Katonai tiszteletadással koszorúzták meg a hősök emlékművét Mátraderecskén, felidézve doni áttörés 79 évvel ezelőtti tragédiáját.
Az eseményen részt vett Dr. Hegedűs János ezredes, a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázis törzsfőnöke, Kiss Róbert ezredes, Maruzs Roland alezredes, a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázis Légierő Zenekara és a Szolnok helyőrségtől kirendelt díszalegység is. A rendezvény fővédnöke Horváth László, a térség országgyűlési képviselője volt.
Forgó Gábor, a település polgármestere elmondta: immár 12. éve emlékezünk meg hőseinkről, akik közül sokaknak még a sírjuk helye is a homályba vész, s esetenként csak annyi tudható róluk, hogy melyik orosz falu környékén estek el. Mátraderecskéről és környékéről rengetegen harcoltak a Donnál, embertelen körülmények között, mínusz 30-40 fokos hidegben. A mi feladatunk most az, hogy emlékezzünk és köszönetet mondjunk a jelenlévő hozzátartozóknak és a katonáknak, akik parancsot teljesítve védték a hazát. Köszönet jár a mindennapi mai hősöknek is, akik az egészségüket vagy akár az életüket kockáztatják értünk: a közszolgáltatásban, az egészségügyben dolgozók, a katonáink, a rendőreink, a köztisztviselők, a tanárok mind elismerést érdemelnek. Egy kis közösség addig él, amíg meg tudja köszönni hőseinek a cselekedeteit és emlékezni képes rájuk.
Dr. Hegedűs János ezredes Dr. Zempléni Miklós a 2. hadsereg egykori honvédorvosa A boldog szunnyadókhoz című verséből vett idézettel kezdte beszédét:
„Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, mely értetek pereg.
Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó,
S nyugtasson a Donnak halk zúgása, mint a Tisza folyó.”
A vers a Don-kanyar poklát megszenvedő 2. magyar hadsereg elesett hőseinek szól. A doni tragédia katonái a volt Szovjetunió területén a Don-folyó mellett hősiesen vívott harcok során vesztették életüket. Tisztelgünk az elesettek, a hadifogságba kerületek, és a tengernyi viszontagság után hazatérők előtt. Szinte mindenkinek van olyan felmenője, aki a Don-kanyarban életét áldozta vagy sebesülten, illetve hosszú szovjet fogság után ért csak haza.
Az alakulatba az ország minden területéről soroztak be katonákat. A hadsereg a honvédség felszerelései közül a legjobbakat kapta, de még így is messze elmaradt az orosz és német haderő fejlettségétől. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a magyar hadseregnek nem voltak megfelelő erejű páncéltörő, tankelhárító fegyverei. A szovjet hadvezetés 1943. január 12-én a magyar frontszakaszon indított offenzívát. A jelenős emberi és technikai erőfölény birtokában két helyen is áttörte a magyarok védvonalát. A hatalmas szovjet túlerővel szemben a mieink csak helyenként és rövid időre tudták feltartóztatni a szüntelenül támadó ellenséges erőket. A 2. magyar hadsereg ellenállása minden erőfeszítés ellenére néhány nap alatt összeomlott. A következménye tragikus volt: a frontra küldött 200 ezer főből alig 50 ezren tértek haza épségben, a hadfelszerelés 80%-a odaveszett. Az elesettek hősök voltak, a kötelességteljesítés, a bajtársiasság, a helytállás hősei. Az országnak, a hazának szüksége volt rájuk, szüksége volt erejükre, kitartásukra. Ők tudták ezt, ennek szellemében cselekedtek, s ez életükbe, vérükbe került. A haza háborúba szólította őket, s ők katonai esküjük szerint álltak helyt: ebben rejlik valódi emberi nagyságuk. A Don-kanyar poklát megszenvedő 2. magyar hadsereg hősei példát mutatnak az utókornak kötelességteljesítésből, hazafiságból – hangsúlyozta az ezredes.
Maruzs Roland alezredes úgy fogalmazott: 79 esztendővel ezelőtt ezekben a napokban a doni harctéren vívták élet-halál harcukat a magyar királyi 2. honvéd hadsereg katonái. A köznyelven csak Don-kanyarként emlegetett hadműveleti területen ott harcoltak a mátraderecskei honvédek is, zömük a 23. gyalogezredben, annak is a balassagyarmati 2. és a salgótarjáni 3. zászlóaljában, míg mások a miskolci 13. vagy az egri 14. gyalogezredben teljesítettek szolgálatot.
Maruzs Roland alezredes a mátraderecskeiek közül 4 főt emelt ki, mind a négyen a doni hadműveleti területen haltak hősi halált, s mind a négyüknek a Magyar Bronz Vitézségi Érmet adományozták.
Benkő János honvéd, született 1919 május 21-én. A miskolci 13. gyalogezred 2. zászlóaljának állományában vonult ki a doni harctérre. 1942. szeptember 29-én halt hősi halált.
Fazekas Lukács szakaszvezető, született 1917. szeptember 16-án. Az 54/2-es zászlóalj állományában harcolt a Donnál, s az áttörés után Tatarino térségében tűnt el 1943. január 19-én. Később holttá nyilvánították.
Kiss Rudolf, honvéd, született 1919. november 21-én. A miskolci gyalogezred 2. zászlóaljában szolgált, 1942. július 30-án halt hősi halált.
Nagy Sándor honvéd, született 1916. augusztus 16-án. A 18/2-es zászlóalj kötelékében került ki a doni hadműveleti területre. 1942. október 10-én kapott halálos fejlövést.
Emlékezzünk az elesettekre, tisztelet a hősöknek!
2022. 01. 18.
Kékes Online, Burián Orsolya
