Gyöngyöspata a Mátraalján található települések egyik legszebb fekvésű gyöngyszeme. Ódon tornyai körül egyaránt igézi az utazó szemeit a Mátra koszorúja, valamint az Alföld végtelen tengere. A történelmi város felett magasodó Várhegy lebilincselő panorámát kínál, az oda vezető út pedig az elmúlt évszázadok ragyogásáról és viharairól mesél.
A Mátra vidéke, így a mai Gyöngyöspata területe is – a feljegyzések szerint – már a magyarok előtt lakott volt. A mögöttünk álló évszázadokban mind amatőr kutatók, mind pedig régész szakemberek vaskori, avar- és a honfoglalás kori sírokat, valamint egyéb leleteket tártak fel, melyek származása a fent jelzett időkre utal.
A honfoglalás idején az Aba nemzetségnek jutott a terület. Majd a már akkor is létező településen a 10. században várat építettek, melyet még Anonymus is jegyez. Alábbiakat írja róla: „Hajdanán Árpád vezér nagy földet adott Ednek és Edemennek a Mátra erdőiben, ahol az unokájuk, Pata később várat épített.”
A településen és térségben, több ízben is végzett ásatásokból sok minden kiderült, például az is, hogy a Pata váraként jegyzett egykori erőd a település feletti, ma – ebből következőleg – Várhegynek nevezett kiemelkedésen állt. Rendelkezésre álló forrásaink így írnak az ódon várról: „Őseink a fennsík peremén 4-5 méter széles árkot ástak, és annak belső oldalától két méterre agyagba ágyazott, kb. 400 méter kerületű kőfalat raktak. Erre szorosan egymás mellé fektetett vaskapcsokkal összefogott rönköket fektettek. A faépítményt agyaggal tiporták be, helyenként kürtőket is falaztak. A fát meggyújtották, s az vörös tömbökben kiégette a feldombolt agyagot. Így készítették el a 3-6 méteres sáncot.” Ennek az egykori erődítésnek napjainkban már csak csekély nyomai láthatóak a város felett emelkedő Várhegyen.
Gyöngyöspata központjából, a Vári úton haladó sárga körséta/körtúra jelzést követve körülbelül 30-40 perces séta/túra során mi magunk is felfedezhetjük az előbb ismertetett erőd megmaradt romjait.
A jelzésről hamarosan letérve a „Vári Pincék”, avagy a Hétsoros Pincefalu rendkívül hangulatos utcácskáin kanyarogva kerülünk közelebb s közelebb a tetőn lobogó, nemzeti színű zászlóhoz, mely célpontunkat jelzi.
A pincesor utolsó utcácskáján meredeken emelkedő ösvény hívogat a kopár hegyoldal felé, jelezvén, hogy az utolsó 200 méteres szakasz izzasztó perceket tartogat. A hamarosan elénk táruló, káprázatos kilátásért azonban mindenképpen érdemes felkapaszkodni a csúcsra.
A 260 méter magas kiemelkedés tetejéről valóban lebilincselő körpanoráma tárul szemünk elé az izzasztó kapaszkodó után. Délre tekintve, alattunk az alföldi messzeség vetít végtelen tengernek tűnő képet a horizont felé, melynek mintha dacos hullámai lennének a véget nem érő síkból hirtelen kiemelkedő mátraaljai hegyek. Tisza időben az ember akár órákon át tűnődhetne abban, mit is rejt a messzeség, melyet egyszer homály borít, másszor a Nap sugara simogat.
Pillantásunkat nyugat felé szegezve szemünk előtt, mint dombortérkép, úgy terül szét a látszólag zord vadon: a Nyugati-Mátra csúcsai óriásként hatnak az előbb látott alföldi sík után.
Felfedni vélhetjük a Nyugati-Mátra szívét, a Koncsúrokat és a Muzsla tömbjét, ám észak-északkelet felől körbeölel az egész „Patai”-Mátra: a Havas, a Káva, a Tót-hegyes és a Világos, valamint a „Fajzat” is. Utolsó égtájunk, keleti irányába a Mátra ikonikus csúcsai közül „csak” a legnagyobb tűnik ki: a Kékes, melynek látképe előtt a szelíd domboldalakon szőlőlugasok hosszú sora irdalja a vulkanikus mátrai tájat.
Amennyiben a Várhegy felfedezésén túl további kalandokra vágyunk a környéken, van lehetőségünk újabb úti célok felfedezésére. Ha a térképet jól ismerjük, a hangulatos fennsíkot átszelve rátérhetünk a Bodicsi útra, melyen a szőlők között kanyarogva, továbbra is csodás panorámával kísérve akár a 4 kilométer távolságban lévő Fajzatpusztáig is eltúrázhatunk, de elérhető innen a 594 méter magas Havas csúcsa is a sárga + turistajelzést követve.
2022. január 31.
Demecs Norbi
Felhasznált irodalom: Gyöngyöspata város honlapja, Várak a Mátrában
