ellátást igényel. Mindig, minden helyzetben gyorsan és szakszerűen mentünk, de akkor, amikor repkednek a mínuszok, még nagyobb ellenség az idő, hiszen egy hóban fekvő sérültért küzdünk. Ilyenkor általában a kihűlés ellen vívjuk a legnagyobb harcot.
Ennyi rutinnal van olyan helyzet, ami még meglepheti?
Tavaly nyár elején befutott hozzánk egy hívás, hogy egy túrázó a Disznókőnél szakadékba
zuhant. Amikor odaértünk, kiderült, hogy egy középkorú férfi 40 méterrel a járható út alatt, veszélyes helyen, egy fa alá beszorulva fekszik. Komoly, összehangolt mentést hajtottunk végre, büszke vagyok arra, hogy egy ilyen nem mindennapi helyzetben, és egy igen nehéz terepen is sikerült helytállnunk a csapattal.
Évtizedek óta Parádon él. Van olyan hely a Mátrában, amelynek ne ismerné minden szegletét?
Azt nem tudom, de volt olyan, hogy Lengyelországban nyaraltam, amikor Klausmann Viktor kollégám felhívott, hogy segítsek egy házaspárnak, akik eltévedtek a Mátrában. Mondtam, hogy több száz kilométerrel arrébb vagyok, de Viktor azt válaszolta, biztos abban, hogy így
is megoldom a feladatot, és már diktálta is a házaspár telefonszámát. Felhívtam őket, elmondták, melyik úton indultak, mit látnak éppen, én pedig csak annyit mondtam, forduljanak a hegy felé, és addig sétáljanak, míg egy műútra nem érnek, vagy meg nem látják a kollégámat. Igazi csapatmunka volt ez is, no meg távmentés a javából!
Nem kérdés, hogy a munkája a Mátrához köti. Mi a helyzet a szabadidejével?
Ha épp nem dolgozom, akkor is a Mátrát járom. Az én „gyermekem” az Észak-Mátra
teljesítménytúra, amelyet idén már második alkalommal rendeztünk meg. Nagy volt az
érdeklődés, 9, 21 és 32 kilométeren tehették próbára magukat a versenyzők, de volt, aki
triplázott. A szabadidőm nagy részét a családommal töltöm, de van még egy nagy szerelmem, pontosabban több: a veterán autók.
Idén immár hatodik alkalommal rendezzük meg a Parádi Veterán Hegyi Felfutó Menetpróbát július 25-én, ahol nem mindennapi járművek széles tárháza gördül végig a Parád és Bodony közötti útszakaszon, a háború előtti autó- és motorcsodáktól kezdve egészen a „youngtimer” kategóriába sorolt, csupán 25 éves gépekig. Közel 100 járgány vonul majd fel a parádfürdői parkolóban, melyeket bárki megtekinthet. Bízom benne, hogy ezzel a versennyel tovább öregbíthetjük a Mátra hírnevét, és mind több turista látogat majd el erre a csodás vidékre.
2021. július 14.
Korepta Lilla
Fotó: Czímer Tamás
