Egy cseppnyi édenkert, talán így lehet megfogalmazni azt a csodát, amit Markaz egyik kertje rejt, ahol minden évszakban színpompás növények sokasága ejti ámulatba azt, aki láthatja. Hegedűsné Kis Tünde tulajdonos mutatta meg féltve őrzött kincseit.
Hegedűsné Kis Tündét Markazon mindenki ismeri, hiszen hosszú ideje aktív részese a település rendezvényeinek. Sokszor találkoztunk eseményeken, amit a turisztikai egyesület szervezett, ezekről készült képes beszámolói is mindig élményszámba mentek. Néhány éve már a markazi polgármesteri hivatalban dolgozik, ahol többek között feladata a település kulturális, művészeti, és turisztikai életének szervezése. A felújított könyvtárban számos apró momentum is a keze nyomát őrzi, ám most a kertjéről beszélgetünk. A napokban jártunk nála, a kapunál Puliszka, a puli már ismerősen üdvözölt, a kerti asztalon hűsítő limonádé várt.
– Ez a kedvenc helyem, gyakran itt reggelizem, ha tehetem, hiszen nincs is annál megnyugtatóbb, mint amikor a reggeli madárcsicsergés mellett iszom meg a kávém, és gyönyörködöm a növényeimben, ez egész napra feltölt. Vendégeim is szívesen időznek itt, hiszen a csend és jó levegő mellett a látvány önmagáért beszél. Természetesen a kert mindig változik, 14 évvel ezelőtt, amikor ideköltöztünk, ez egy gazos terület volt, de már akkor tudtam, hogy mit szeretnék majd látni. A telek sajátosságánál fogva olyan cserjéket, bokrokat szerettem volna, amelyek a privát szféránkat megőrzik, tehát nem lehet belátni, ugyanakkor tudtam a virágok sokszínűsége mellett ide is szeretnék majd egy kis tavat, ami a korábbi házunknál is volt.
Adódik a kérdés, mennyire tudatosan kezd el valaki kertet tervezni csupán a növények iránti szeretetből?
Még évtizedekkel ezelőtt kezdtem el vásárolni a Csodakert című folyóiratot – a mai napig megvan a számok többsége – és csak ámultam azon, hogy milyen tenyérnyi helyen is milyen csodálatos oázis varázsolható. Már akkor tudtam, egyszer nekem is ilyen kertem lesz. Amikor itt elkezdtem a kert kialakítását folyamatosan kerestem a különböző virágokat, mellette a lehetőségeket, hol tudom őket beszerezni. Ez azért érdekes, mert nemegyszer előfordul, hogy egy áruház polcán bukkanok rá valamire, ami ott kókadozik az alsó polcon, szinte várja, hogy valaki elvigye, vagy egy kevéssé ismert növény vár rám valahol. Elég tudatosan járom egyébként a kertészeteket, hiszen az országon belül is más és más különlegességekre lehet bukkanni. Az egyik kedvencem egy balatonedericsi Kati kertje kertészet, oda rendszeresen visszajárok. Ugyanakkor nagyon szeretem az arborétumokat, ott is rengeteg inspirációt gyűjtök be. De nyitott szemmel járva is számos érdekességre csodálkozhatunk rá, egy példa csak, a Margitszigeten fedeztem fel medvekarmot.
Már tavasszal is színpompás volt a kert, akkor buján sárgállottak a nárciszok, ezer színben bontották szirmaikat a tulipánok. Ezek sok helyen láthatóak, itt viszont olyan különlegességek is vannak, mint japán leander, kurkuma, ánizsillatű izsóp, lápcsillag, menyecskeszem, amelyek most virágoznak. Honnan lehet pontosan tudni, melyik növény milyen talajt, elhelyezést, gondozást igényel?
Amikor megszeretek egy növényt, akkor tájékozódom, utána olvasok, így mire találkozunk, szinte már ismerősök vagyunk. Tudom, hová helyezem el a kertben, milyen szomszédai lesznek. Természetesen én is számos növényre vágytam, és nem minden jött be, de kitartással és szeretettel sok csodában is volt részem. Jó példa erre a kurkuma, ami tavaly nem telelt át, elszáradt, meg kellett válnunk egymástól. Amikor az elszáradt növényt kivettem, akkor láttam, hogy hatalmas narancssárga gumója volt, ebből lesz a konyhában mindenki által ismert kurkuma. Ebben az évben ismét ültettem, mert gyönyörű a színe, és meghálálja a gondoskodást, 4-5 hónapig is virágzik. Az Ön által említett japán leander pedig virágja mellett azért érdekes, mert rendkívül igénytelen növény, ellentétben hagyományos társaival.
Több mint száz növény között meg lehet határozni, melyik a kedvenc, hiszen számos kevéssé ismert virág mellett többféle hortenzia is éke a kertnek?
Nehéz lenne a választás, de az egyik mindenképpen az óriásfejű díszhagyma, amit már én szaporítottam, de ugyanígy szeretem a lilabogyó bokromat, ami valódi kuriózum. Amennyiben mégis választanom kell, talán a macskaherére szavazok. A hortenziákból valóban négyfajta is él nálam, volt olyan is, ami esélytelennek tűnt, hogy áttelel-e, de szerencsére bírták a telet, így a tölgylevelű és recés levelű is él itt, utóbbit különösen szeretem. A kertben a színek kavalkádja öröm a léleknek, általában úgy szoktam válogatni, hogy minél sokszínűbb legyen a kert, és persze figyelek arra, hogy mindig nyíljon valami, ami szép a szemnek és hasznos a rovaroknak.
Érkezésemkor feltűnt, hogy milyen élénk madárcsicsergés fogadott, közben a kis tóhoz sétálva, békésen sütkérező gyíkokat láttunk. Olvasóinknak mondjuk el, hogy a kis tavacskában három kacsa is „úszkál” Karcsi, Marcsi és Kacsi, akiket saját kezűleg festett, meséljünk ezekről is.
Madárbarát kert vagyunk, hat odunkban mindig vannak madarak, de denevér odut is lehet nálunk találni, ami nem véletlen, hiszen fiatalon én is hódoltam a barlangászatnak, ma már csak a férjem és a lányom. Emellett lehet nálunk darázshotelt is találni, de rendszeresen napoznak a kis tó partján gyíkok is. A virágok között hálót szövögető pókkal is barátságban vagyunk, hiszen a természetben az a csodás, hogy milyen szimbiózisban élnek együtt a növények és az állatok. Fontos számomra, hogy a természet alkotóelemei együtt legyenek jelen, így a virágokon örömmel látom a rovarokat is. A tóban látható kacsákat barkácsáruházban vettem, de szürkék voltak, ezért itthon a lányommal lefestettük őket. Bár ők nem élőlények, de a kert teljességéhez hozzátartoznak.
Kerti sétánk során a számos virág mellett gyönyörű csipkebogyóbokrok szegélyezik a látványt, tényleg nehéz elválni ennyi szépségtől. Mennyi időt kell ráfordítani, hogy ez valóban ilyen édenkert legyen, van titka ennek?
Mivel nincs öntözőrendszer és mulccsal ellátott talaj, ezért naponta legalább 1-2 órát töltök a kertben, ez számomra felüdülés, kikapcsolódás. Ahogyan látom a növények fejlődését, virágázást, elégedettséget érzek, és öröm számomra, amikor barátaim, ismerőseim is élvezettel tesznek itt egy sétát. Naponta beszélgetek növényeimmel, és ezt meghálják. Bálint Gyuri bácsi mondta, hogy a növényeknek lelke van, hiszem, ez így van.
2022. augusztus 2.
Kápolnai Nagy Ágnes
Fotó: facebook.com/tundkertamatraaljan
