A bükki Három-kő arcai

Utazni és megélni – vallja Szombati Orsi, a utazó bloggere, aki sok ezer főt számláló online követőtáborának gyárt napról-napra izgalmasabbnál izgalmasabb tartalmakat külföldi és belföldi túráiról, városnézéseiről és kalandos utazásairól. Orsi számos hazai és külhoni túramozgalom teljesítője, többek között végigjárta már a legendás Országos Kéktúra 1168 kilométer hosszú szakaszát is.

A Kékes Online számára adott exkluzív interjúra során a Kéktúrázás napja alkalmából mesélt nekünk a térségünkben szerzett élményeiről, a Kéktúra lenyűgöző mátrai és bükki szakaszairól, de beszélgetésünk során azt is elárulta, milyen próbatételek árán vált hivatásos utazóvá.

Szombati Orsi az ország tetején, Kékestetőn

Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az utazással, természetjárással?

Már a gyerekkorom megalapozta azt, hogy ennyire szeretem a természetet. Mind a szüleim, mind a tanítóim a természetközeliség elvére neveltek. Egy kicsi észak-magyarországi faluban nőttem fel, ahol a környezetismeret óra abból állt, hogy kimentünk a környező mezőkre, ahol növényhatározó segítségével azonosítottuk be a vadvirágokat. Az utazással szorosabb kapcsolatba a felnőtt éveimben kerültem, amikor már önálló keresettel rendelkezve, barátaim társaságában szerveztünk első körben kisebb utazásokat, európai városlátogatásokat.

Nem titok, hiszen a blogodban is írsz róla, és időnként a posztjaid alkalmával is megjelenik, hogy volt egy komoly betegséged, amelyen sikerült felülkerekedned. Mennyire volt ez meghatározó abban a tekintetben, hogy ezt követően még több hangsúlyt fektettél a természetjárásra, utazásra?

Viccesen úgy szoktam fogalmazni, hogy ez egy „skizofrén helyzet”, tehát nagyon élesen különválik az életem a betegség és a műtét előtti, valamint az azután következő időszaktól. Előtte inkább ragaszkodtam a tárgyakhoz, a karrierépítéshez és azokhoz a társadalmi elvárásokhoz, amik egy dolgozó nő életében általában a siker fokmérői. Ám a betegség vészcsengőként érkezett az életembe és 180 fokos fordulatot és szemléletváltást hozott nálam. Rájöttem, hogy nem az előbb említett dolgok, azok, amik igazán fontosan és számítanak, hanem az élmények. Természetesen ezek a felismerések egy folyamat részét képezték, és indítottak el azon az úton, hogy tárgyak helyett élmények gyűjtésére koncentráljak. Rájöttem, hogy amikor utazom, vagy járom a természetet, akkor érzem a leginkább, hogy élek. A második esélyemet az élettől pedig nem szeretném veszni hagyni.

“Amikor utazom, vagy járom a természetet, akkor érzem a leginkább, hogy élek.”

Mi inspirált abban, hogy a közösségi média felületein számolj be az utazásidról és az ott szerzett tapasztalatokról?

A műtétem után 2-3 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy mentálisan és fizikálisan is megerősödjek, és újra tudjak utazni. A kezdeti rövid utazásokat több egzotikus hely, úgy mint Borneó és Szudán követte, amelyről mindig nagy lelkesedéssel számoltam be a barátaimnak és a családomnak. Ahogy egyre több utazás jött, úgy azt éreztem, hogy az emlékek megfakulnak, ezért szerettem volna őket megőrizni és elmenteni. Kezdetben a Traveladdict oldal és a közösségi médiafelületek csak a saját utazós élményeim dokumentálására szolgáltak. Majd idővel azt vettem észre, hogy egyre többen kezdték olvasni és váltak sokak számára inspirálóvá a történeteim.

Most már Te is az Országos Kéktúra teljesítőinek büszke csoportjába tartozol. Ez egy igazán nívós, tiszteletre méltó elismerés, melyhez ezúton is gratulálok! Hogyan jött az ötlet, hogy végigjárd ezt a több mint 1100 kilométeres túrát?

A pandémia alatt életben lévő korlátozások miatt erősen beszűkültek az utazási lehetőségek, ezért egyre többet kezdtem belföldön túrázni és kirándulni. Tavaly karácsonyra kaptam egy barátomtól ajándékba a kéktúra füzetet, de nem gondoltam arra, hogy ebből ilyen szintű addikció és szerelem lesz. Az első pecséteket Budapest környékén ütöttem be a füzetbe, amely hihetetlen izgalommal töltött el. Ráadásul rengeteg csodás hazai helyet láttam útközben, és ekkor határoztam el, hogy szeretném teljesíteni addig az Országos Kéktúrát, ameddig fel nem oldják a korlátozásokat.


És sikerült?

Igen, 5 hónap alatt teljesítettem az országos kéktúra 1186 kilométeres szakaszát Írott-kő és Hollóháza között, és azóta már a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli kéktúrát is megcsináltam. A célom az, hogy a teljes Kékkört bejárjam és ezzel gyakorlatilag körbesétáljam 2021 végéig az egész országot, ami 2581 kilométert jelent. Ez egy elég komoly nívó lenne azon túl, hogy megismerem Magyarország rejtett kincseit, hiszen az Országos Kékkört eddig igazoltan teljesítők száma mindössze kicsivel több mint 200 fő.

Térségünkben, a Mátra és a Bükk területén áthaladó Kéktúra-útvonalon mi tetszett Neked a legjobban? Milyen tapasztalatokat osztanál meg szívesen az olvasókkal?

Az egész kéktúrát tekintve ez a régió volt a kedvenc terepem: a bükk-fennsíki Zsidó-rét, a varázslatos töbörök, valamint a lebilincselő sziklakilátók, mint a Három-kő, a Tar-kő, a Pes-kő és az Őr-kő. A Bánkúttól északra emelkedő Dédesi vár is elvarázsolt, de ha már a Bükkről beszélünk, akkor muszáj megemlítenem Bükkszentkeresztet is Gyuri bácsi gyógyteáival és a Gyógyító Kövekkel együtt. A mátrai szakaszon télvíz idején jártam, ami varázslatos volt, élén az Ilona-vízeséssel. Szeretnék majd szép időben visszatérni a Csörgő-patak völgyébe és a Mátra keleti gerincére, amely kilátópontjaival hazánk egyik legszebb túraútvonalának számít, illetve az időszakos Vöröskő-forrás vagy a Kecskelyuk-barlang szintén szerepelnek a bakancslistámon.

Bükkszentkereszten

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most vágnának bele a kéktúrába? Hogyan kezdjenek neki?

A kéktúrában az a jó, hogy mindenki a saját erőnléte, ideje alapján választhat egy-egy távot, és szerencsére nincs lejárati ideje sem annak, hogy meddig teljesítheted. Kezdetben érdemes egy rövid szakaszt választani, hiszen annak nincs értelme, hogy valaki nekiugorjon rögtön egy hegyi terepnek, és a nehézségek miatt elveszítse a kedvét később a kedvét a természetjárástól. A megfelelő felszerelés szintén fontos, ám nem kell ahhoz felvásárolni a fél boltot, hogy nekikezdjünk a kéktúrának, elegendő a kezdetekhez egy jó bakancs és hátizsák. Tájékozódjunk előre az időjárási viszonyokról, ellenőrizzük a napfelkelte és naplemente pontos idejét, és tervezzük meg a helyszínre való eljutást. Jótanács, hogy érdemes kiírni egy papírra a buszok indulási idejét, és a pecsételőpontokat, így, ha napközben lemerül a telefonunk, vagy nincs térerő, nem kerülünk váratlan helyzetbe. A megfelelő folyadék és élelem biztosítása az egész napos túrára szintén sarkalatos pont, hiszen sokszor kilométereken keresztül nincs lakott település, ám mindezekről előzetese a Kéktúra hivatalos oldalán is tájékozódhatunk.

Oris egyik mottója – ne hagyj magad után semmit az erdőben, csak lábnyomot.

 

2021. október 9.

Demecs Norbi

Fotók forrása: Szombati Orsolya, Traveladdict.hu